Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

Arról egyelőre, mint ezt a szerző is mondja, alig lehet szó, hogy a zsidók a hírlapírásból teljesen és azonnal kiküszöbölhetők volnának. Még kétségtelenebb azonban, hogy az olvasók sorából ennél is kevésbbé küszöbölhetők ki, mert ha a régi sajtó anyagi okokból nem mond­hatott róluk le, ezek az anyagi okok ma­ még sokkal inkább érvényesek. Meg lehetne kísérelni azt, hogy a zsidók egyéb sajtó hiányában kény­­teleníttessenek zsidómentes lapok vásárlására. Bizonyos azonban, hogy a zsidók mindenkor a legkisebb ellenállás irányában fognak haladni, azaz a legkevésbbé zsidóellenes lapokat fogják vásárolni és ezzel a lapok­nak egymás közötti harca a zsidó előfizetőkért alig küszöbölhető ki, hacsak a sajtó állami támogatás által nem függetleníttetik a közönségtől. Amíg azonban független lapok léteznek, ezek helyzete mindenkor nagyon előnyös lesz az államilag támogatottakkal szemben és az állami támogatás eredménye csupán egy lehet, amíg független sajtó létezik : elriasztja a támogatott lapok olvasóit. Ezen legföljebb drákói lapbetiltások, sőt a külföldi sajtó bejutásának fokozott megnehezítése segítene csak. Minthogy a szerző nem gondolja végig a dolgot, azt állítja egy helyütt: «A sajtószabadság eltiprásának szándéka bűn is volna, képtelen­ség is volna». (61.1.) Néhány lappal alá azonban már így ír: «... az államnak állandóan nyakán kell tartania kezét az összes kétes múltú lap­vállalatoknak». (64. 1.) E két elv bajosan egyeztethető össze, sőt láttuk, hogy a második elv kevés volna. Kevés volna, ha az állam e lapok nyakán tartaná kezét, amikor kérdés, hogy segítene-e, ha mindjárt kitekerné nya­kukat. Rendőrileg tudniillik lehet egy lapot megszüntetni, ellenben jóval nehezebb feladat rendőrileg terjeszteni. Nem lehet kétséges, hogy igazi keresztény sajtóra igen nagy szükség van, de az sem lehet kétséges, hogy ezekkel az igazán destruktív esz­közökkel e célt elérni nem lehet. Lehet-e más eszközökkel keresztény sajtót teremteni, illetve a meglevőt erősíteni? Ez távolról sem csupán financiális kérdés és nagy tévedés volna azt képzelni, hogy ha van elég pénz ily célra, minden egyéb csak szervezés és agitáció dolga. Mert mit használ a még oly kitűnően szerkesztett és pénzzel bőven ellátott lap, sőt mit használ a lapot támogató párt erősödése, ha az újságolvasás szük­séglete hiányzik, ha azok, akik számára az újság készül, nem olvasnak lapot? A kérdés határozottabb formában föltéve így hangzik: Hogyan bírható rá a keresztény magyar földmíves és iparos, aki idáig napilapot nem olvasott, arra, hogy ezután olvasson ? A régi olvasók elhódítása, föl­téve, hogy teljes mértékben sikerülne, nyilván nem oldaná meg a kérdést, itt elsősorban újak szerzéséről van szó. És értsük meg, ez a kérdés nem választható külön az általános kulturális színvonal emelésétől. Végered­ményben semmiféle agitáció, legyen az vallási, politikai vagy gazdasági, nem lehetséges enélkül és most nemcsak arról van szó, hogy lehet-e ezeket a rétegeket újságolvasókká tenni, hanem hogy újságolvasás által emelhetők-e arra a színvonalra, amely egy társadalmi osztályt arra képesít, hogy állandóan és tudatosan belekapcsolódjék a nemzet politikai életébe, amelyen idáig kívül állt és amelybe a választójog egyszerű statuálása csak szervezetlenül illesztette bele. Ebben áll a sajtókérdés igazi jelentősége,­ ­ ai

Next