Aurora - Hazai Almanach (1828)
Vörösmarty: Eger
így két ifjú vitéz sok bajjal elérnek Egerbe, ’S van nagy öröm, ’s minden szívből őszinte dicséret Tetteikért. Botorul gondatlan durva pogányok Most mint sáska sereg száguldnak szerte , de vissza Szégyenkedve üres nyomokat kergetnek , utánok A’ dörgő mozsarak’ lángkeblü tekéi ropogván. . Akkor társának jobbot nyújt Zoltai , ’s igy szól: „Figedi, drága virág ! veszedelmek’ fergetegénél is csak erős szívben nyílik a’ szép hírű vitézség. ’S ez jutalom nélkül maga is díj : engem azonban Több mint ritka vitézséged kísére veszélyben. Nézz ide , foglyom van , fátyol födi arcza’ világát, És a’ legdeliebb testet gazdag ruha. Mondsza , (Még én sem láttam) fölbontsam e fátyola titkát, Hogy meglásd , ’s ha kívánod, mint magadénak örülhess.“ Figedi könnyű mosolygással rá néz vala, mondván: ,,Bajtárs ! nagy dolgot tettél valahára kicsinből Múltakat említvén , mellyek mint nyomtalan árnyék Elmentek tőlünk, ’s mellyekben , mint magam úgy te Forgottunk egyiránt. Jutalomnak nincs helye köztünk, ’S nagyról szólni tilos, ha barátság’ lelke vezérel. E’ kis ajándékot elvenném tőled, azonban Restelem a’ birtort , ne kívánj terhelni leánnyal. Sőt ha tanácsom kell, magad is hagyd menni szegénykét.