Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
Egyáltalában, az erotika s a művészet viszonyát akkor kezdik mindig feszegetni, amikor az erkölcsök szabadosabbakká való fejlődésével a művészet a valóság félénk lépését egy merész szökkenéssel akarja megtoldani. Ilyenkor elkezdik kutatni, mit szabad és mit nem, hol a határ az erotika s a pornográfia között. Holott, azt hiszem, e határ igen könnyen megvonható az ízlés s a művészi szempont két sarkköve között. Pierre Louÿs «Afrodite»-ja mindig művészi alkotás s mindig erotikus marad, míg az «Egy férfi szerelmei» című magyar könyv mindig otromba disznóság lesz. Úgy látszik, ma is aktuális e két fogalom viszonyáról való elmélkedés. Egyrészt maga a művészet, elfordulva a világkataklizmáktól, visszavonulni látszik a ligetek s női bondokok félhomályába ; másrészt a közönség figyelme fokozottabb mértékben fordul, hasonló okból, a szerelmi dolgok felé, s harmadrészt a kiadók s a könyvkereskedők úgy akarják, hogy erotikum iránt érdeklődjünk elsősorban. A művészetet nem féltjük. A közönséget azonban, úgyis mint keresőt, úgyis mint elfogadót, már inkább ! Az igazi művész mindig megtalálja módját, hogyan üsse rá az örökérvényesség pecsétjét a leghuncutabbul is villogó női vállra ; hogyan adjon századra szóló erősséget a pajzán kacagásnak ; hogy villantassa a messze jövőbe egy kacér midinette kacsintását s hogy hámozza ki a nagyváros sexuális piszkából a Bubu de Montparnasse-féle remekműveket. A közönség azonban csak sikamlósságot, érzékbirizgáló csemegét akar. A kiadó és könyvkereskedő viszont keresni akar. S a két Ajax-vitéz karonfogja egymást s eltáncol a legközelebbi lupanarba. Amire vonatkozóan néhány tanáccsal bátorkodnánk szolgálni. Először is nem az a fontos, hogy valami szörnyen illetlen metszetet kijegyzett , valami hallatlan malacságot mily előkelő név címkéje ajánl a vásáron. A közönség, az Ajax I. vitéz, hamar fölül egy vöröstónusú metszetnek, vagy Musset, Verlaine vagy Mirabeau nevének. Az Ajax II. vitéz nemkülönben. Pedig e ponton fontos elválasztani egymástól a művészet-élvezőt s a könyv-amatőrt, mert egy-egy szörnyen közepes erotikum oly gyönyörű külsőben (kevés példányszámban !) került piacra, hogy az amatőrök méltán ölik egymást érte , viszont nem egy művészileg is nagyjelentőségű erotikum szegényes metszet- és könyvdiszkisérettel indul útjára. Ó, Ajax I. vitéz, ha nem vagy tehát szakadban eléggé jártas könyv-amatőr, csak az általánosan ismert erotikát keresd; s ó, Ajax II. vitéz, ne csak gyönyörű luxus-kiadásokat tarts dús raktárodon, de légy szives s szerezz be, például, néhány példányt a Divin Arétin francia kiadásából ! Egyszóval, olvasó, csak remekművet keress, lesz köztük elég erotika, biztosíthatlak róla ! Kiadó, csak remekművet adj ki, ha erotikát adsz ! Könyvkereskedő, tarts raktárodon remekművet és amatőr kiadást, ez utóbbinak nem kell azonban okvetlen lesbosi műnek lennie. S kedves amatőr barátom, képezd magad s aztán végy, amit akarsz.