Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-01-01 / 1. szám
mvm paksi atomerőmű Egykori külföldi egyetemisták találkoztak Moszkvában Az egykori Szovjetunióban és a mai Oroszországban tanult külföldi egyetemisták III. Fórumára került sor Moszkvában 2012. november 28-30-án. Az orosz Oktatási Minisztérium és a külföldi diákokkal foglalkozó Inkorvuz szervezet által előkészített rendezvényen több mint 100 országból kb. 600 résztvevő érkezett. A korban, származásban, mai élethelyzetben is igen sokszínű résztvevői csapatot a plenáris ülésen Dmitrij Livanov oktatási miniszter, Vlagyimir Fillipov, az Inkorvuz vezetője és több más orosz vezető fogadta az egyik legelőkelőbb moszkvai konferencia-helyszínen, a Tanácsok Háza Oszloptermében. Magyarországot öt egykor kint tanult - köztük többen ma is Moszkvában dolgozó - résztvevő képviselte. Ráadásul a sors úgy hozta, hogy az öt magyarból négyen is a sajtót - hárman egy-egy országos médiumot, illetve hírszervezetet, jómagam pedig az Atomerőmű újságot (is) - képviselték. Hozzá kell tenni, hogy a paksi résztvevőt az Orosz Klubon keresztül a budapesti Orosz Kulturális Központ hívta meg. A plenáris ülésen Dmitrij Livanov miniszter elmondta, hogy a volt külföldi diákokkal való kapcsolat további impulzust ad az érintett országok közötti együttműködésben. Ennek érdekében az együttműködést koordináló szervezetre lenne szükség. Orosz részről az oktatásban való együttműködést a vízumkönnyítésben, a diplomák kétoldalú elfogadásában látja. Elhangzott, hogy a kormány döntése alapján a jövőben évente hétezer helyett tízezer külföldi diák tanulhat oroszországi egyetemen orosz állami költségen. Olga Gologyec miniszterelnök-helyettes aláhúzta, máig mintegy egymillió külföldi diák tanult orosz/szovjet egyetemeken Mihail Margelov, az orosz szövetségi tanács külügyi bizottságának elnöke szerint az egymás kölcsönös segítése a cél ezen a területen is. A törekvéseket Vlagyimir Putyin is megerősítette a vele való találkozáskor. A szekció, illetve kerekasztal megbeszéléseken a gazdasági kapcsolatok, az oroszországi egyetemi lehetőségek, az orosz nyelv és a kint végzettekkel való kapcsolattartás témája volt középpontban. Az első esetben nem véletlen, hogy a három nagy orosz ipari vállalat közt a Roszatom képviselői is részt vettek a beszélgetésben, mint akik perspektívát látnak az orosz nyelv, a hagyományos és szakmai kultúra, az orosz mentalitás ismerete miatt érintett egykori és mostani diákokkal való kapcsolattartásban. Vlagyimir Fillipov a fórum zárásakor reményét fejezte ki a további szoros együttműködés iránt. A Fórum során többeknek lehetőségük nyílott meglátogatni az egykori alma matert is. A MEI már a Moszkvai Energetikai Egyetemből állami műszaki kutatási központtá alakult. A külföldiekkel foglalkozó dékanátuson nagy örömmel fogadták a néhány főnyi külföldi „vén diákot”, akik között egy lengyel szakemberrel ketten képviseltük egész Európát. Ezek után egyedül látogattam el az atomerőművek tanszékre, ahol a csendes délután egykori vízüzem tanárom, Valentyina Gyik fogadott. Büszkén hallottam, hogy az egykor nem is olyan könnyen kezelhető évfolyamunkat nagyon szorgalmas diákoknak minősítette. Hadnagy Lajos, Moszkva Hadnagy Lajos, Galina Medvegyeva (MEI), Vlagyimir Zamolodcsikov (MEI) ■MBwmmamm 2013. január Műszaki újságírók látogatása az Atomerőműben Műszaki újságírók alkotta illusztris szakmai delegációt fogadott a Paksi Atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpontja (TLK) december 12-én. A