Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2013-01-01 / 1. szám

mvm paksi atomerőmű Egykori külföldi egyetemisták találkoztak Moszkvában Az egykori Szovjetunióban és a mai Oroszor­szágban tanult külföldi egyetemisták III. Fóru­mára került sor Moszkvában 2012. november 28-30-án. Az orosz Oktatási Minisztérium és a külföldi diákokkal foglalkozó Inkor­­vuz szervezet által előkészí­tett rendezvényen több mint 100 országból kb. 600 részt­vevő érkezett. A korban, származásban, mai élet­helyzetben is igen sokszínű résztvevői csapatot a ple­náris ülésen Dmitrij Liva­nov oktatási miniszter, Vla­gyimir Fillipov, az Inkorvuz vezetője és több más orosz vezető fogadta az egyik legelőkelőbb moszkvai konferencia-helyszínen, a Tanácsok Háza Oszloptermében. Magyarországot öt egy­kor kint tanult - köztük többen ma is Moszkvá­ban dolgozó - résztvevő képviselte. Ráadásul a sors úgy hozta, hogy az öt magyarból négyen is a sajtót - hárman egy-egy országos médiumot, illetve hírszervezetet, jómagam pedig az Atom­erőmű újságot (is) - képviselték. Hozzá kell tenni, hogy a paksi résztvevőt az Orosz Klubon keresztül a budapesti Orosz Kulturális Központ hívta meg. A plenáris ülésen Dmitrij Livanov minisz­ter elmondta, hogy a volt külföldi diákokkal való kapcsolat további impulzust ad az érin­tett országok közötti együttműködésben. En­nek érdekében az együttműködést koordináló szervezetre lenne szükség. Orosz részről az ok­tatásban való együttműködést a vízumkönnyí­tésben, a diplomák kétoldalú elfogadásában lát­ja. Elhangzott, hogy a kormány döntése alapján a jövőben évente hétezer helyett tízezer külföldi diák tanulhat oroszországi egyetemen orosz állami költségen. Olga Gologyec miniszterel­nök-helyettes aláhúzta, máig mintegy egymillió külföldi diák tanult orosz/szovjet egyetemeken Mihail Margelov, az orosz szövetségi tanács külügyi bizottságának elnö­ke szerint az egymás köl­csönös segítése a cél ezen a területen is. A törekvéseket Vlagyimir Putyin is meg­erősítette a vele való találko­záskor. A szekció, illetve kerek­asztal megbeszéléseken a gazdasági kapcsolatok, az oroszországi egyetemi lehe­tőségek, az orosz nyelv és a kint végzettekkel való kapcsolattartás témája volt középpontban. Az első esetben nem vélet­len, hogy a három nagy orosz ipari vállalat közt a Roszatom képviselői is részt vettek a beszélge­tésben, mint akik perspektívát látnak az orosz nyelv, a hagyományos és szakmai kultúra, az orosz mentalitás ismerete miatt érintett egykori és mostani diákokkal való kapcsolattartásban. Vlagyimir Fillipov a fórum zárásakor reményét fejezte ki a további szoros együttműködés iránt. A Fórum során többeknek lehetőségük nyí­lott meglátogatni az egykori alma matert is. A MEI már a Moszkvai Energetikai Egyetemből állami műszaki kutatási központtá alakult. A külföldiekkel foglalkozó dékanátuson nagy örömmel fogadták a néhány főnyi külföldi „vén diákot”, akik között egy lengyel szakemberrel ketten képviseltük egész Európát. Ezek után egyedül látogattam el az atomerőművek tan­székre, ahol a csendes délután egykori vízüzem tanárom, Valentyina Gyik fogadott. Büszkén hallottam, hogy az egykor nem is olyan kön­­­nyen kezelhető évfolyamunkat nagyon szorgal­mas diákoknak minősítette. Hadnagy Lajos, Moszkva Hadnagy Lajos, Galina Medvegyeva (MEI), Vlagyimir Zamolodcsikov (MEI) ■MBwmmamm 2013. január Műszaki újságírók látogatása az Atomerőműben Műszaki újságírók alkotta illusztris szakmai delegációt fogadott a Paksi Atom­erőmű Tájékoztató és Látogatóközpontja (TLK) december 12-én. A vendégek