Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

közös munkával kívánják előmozdítani. Azért egyesíti őket a nő teljes emberi egyenjogúsítása érdekében, mert ezt az egész emberiség számára a megelégedés nélkülözhetetlen előfeltételének tartja. A nőmozgalom nem irányul a férfiak ellen, csupán azt kívánja megakadályozni, hogy elő­jogaikkal visszaélve, a nőknek és önmaguknak, de különösen a­ jövő nem­zedéknek helyrehozhatatlan károkat okozzanak. Bármily eltérő legyen a Nők Választójogi Világszövetségében, vagy a Nemzetközi Nőszövetségben szervezett nők felfogása minden más kér­désben, abban az egyben megegyeznek : csak egyenlő érvényesülési lehe­tőségek, egyenlően szigorú erkölcsi alapelvek tehetik lehetővé, hogy a két nem közös munkája kiküszöbölje a világból a régebben is tapasztalt, de a háború kitörése óta tűrhetetlenné vált, mélyreható diszharmóniát. Aki a közélet terén működő nők közül ezt ma még nem érzi, hanem büszkén vallja magát antifeministának, azt maga a munka fogja meg­győzni arról, hogy ennek az alapelvnek megszívlelése nélkül nem dol­­gozhatik eredményesen. Csak sajnálatos időveszteség lesz, ha bevárja, míg saját tapasztalata győzi meg erről. Pedig veszteni való időnk nincs; a lövészárkokból épen hazakerült embertársaink, valamint azoknak családjai, akik haza nem kerültek vagy megrokkantak, emberfölötti erőfeszítéssel küzdenek a testi, gazdasági és szellemi nyomorúság tengerének mindannyiunkat elsöpréssel fenyegető hullámai ellen. A komolyan felfogott asszonyi felelősség mentőövet dob­hat feléjük, hogy fentarthassák magukat, míg az egészségügyi, gazdasági és kulturális viszonyok céltudatos javítása lecsöndesíti a tengert, amely őket elnyeléssel fenyegeti. Nemcsak a nyomorúság, de főként a gyűlölet hullámainak lecsön­­desítése céljából alakítottak Európa, Amerika és Ausztrália asszonyai új szervezetet a háború kellő közepén, 1915-ben. Éppen a német és francia asszonyok között, akiknek kormányai közt akkor legjobban kiélesedett az ellenséges indulat, akadtak olyanok, akik belátták, hogy az ellentétek nem a népek hangulatából folynak, hanem mesterségesen élezték ki azo­kat a legridegebb gazdasági versengés érdekeinek szolgálatában. Az 1915. évi hágai nőkongresszuson alakult meg. 1919-ben Zürich­ben tartotta II. kongresszusát és ma 23 ország asszonyai között terjeszti eszméit a Nők Nemzetközi Békeligája, amely a nő teljes magán- és köz­jogi egyenjogúsítását első­sorban eszköznek tekinti legfőbb céljának szol­gálatában , hogy a nemzetek között felmerülő konfliktusok elintézésére jövőben csak békés eszközök legyenek alkalmazhatók. A Nők Nemzet­közi Békeligájának központja Genfben székel, hogy minél hathatósabb befolyást gyakorolhasson a Nemzetek Szövetségére. Elnöke Jane Addams, a kiváló amerikai asszony, tisztikara német, osztrák, angol, francia és semleges országbeli tagokból alakult. A liga tagjai ma már nem csupán Európa, Amerika és Ausztrália asszonyai, de ott vannak közöttük a füg­getlen Indiáért harcoló ázsiai nők is. A liga központja állandó figyelem­mel kíséri a politika eseményeit és mindannyiszor felemeli intő szavát, valahányszor a világ békéjét veszélyeztetve látja. Az az erős hármas kapcsolat, amely a világ öntudatos asszonyait szorosan fűzi egymáshoz, lehetővé fogja tenni, hogy az asszonyi felelős­ség korszakában az emberiség otthona melegebbé, biztosabbá, emberek­hez méltóbbá váljék, mint aminővé az erőszak uralma tette mindmostanáig. Glücklich Vilma

Next