vendégek a következő szakmédiumok képviseletében érkeztek: Víz, Gáz, Fűtéstechnika Épületgépészeti Szaklap; Villanyszerelők Lapja - Épületvillamossági Szaklap; Magyar Energetika; valamint a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti, illetve Elektrotechnikai Tagozatának online médiumai, úgymint az E-gépész és az E-villamos. A TLK-ban kiállított sémákkal és eszközökkel való ismerkedés után következett a látogatás súlyponti része: a reaktorcsarnok és a turbinagépház, valamint a blokkvezénylő terem megtekintése. A vendégek szakavatott idegenvezetővel járták be az Atomerőmű e legfontosabb objektumait, így kérdéseikre azonnal részletes és kellő mélységű válaszokat kaphattak. Mint utólag elmondták, nagy hatással voltak rájuk a látottak és hallottak, s meggyőzték őket arról, hogy az itt megvalósított nukleáris technológia biztonságos, és az energiatermelő folyamatokat megfelelően kézben tartják. Külön is kiemelték a primer körben tapasztalt, az üzemi környezethez képest rendkívüli tisztaságot, aminek érzetét nem utolsósorban a saválló acélból készült padlózat és az ott dolgozók patyolatfehér munkaruhája keltette. Érdekes és kedves momentuma volt a látogatásnak, amikor kiderült, hogy a látogatócsoportból két nyugdíjas korú kolléga is dolgozott itt az erőműépítés idején - még az üzembe helyezést megelőzően -, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat (GYGV) alkalmazottjaként. Egyikükkel a nap során egy kicsit részletesebb beszélgetésre is lehetőség nyílt. Szemán József elmondta, hogy az építkezés óta nagyon megváltoztak a körülmények, az épületek és a technológiai rendszerek arculata, mindazonáltal a mostani látogatás alkalmával viszontlátott olyan berendezést is, ami már a hőskorban itt volt. Emellett olyan eseményeket idézett fel, amelyek ma már az ipartörténeti krónika fejezeteibe tartoznak. A vendéglátók, a hallottakon felbuzdulva, megkérték a két veterán szakembert, hogy örökítsék meg az erőművel kapcsolatos egykori élményeiket az Atomenergetikai Múzeum által a közelmúltban útjára indított Emlékező füzetek című kiadványban, amelynek éppen az a célja, hogy megőrizze a ma már csak a létesítők és üzembe helyezők emlékezetében élő epizódokat. Mindketten készséggel vállalták ezt. Az újságírói látogatás programja az Atomerőmű újság szerkesztőbizottságának tagjaival folytatott megbeszéléssel zárult, amelyen az együttműködés, illetve a képviselt sajtóorgánumok közötti szakmai információáramlás elősegítésének lehetőségeit gondolták közösen végig. Prancz Zoltán ! Januári számunkban a télisportok maI veszélyeivel, azon belül a korcsolyázás, nyílt vízen való sportolás helyének megválasztásával foglalt--------lkozunk. Szabad vizek jegén tartózkodni (korcsolyázni) csak azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá (pl. kikötők, folyóvizek és mellékágai), és csak akkor, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, nem mozog. Tilos szabad vizek jegén tartózkodni éjszaka, korlátozott látási viszonyok között, valamint járművel. Tudni kell, hogy a jég soha nem egyenszilárdságú. A partmenti részeken, növényzetek közelében, kilógó tereptárgyak (bokrok, kövek) közelében gyakran elvékonyodik, vagy a víz meg sem fagy. További veszélyforrás a víz felszíne alatt működő források, buzgárok, amik télen általában a környező vízhőmérsékleteknél jóval melegebbek, így alulról vékonyítják el a jeget. Szintén veszély, hogy a sűrű hótakaró alatt a jég vékonyabb, mint a hómentes helyeken. Olvadáskor a jégtakaró teherbíró képessége