Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
Ha pedig igazán életképes keresztény sajtót akarunk, egytől kell e sajtót óvnunk : az állami támogatástól. Aki még mindig nem tanulta meg a múltból, hogy állami támogatással lehetetlenség egy új újságírói nemzedéket «kitenyészteni» (szerzőnk mondja így), az alig képes a múltból bármiféle tanulságot levonni. Széchenyinek bizonyára más javaslata lett volna kulturális és gazdasági politika tekintetében, mint olyféle tevékenység állami pénzelése, aminőt az Emke, a Femke, a Székely kirendeltség és más ehez hasonlók kifejtettek, amelyeknek ha volt hatásuk, épen ellenkezője volt annak, amit programmjuk szerint elérni törekedtek. Maradandó, eredményes munkát ,e téren csupán a társadalom önkénytes tevékenységétől várhatunk. Hanem persze ennél sokkal könnyebb, kényelmesebb és a 67-es, de nem a Széchenyi-féle hagyományokkal egyezőbb politika egy új szellemi mozgalom megindítását állami szubvencióra és csendőrségre bazírozni. Ha annyi hitványság és silányság volt a régi sajtóban — és ki tagadhatná, hogy volt — talán nem oly lehetetlen föladat jobbat csinálni és erről meggyőzni a közönséget. Egy ellenséges irányt lehet rendőrileg elhallgattatni és lehet nyilvánosan diszkreditálni. Lehet a nem tetsző lapokat betiltani és így fizikailag megakadályozni, hogy a közönség ily lapokat vásároljon és lehet erkölcsileg és szellemileg értékesebbet nyújtani és rábírni a közönséget arra, hogy a nem-kívánatos lapokat a saját akarta és meggyőződése alapján bojkottálja. Alig lehet kétséges, hogy Széchenyi melyik módot választotta volna a kettő közül. A. J. 1