Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
közös munkával kívánják előmozdítani. Azért egyesíti őket a nő teljes emberi egyenjogúsítása érdekében, mert ezt az egész emberiség számára a megelégedés nélkülözhetetlen előfeltételének tartja. A nőmozgalom nem irányul a férfiak ellen, csupán azt kívánja megakadályozni, hogy előjogaikkal visszaélve, a nőknek és önmaguknak, de különösen a jövő nemzedéknek helyrehozhatatlan károkat okozzanak. Bármily eltérő legyen a Nők Választójogi Világszövetségében, vagy a Nemzetközi Nőszövetségben szervezett nők felfogása minden más kérdésben, abban az egyben megegyeznek : csak egyenlő érvényesülési lehetőségek, egyenlően szigorú erkölcsi alapelvek tehetik lehetővé, hogy a két nem közös munkája kiküszöbölje a világból a régebben is tapasztalt, de a háború kitörése óta tűrhetetlenné vált, mélyreható diszharmóniát. Aki a közélet terén működő nők közül ezt ma még nem érzi, hanem büszkén vallja magát antifeministának, azt maga a munka fogja meggyőzni arról, hogy ennek az alapelvnek megszívlelése nélkül nem dolgozhatik eredményesen. Csak sajnálatos időveszteség lesz, ha bevárja, míg saját tapasztalata győzi meg erről. Pedig veszteni való időnk nincs; a lövészárkokból épen hazakerült embertársaink, valamint azoknak családjai, akik haza nem kerültek vagy megrokkantak, emberfölötti erőfeszítéssel küzdenek a testi, gazdasági és szellemi nyomorúság tengerének mindannyiunkat elsöpréssel fenyegető hullámai ellen. A komolyan felfogott asszonyi felelősség mentőövet dobhat feléjük, hogy fentarthassák magukat, míg az egészségügyi, gazdasági és kulturális viszonyok céltudatos javítása lecsöndesíti a tengert, amely őket elnyeléssel fenyegeti. Nemcsak a nyomorúság, de főként a gyűlölet hullámainak lecsöndesítése céljából alakítottak Európa, Amerika és Ausztrália asszonyai új szervezetet a háború kellő közepén, 1915-ben. Éppen a német és francia asszonyok között, akiknek kormányai közt akkor legjobban kiélesedett az ellenséges indulat, akadtak olyanok, akik belátták, hogy az ellentétek nem a népek hangulatából folynak, hanem mesterségesen élezték ki azokat a legridegebb gazdasági versengés érdekeinek szolgálatában. Az 1915. évi hágai nőkongresszuson alakult meg. 1919-ben Zürichben tartotta II. kongresszusát és ma 23 ország asszonyai között terjeszti eszméit a Nők Nemzetközi Békeligája, amely a nő teljes magán- és közjogi egyenjogúsítását elsősorban eszköznek tekinti legfőbb céljának szolgálatában , hogy a nemzetek között felmerülő konfliktusok elintézésére jövőben csak békés eszközök legyenek alkalmazhatók. A Nők Nemzetközi Békeligájának központja Genfben székel, hogy minél hathatósabb befolyást gyakorolhasson a Nemzetek Szövetségére. Elnöke Jane Addams, a kiváló amerikai asszony, tisztikara német, osztrák, angol, francia és semleges országbeli tagokból alakult. A liga tagjai ma már nem csupán Európa, Amerika és Ausztrália asszonyai, de ott vannak közöttük a független Indiáért harcoló ázsiai nők is. A liga központja állandó figyelemmel kíséri a politika eseményeit és mindannyiszor felemeli intő szavát, valahányszor a világ békéjét veszélyeztetve látja. Az az erős hármas kapcsolat, amely a világ öntudatos asszonyait szorosan fűzi egymáshoz, lehetővé fogja tenni, hogy az asszonyi felelősség korszakában az emberiség otthona melegebbé, biztosabbá, emberekhez méltóbbá váljék, mint aminővé az erőszak uralma tette mindmostanáig. Glücklich Vilma