a következő szakmédiumok képviseletében érkeztek: Víz, Gáz, Fűtéstechnika Épületgépészeti Szaklap; Villanyszerelők Lapja - Épületvillamossági Szaklap; Magyar Energetika; valamint a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti, illet­ve Elektrotechnikai Tagozatának online médiumai, úgymint az E-gépész és az E-villamos. A TLK-ban kiállított sémákkal és eszközökkel való ismerkedés után követke­zett a látogatás súlyponti része: a reaktorcsarnok és a turbinagépház, valamint a blokkvezénylő terem megtekintése. A vendégek szakavatott idegenvezető­vel járták be az Atomerőmű e legfontosabb objektumait, így kérdéseikre azon­nal részletes és kellő mélységű válaszokat kaphattak. Mint utólag elmondták, nagy hatással voltak rájuk a látottak és hallottak, s meggyőzték őket arról, hogy az itt megvalósított nukleáris technológia biztonságos, és az energiatermelő folyamatokat megfelelően kézben tartják. Külön is kiemelték a primer körben tapasztalt, az üzemi környezethez képest rendkívüli tisztaságot, aminek érzetét nem utolsósorban a saválló acélból készült padlózat és az ott dolgozók patyo­latfehér munkaruhája keltette. Érdekes és kedves momentuma volt a látogatásnak, amikor kiderült, hogy a látogatócsoportból két nyugdíjas korú kolléga is dolgozott itt az erőműépítés idején - még az üzembe helyezést megelőzően -, a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat (GYGV) alkalmazottjaként. Egyikükkel a nap során egy kicsit részletesebb beszélgetésre is lehetőség nyílt. Szemán József elmondta, hogy az építkezés óta nagyon megváltoztak a körülmények, az épületek és a technológiai rend­szerek arculata, mindazonáltal a mostani látogatás alkalmával viszontlátott olyan berendezést is, ami már a hőskorban itt volt. Emellett olyan eseményeket idézett fel, amelyek ma már az ipartörténeti krónika fejezeteibe tartoznak. A vendéglátók, a hallottakon felbuzdulva, megkérték a két veterán szakembert, hogy örökítsék meg az erőművel kapcsolatos egykori élményeiket az Atom­­energetikai Múzeum által a közelmúltban útjára indított Emlékező füzetek című kiadványban, amelynek éppen az a célja, hogy megőrizze a ma már csak a létesítők és üzembe helyezők emlékezetében élő epizódokat. Mindketten készséggel vállalták ezt. Az újságírói látogatás programja az Atomerőmű újság szerkesztőbizottsá­gának tagjaival folytatott megbeszéléssel zárult, amelyen az együttműködés, illetve a képviselt sajtóorgánumok közötti szakmai információáramlás elősegí­tésének lehetőségeit gondolták közösen végig. Prancz Zoltán ! Januári számunkban a télisportok maI veszélyeivel, azon belül a korcso­­­­­lyázás, nyílt vízen való sportolás helyének megválasztásával foglal­­t--------­l­kozunk. Szabad vizek jegén tartózkodni (korcsolyázni) csak azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá (pl. kikötők, folyóvizek és mellékágai), és csak akkor, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, nem mozog. Tilos szabad vizek jegén tartózkodni éjszaka, korlátozott látási viszonyok kö­zött, valamint járművel. Tudni kell, hogy a jég soha nem egyenszilárdságú. A part­menti részeken, növényzetek közelében, kilógó tereptárgyak (bokrok, kövek) közelében gyakran elvékonyodik, vagy a víz meg sem fagy. További veszélyforrás a víz felszíne alatt mű­ködő források, buzgárok, amik télen általában a környező víz­hőmérsékleteknél jóval melegebbek, így alulról vékonyítják el a jeget. Szintén veszély, hogy a sűrű hótakaró alatt a jég vé­konyabb, mint a hómentes helyeken. Olvadáskor a jégtakaró teherbíró képessége