Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
Az egyházak szociálpolitikai munkája. Az egyházaknak, mint a hitélet fenntartóinak és terjesztőinek egyik legfontosabb feladata, hogy az emberekben értékes ideálokat ébresszenek és tartsanak épen. A társadalmak boldogsága csak úgy biztosítható, ha tagjaikat összeműködésükben nemcsak materiális cél, hanem magasabb erkölcsi felfogás és eszmény is vezeti. A morál azonban nemcsak mint célja, hanem az erkölcsi erő képében mint eszköze is döntő tényezője az emberiség boldogulásának. Kétségtelen, hogy pl. az alkoholizmus, a prostitúció terjedése nem pusztán az alsó néposztályok sivár életkörülményeinek a következménye, hanem az esetek ezreiben az ellenálló erő hiányáé; százezer fiatal nő él nagyobb nyomorban és kedvezőtlenebb körülmények között, mint azok a társai éltek, akik a prostitúciónak dobták oda magukat, de amazokban több volt az ellenállóképesség, emitt pedig ennek a hiánya vitte a nők egy csoportját abba a helyzetbe, amelyet maguk is bármely szempontból csak károsnak tartanak magukra nézve. Kérdezd meg az Amerikából visszatért munkást, boldogulása vagy csalódása nem olyan képességeken múlt-e, amelyekben a lelkierő játssza a főszerepet ? Nem kicsinyeljük a materiális erők óriási szerepét a szegényebb néposztályok gyakran sivár sorsában, de viszont a morális értékek figyelmen kívül hagyása egyoldalú szemléletre mutat és akadálya a tisztánlátásnak és helyes ítéletnek. Ezeknek az erőknek az élesztése az egyházaknak mindenkor egyik legfontosabb munkaköre volt. Ám a kapitalizmus erőteljes kifejlődése, az ipari proletariátus megteremtése óta érezniük kellett, hogy a munkásság nagy problémái számára nem képesek eleget nyújtani, vele való kapcsolatuk egyre lazábbá válik, «a tömegek az egyháztól elidegenednek». Ez a megállapítás ma már közhellyé vált. A megismerés nyomán már a múlt század közepén életre kelt Angliában először a protestánsoknál, Maurice és Kingsley cambridge-i egyetemi tanárok, majd a római katholikusoknál Newman és Manning kardinálisok vezetése alatt egy-egy mozgalom, mely céljául tűzte ki, hogy az egyház eddigi munkakörét kibővítse újra azzal, amelyet a középkorban folytatott, de amelyről az újkor folyamán lemondott , a szociális gondoskodás tevékenységével. E gondoskodás rendszere valósággal egyházi szociálpolitikává bővült és egymástól igen különböző, szétágazó eszközökkel törekedett megvalósulásra. Hol keresztényszocialista mozgalomban, hol csak az állami törvényhozásnak a vallás elvei szerint való befolyásolásában (mint Shaftesbury, Gladstone, stb.), hol szociálpolitikai intézményeknek közvetlenül maguk az egyházak részéről, vagy