Aurora - Hazai Almanach (1822)

Horváth István: Árpád Pannonia hegyén

332 hívta a’ Régiség Mánes Evangeliomát, hoszszu rendben szent éneklések között az övedzett folyó mentésü Táltosok felvitték; a’ helyet és oltárt, mint tisztát, alkalmast, foganatost, Ármánytól és Zaklától menttel, megszentelték, és saját osz­tályaikkal , ne hogy valakitől a’ hely megfertőz­­tetnék, híven őriztették. Hatod napon alkonyo­­dás előtt a’ más napi rendtartás mindegyik Had­lábnak Vezérétől tudtára adatott. Éjfélután már mozgásba jött az egész Tábor. Mindenki legtsinosabb módon vágyott megje­lenni ; mindenki magára óhajtotta vonni a’ né­ző Szép Nem és Sokaság szemeit. Maga Ár­pád , ki egyébbkor fénygőz nélkül, de még is méltósága feltartásával, szokott a’ köz­gyűlések­ben részt venni, most egyszer öltözetében té­kozlást mutató pompát szemléltetett. Azon zo­­mántzos drága kardot köté oldalára, mellyet Simon Bolgár Fejedelem lealáztatása után bölts Leo Görög Tsászártól ajándékba nyert; azon arany Turult, repítő Vértet ragadó kezébe , mel­lyen sok évek előtt a’ Magyar Nemzet víg ör­vendezései között Fő Vezérnek felemeltetett; azon gyémántokkal hivalkodó forgót tüzelő ma­gos kotsagu Sisaka mellé, mellyel neki, a’ Mor­va Had veszélye után, a’ szövetséges Arnulf Né-

Next