Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
A zsidó sajtó A háború elvesztésével járó anyagi és erkölcsi sülyedés meglátszik irodalmunkon.is. Azonban talán egyik ágában sem szállt le a színvonal annyira, mint a publicisztikában. Soha nem tapasztalt bátorsággal lép a közönség elé a műveltség és írni tudás nélkül szűkölködők egész tömege. Hogy száll muk nem nagyobb, azt valószínűleg csak a papírhiánynak köszönhetjük. Az a röpirat, amelyhez az alább következő megjegyzések fűződnek,* az átlagos színvonalból kiemelkedik. Szerzője irodalmi nyelven ír, nem műveletlen ember és egészben véve jóhiszemű. Bizonyára oly kvalitások ezek, amelyek a régi, boldog időkben sem voltak gyakoriak. Azonban, sajnos, mindezek a tulajdonságok csak viszonylagosak, csak a mai publicisztikához mértek. A szerző alapgondolata az, hogy a magyarság szellemi és anyagi fejlődése Széchenyi politikájának elhagyása óta helytelen irányba terelődött, hogy ennek nem épen kizárólagos, de fő oka az, hogy a szellemi irányítás a magyarságtól teljesen idegen zsidó faj kezébe került, amely elsősorban a sajtó fölhasználásával céltudatosan és tervszerűen készítette elő a saját uralmát. A zsidó sajtó idézte elő a sovinizmust és ezzel éket vert a magyarság és a nemzetiségek közé, másrészt viszont «jó szemmel nézte a Jásziak, a Szentlék és a galileisták szemérmetlen magyarellenes tevékenységét.» E sajtó tartotta szándékos tudatlanságban a magyarságot és legyőzte, nevelte hibáit és bűneit, így jutott el a magyarság a sír szélére, azonban az utolsó pillanatban fölébredt kábultságából, a maga kezébe ragadta a hátalmat és most a maga eszményei szerint akar berendezkedni. Ezek között első helyet foglal el az a katonás szellem, amely ezer éve jellemzi a magyarságot és amelynek újjáélesztésére a legjobb példát Németország szolgáltatja. A gazdasági és szellemi életben, elsősorban azonban a sajtóban, a magyarságnak az államhatalom igen hathatós támogatásával ki kell szorítania a zsidóságot a vezető szerepből és számbelileg is le kell szállítania arra a fokra, amely az össznépességben való százalékszámának felel meg. Az olvasó talán ennyiből is megítélheti, hogy várjon ezek a gondolatok tarthatnak-e igényt az újságra vagy mélységre, avagy arra a bátorságra, amelyre új, merész eszmék hirdetésekor nem egyszer van szükség az államhatalommal szemben. Ha e dolgozattal a független publicisztika bővebben foglalkozik, annak oka csupán az, hogy a nyomtatásban meg * Zsilinszky Erndre: Nemzeti újjászületés és a sajtó. Budapest: a «Táltos» kiadása, 1920. 1211. 11