Audio-Vizuális Közlemények, 1982 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 4. szám

Felismerve ennek jelentőségét, örömmel vállalkoztam a hat táblából álló sorozat megtervezésére. A fizika tanulása során mintegy 100—120 kutató nevével ismerkedik meg a középiskolai tanuló. A kutatók nevei bizonyos kísérletekhez vagy elméletekhez kapcsolódnak, esetleg egy-egy fizikai mennyiség mértékegysé­gét jelölik. A nevek mögött álló ember személye elsikkad, legtöbbször az idegen hangzású nevek kiejtése is nehézséget okoz a tanulónak. Ezek a személytelen nevek semmilyen történelmi kor­hoz nem kötődnek a tanulók tudatában, ezért nem is csodálható, ha száz éveket tévednek egy-egy tudós életének elhelyezésében. Az ilyen hibákra minden erre figyelő tanár számos meghökkentő példát tapasztalt már. A táblasorozat megtervezésekor arra töre­kedtem, hogy segítsek azoknak a tanulóknak, akik sok évszám memorizálása helyett a fizika történeti fejlődésének menetében elhelyezve szeretnék szemléletesen látni a fizika legna­gyobb alakjait. Ezt a célt szolgálja az életsáv-sorozat. (Hasonló életsáv-sorozat szere­pel több részletben pl. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete c. könyvében, vagy külföldi fizikakönyvek közül a Project Physics sorozat­ban.) Az általam javasolt életsáv-sorozat egy vonatkozásban mindenképpen újnak tekinthe­tő: a tudósok életsávjai születési sorrendben követik egymást, s egymás fölé épülnek, így az életsávok együtt egy egyre szélesedő tarto­mányt fednek le, s mintegy sugallják a fizika fejlődését, a kortárs fizikusok egyre növekvő számát. Azért választottam ki az 1450-től napjainkig terjedő időszakot, mert így egyenletes időskálán lehet ábrázolni a fizika fejlődését, s az időbeli tájékozódást ez nagyban megkönnyíti. Nem egy-egy konkrét évszám, hanem az időbeli távolságok helyes becslése a fontos, s ezt csak egyenletes időskála teheti vizuálisan megjegyez­­hetővé. Sajnálom Archimédest, de talán ha a tanár majd róla szólva megemlíti az órán, hogy őt sok-sok „méterrel" hátrább kellene megke­resni, ez legalább olyan emlékezetes és meghök­kentő lesz a tanulók számára, mintha például egy logaritmikus skálán végül is feltehettük volna nevét az időtengelyre. Eredeti elképzelésem az volt, hogy a táblákat közvetlenül egymás mellett kell elhelyezni a falon, s így az 1450-től napjainkig terjedő időszakot a táblasorozat egyetlen összefüggő tablóként mutathatja be. Tekintettel arra, hogy a táblasorozat ilyen elhelyezkedéséhez legalább 4 méteres szabad falfelületre van szükség, a TANÉRT részéről felmerült az aggály, hogy nem minden iskolában lehet ekkora szabad falfelületet biztosítani. Az egyik tábláról a másikra átnyúló életsáv-sorozat nem teszi lehetővé, hogy a táblákat külön-külön, egymástól elválasztva is el lehessen helyezni a falon. Ezért az elkészült táblasorozatban az egész életsáv-sorozat egyet­len, állított helyzetű táblán szerepel, ez az 1. tábla. A 2., 3., 4. és az 5. tábla fektetett helyzetű, a 6. újra állított helyzetű, mindegyi­ken csupán képek és képaláírások szerepelnek. Ebben az esetben is el lehet helyezni egymás mellett a táblákat az ábrán látható módon. Természetesen így az elrendezés összesen hosszabb, mintegy 5,5 méter — viszont bármelyik tábla egyenként is felhasználható. A képes táblákon 10 cm-es sáv jut az időtengely alatt a legfontosabb történelmi események felírására. Ennek megtervezésére a TANÉRT külön történelem szakos középiskolai tanár szakértőt kért fel. Összesen 124 tudós életsávja szerepel az 1. táblán. A tudósok kiválasztásakor — mint az egész munka során mindig — a bőség zavarával küzdve elsősorban azt vettem figyelembe, hogy kinek a nevével találkozhat egy középiskolás tanuló tankönyvében, vagy a számára készült ismeretterjesztő irodalomban. Ifj. Gazda István és Sain Márton jól sikerült Fizikatörténeti ABC-jében mintegy 100 hazai és 1000 külföldi tudós neve szerepel, s még ebből a névsorból is hiányzik például Ciolkovszkij vagy Tesla, akik nevével viszont találkozik a középiskolás tanuló. Bekerült a névsorba Van de Graaf, aki azon a bizonyos generátoron kívül semmit sem csinált a fizikában, de hallanak róla a középiskolások; kimaradt viszont számos XX. századi nagy fizikus, mivel tudományos eredmé­nyeik nem kapcsolhatók közvetlenül az iskolai tananyaghoz.

Next