akkor is erősen csökken, ha vastagsága változatlan. Lehetőség szerint szabad vizek jégen egyedül ne tartóz­kodjunk, haladáskor nyugodtan és egyenletesen lépkedjünk, lehetőleg ne essünk el, mert az fokozza a jég beszakadásának veszélyét. • Mi teendő, ha azt halljuk, hogy a lábunk alatt recseg, ropog a jég, és esetleg a felülete is megsüllyedt, de még nem szakadt be? Ha nem vesztettük el a lélekjelenlétünket és elég gyorsak, de óvatosak vagyunk, akkor a jég beszakadása még meg- Az ördög nem alszik! Jeges jó tanácsok előzhető, ha a felület növelése érdekében lehetőleg arccal a part felé, a jégre fekszünk, és lassan, óvatosan a part felé kúszunk. Ha a jég a fenti előjelek nélkül beszakad, vagy el­kerülték a figyelmünket az előjelek, s így szakadt be a jég, akkor azonnal tárjuk szét a karjainkat, ejtsük magunkat előre és minden erőnkkel akadályozzuk meg, hogy a jég alá csús­­­szunk, vagy víz alá merüljünk. Ha minden erőlködés ellenére a jégfelület alá kerülnénk, akkor tartsuk nyitva a szemünket, nézzünk felfelé, keressük meg a beszakadás helyét, igyekez­zünk oda visszajutni, erőteljes lábtempókkal a felsőtestünket a jégfelület fölé juttatni. Ha ilyen módon nem sikerül, akkor próbáljuk meg az egyik lábunkat a jégfelületre juttatni, és ez­után a kezünkre és a lábunkra támaszkodva testünket oldalt a jégfelületre tolni. • Mit kell tenni abban az esetben, ha nem alattunk, hanem más alatt szakad be a jég? A beszakadás helyét semmi esetre se két lábon, hanem hason csúszva - de ne közvetlen a széléig­­ közelítsük meg, és onnan, valamilyen segédeszközt használva (pl. ág, nadrág­szíj) nyújtsunk segítséget, húzzuk ki vízből a bajbajutottat. A szabad vizek jegén általában lehet korcsolyázni, mint például a kisterületi­ műjégpályákon. Azonban itt is taná­csos betartani a tömeg által kialakított forgásirányt, külön­ben elsodornak, fellöknek, és annak könnyen lehet súlyos sérülés a vége, mert a jég kemény, a korcsolyák élesek. A műjégpályákon sokszor egymásba kapaszkodva, kígyóz­va korcsolyáznak. A fordulóknál, kanyaroknál a legkülsők sebessége megnő, nem tudják, vagy nem akarják egymás kezét fogni, ezért a végén lévők leszakadnak, és nagy sebes­séggel a palánknak vágódva könnyen súlyos sérülést szen­vedhetnek. Ilyen játékkal se a saját, se mások testi épségét ne veszélyeztessük. A szabad vizek és a műjégpályák jegén egyaránt nagy figyelmet kell fordítani a botladozó kezdők­re, különösen a kisgyerekekre. Ha valakinél elkerülhetetlen az esés, mert az egyensúlyát elveszítette, a lábai már az ég felé kalimpálnak, az vigyázzon, hogy a feje ne csapódjon a jéghez, mert az akár agyrázkódáshoz is vezethet. Ha esik, es­sen a puhább részére, és vigyázzon, hogyan támaszkodik a kezével, mert egy rossz kitámasztásnak könnyen lehet csuk­lótörés a vége. Mindezzel nem akarunk senkit elijeszteni a téli sportok élvezetétől, csak óvatosságra inteni. Van még egy nagyon fontos dolog, amiről az amatőr, rendszertelenül sportolók gyakran megfeledkeznek, ez pe­dig az alapos bemelegítés. Azok, akik nem melegítenek be akár korcsolyázás, akár más sport előtt, sokkal könnyebben sérülnek, és a sérülésük is súlyosabb, a felépülésük pedig hosszadalmasabb lehet. Annak érdekében, hogy a korcso­lya arra menjen, amerre szeretnénk, ne csúszkáljon szét a lábunk, ne essünk el, amivel másokat is veszélyeztetünk, el­lenőrizzük a korcsolya élét, és ha kell, éreztessük meg. Akkor jó a korcsolya éle, ha a sikló felület homorú és határozottan látható, tapintható egy-egy él a siklófelület két oldalán. Laszlóczki Ivetta

Next