Audio-Vizuális Közlemények, 1970 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám

nézőket említjük meg példaképpen, amelyek nálunk leginkább elterjedtek. Sorrend szerint a 24 X 36, 60 x 60, illetve 10 x 11 mm-es képméretek használatára készül­tek. Ezek nagy előnye, hogy velük színes képek is, fényveszteség nélkül szem­­lélhetők, a nézés velük egyáltalán nem fárasztó. Hátrányuk az aránylag magas be­szerzési ár, bár magyar, leegyszerűsített műanyagnézők 35, - forintos áron kerül­tek forgalomba.­­ Anaglif képek nézésére készült szemüveg. Ez a leg­egyszerűbb és legolcsóbb megoldás. A bal, illetve jobbszem számára kiegészítő színekkel rajzolt, vagy fényképezett képek (leginkább bíbor, illetve kékeszöld színben) egyazon képmezőn helyezkednek el, tehát a képek középtengelyei azonosak, csak a sztereoszkópikus parallakszisban térnek el. Éppen ez az, ami a szemtá­volságnak megfelelően a térbeli látást kelti a nézőben. Ezzel a módszerrel lehet a legegyszerűbben sztereoképeket könyvekben, folyóiratokban közölni. Amellett a szemüvegek beszerzési ára jelentéktelen. Hátránya, hogy színes képek így nem szemlélhetők. A két kiegészítő színű félkép szürke színű térbeli képpé olvad egy­be az idegcentrumban. Több néző számára egyidejűleg alkalmas nézőkészülékes módszerként két megoldás terjedt el, mégpedig az alábbi:­­ Anaglif vetítés egy diáról diavetítővel, amit a közönség a már említett anaglif szemüvegen át nézhet. A megoldás így igen egyszerű, a kép min­den diavetítővel vetíthető, mégpedig az általánosan használt fehér vászonra vagy gyöngyvászonra. A nézők a normál mozinak megfelelően helyezkedhetnek el a ve­­títőernyő előtt. A módszer hátulról történő, világosban vetítésre is alkalmas. Hátránya azonban, hogy színes képek szemléltetésére ez is alkal­matlan.­­ A poláros megoldás az, ami ma a legelterjedtebb és csaknem minden célra a legmegfelelőbb. Az egymás mellett elhelyezett sztereo félképek vetítésére alkalmas, különleges kétobjektíves vetítőgép szükséges hozzá (Belplascus, View- Master stb.). Az objektívek előtt elhelyezett polárszűrőkkel biztosítani lehet, hogy a bal-, illetve jobbszemnek megfelelő képek egymásra merőleges síkban polarizál­va (sarkítva) kerüljenek a vetítőernyőre. A vetítőernyőnek azonban nem szabad a fényt depolarizálni, tehát fémes felületűnek kell lenni. Hátrány még a jelentős fényveszteség is, mivel minden polárszűrő elméletileg is 50%, gyakorlatilag ennél is több veszteséggel működik. A szemlélés - éppen a fémes ernyő tükröző jellegé­nél fogva - csaknem kizárólag az ernyőre merőleges irányból, vagy attól csak kis, legfeljebb 15°-os szöggel történhet nagyobb további fényveszteség nélkül. Minden nézőnek polárszemüveget kell adni. Vitathatatlan nagy előnye a módszernek, hogy bármilyen szí­nes képek, nagylétszámú nézők számára is vetíthetők vele, így előadótermekben, diákkörökben, tantermekben kiválóan alkalmas az előadások szemléltetésére. b) Nézőkészülék nélküli sztereo rendszerek Egyéni szemlélésre két módszert említünk meg, amelyek még, illetve már használatosak.

Next