akkor is erősen csökken, ha vastagsága változatlan. Lehetőség szerint szabad vizek jégen egyedül ne tartózkodjunk, haladáskor nyugodtan és egyenletesen lépkedjünk, lehetőleg ne essünk el, mert az fokozza a jég beszakadásának veszélyét. • Mi teendő, ha azt halljuk, hogy a lábunk alatt recseg, ropog a jég, és esetleg a felülete is megsüllyedt, de még nem szakadt be? Ha nem vesztettük el a lélekjelenlétünket és elég gyorsak, de óvatosak vagyunk, akkor a jég beszakadása még meg- Az ördög nem alszik! Jeges jó tanácsok előzhető, ha a felület növelése érdekében lehetőleg arccal a part felé, a jégre fekszünk, és lassan, óvatosan a part felé kúszunk. Ha a jég a fenti előjelek nélkül beszakad, vagy elkerülték a figyelmünket az előjelek, s így szakadt be a jég, akkor azonnal tárjuk szét a karjainkat, ejtsük magunkat előre és minden erőnkkel akadályozzuk meg, hogy a jég alá csússzunk, vagy víz alá merüljünk. Ha minden erőlködés ellenére a jégfelület alá kerülnénk, akkor tartsuk nyitva a szemünket, nézzünk felfelé, keressük meg a beszakadás helyét, igyekezzünk oda visszajutni, erőteljes lábtempókkal a felsőtestünket a jégfelület fölé juttatni. Ha ilyen módon nem sikerül, akkor próbáljuk meg az egyik lábunkat a jégfelületre juttatni, és ezután a kezünkre és a lábunkra támaszkodva testünket oldalt a jégfelületre tolni. • Mit kell tenni abban az esetben, ha nem alattunk, hanem más alatt szakad be a jég? A beszakadás helyét semmi esetre se két lábon, hanem hason csúszva - de ne közvetlen a széléig közelítsük meg, és onnan, valamilyen segédeszközt használva (pl. ág, nadrágszíj) nyújtsunk segítséget, húzzuk ki vízből a bajbajutottat. A szabad vizek jegén általában lehet korcsolyázni, mint például a kisterületi műjégpályákon. Azonban itt is tanácsos betartani a tömeg által kialakított forgásirányt, különben elsodornak, fellöknek, és annak könnyen lehet súlyos sérülés a vége, mert a jég kemény, a korcsolyák élesek. A műjégpályákon sokszor egymásba kapaszkodva, kígyózva korcsolyáznak. A fordulóknál, kanyaroknál a legkülsők sebessége megnő, nem tudják, vagy nem akarják egymás kezét fogni, ezért a végén lévők leszakadnak, és nagy sebességgel a palánknak vágódva könnyen súlyos sérülést szenvedhetnek. Ilyen játékkal se a saját, se mások testi épségét ne veszélyeztessük. A szabad vizek és a műjégpályák jegén egyaránt nagy figyelmet kell fordítani a botladozó kezdőkre, különösen a kisgyerekekre. Ha valakinél elkerülhetetlen az esés, mert az egyensúlyát elveszítette, a lábai már az ég felé kalimpálnak, az vigyázzon, hogy a feje ne csapódjon a jéghez, mert az akár agyrázkódáshoz is vezethet. Ha esik, essen a puhább részére, és vigyázzon, hogyan támaszkodik a kezével, mert egy rossz kitámasztásnak könnyen lehet csuklótörés a vége. Mindezzel nem akarunk senkit elijeszteni a téli sportok élvezetétől, csak óvatosságra inteni. Van még egy nagyon fontos dolog, amiről az amatőr, rendszertelenül sportolók gyakran megfeledkeznek, ez pedig az alapos bemelegítés. Azok, akik nem melegítenek be akár korcsolyázás, akár más sport előtt, sokkal könnyebben sérülnek, és a sérülésük is súlyosabb, a felépülésük pedig hosszadalmasabb lehet. Annak érdekében, hogy a korcsolya arra menjen, amerre szeretnénk, ne csúszkáljon szét a lábunk, ne essünk el, amivel másokat is veszélyeztetünk, ellenőrizzük a korcsolya élét, és ha kell, éreztessük meg. Akkor jó a korcsolya éle, ha a sikló felület homorú és határozottan látható, tapintható egy-egy él a siklófelület két oldalán. Laszlóczki Ivetta