Aurora - Hazai Almanach (1828)

Vörösmarty: Eger

Tesz nagy pusztítást más ré­szen karja Dobónak , Ketté vágja Bichirt, Ramadát tört melle’ sebével Ellassítva, magas zászlóját rántja kezéből ,­­S teste fölött áll meg, mint győző véres oroszlán. Már paizsát , ’s az arany sisakot tova nyújtja Karának, ’S áll pusztán, ’s hévén a’ harcztól, ’s szálkardra bizottan. Im nagy távolból jön azonban zúgva szökő gömb A’ sisakot hű szolgástúl elrontja előtte , Sérti magát vállban ,’s kardját kisodorja kezéből. Ellenben gázol Durak a’ testhal­mokon, és fenn llengeti a’ buzogányt, várnagynak mérve fejéhez. A’ várnagy pedig áll, ’s el nem lassudva sebében Puszta kezekkel vl, ’s harczol fél mázsa kövekkel , 'S mintha belőlök várt készítene rakni, vagy álló Csarnokot a’ halmon , nagy barnás szirttöredéket Hány ollyan sűrűen. Nem használ harcza Duraknak Nem nagy teste , hajol feje megkoppantva Dobótól, 'S szörnyen egész ember fekszik beborítva kövekkel. Kamber is, és l­obogó hosszú harczoknak utána Nyugszanak , a’ csatahelyt Kamber még mássza setéten, 'S húzza nehéz derekát, a’ földet rágva dühétől, Majd nagy hörgé­ssel testét elhagyja az élet , 'S mint villáma fogyott felhő levegőben eloszlik. Véresen ül Robogó véres kövön , és vad örömmel

Next