Aurora - Hazai Almanach (1828)
Vörösmarty: Eger
Tesz nagy pusztítást más részen karja Dobónak , Ketté vágja Bichirt, Ramadát tört melle’ sebével Ellassítva, magas zászlóját rántja kezéből ,S teste fölött áll meg, mint győző véres oroszlán. Már paizsát , ’s az arany sisakot tova nyújtja Karának, ’S áll pusztán, ’s hévén a’ harcztól, ’s szálkardra bizottan. Im nagy távolból jön azonban zúgva szökő gömb A’ sisakot hű szolgástúl elrontja előtte , Sérti magát vállban ,’s kardját kisodorja kezéből. Ellenben gázol Durak a’ testhalmokon, és fenn llengeti a’ buzogányt, várnagynak mérve fejéhez. A’ várnagy pedig áll, ’s el nem lassudva sebében Puszta kezekkel vl, ’s harczol fél mázsa kövekkel , 'S mintha belőlök várt készítene rakni, vagy álló Csarnokot a’ halmon , nagy barnás szirttöredéket Hány ollyan sűrűen. Nem használ harcza Duraknak Nem nagy teste , hajol feje megkoppantva Dobótól, 'S szörnyen egész ember fekszik beborítva kövekkel. Kamber is, és lobogó hosszú harczoknak utána Nyugszanak , a’ csatahelyt Kamber még mássza setéten, 'S húzza nehéz derekát, a’ földet rágva dühétől, Majd nagy hörgéssel testét elhagyja az élet , 'S mint villáma fogyott felhő levegőben eloszlik. Véresen ül Robogó véres kövön , és vad örömmel