Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

* «Morholt éppen parthoz kötötte csolnakját, amikor Trisztán partot ért és csolnakját eltaszította messze a nyílt tengerre. — Vazallus, mit csinálsz? — kérdezte Morholt. Miért nem kötötted oda bárkád kötelét a parthoz, mint én ? — Mire való lenne az, vazallus? — felelt Trisztán. Csupán egyikünk fog élve visszatérni innen: nem elegendő-e tehát egy csajnak ?» Hanem azért, mindent összevéve, nem történt nagyobb baj, mint hogy a magyarrá való átfordítás párviadalában Tristan dús, ápolt, szőkén csillogó hosszú haja kissé összegubancolódott. Meg kellette fésülni. A század s a könyv betegsége. Falus: Hát mi lelte magát? Meg sem ismer?... Hol bujkál annyi ideje ? Városy: Nem gondolja ön, hogy nagy szerencse, hogy a vonatok ma oly lassan járnak?... Ne nézzen úgy rám: nem vagyok őrült, csak egy hosszabb gondolatsor zárótételét, mivel megszólított, hangosan fejez­tem ki. Utazni voltam... s ahogy kirobogott a vonat az állomásról, elszorult a szívem : pár óra s a határon vagyok. Borzasztó ám fizi­kailag érezni az ország oly rettentő megkisebbedését ! Nos, nem pár óra, egy nap telt belé, mert a M. A. V. tekintettel van az érző idegű emberekre. Falus: Mi van magával ? Városy: Van?... Ezt a szót nem ismerem. Nincs! Nincs pénzem, nincs kedvem, nincs nemzetgyűlési képviselő rokonom, nincs kemény gallérom, nincs valutám, nincs félárú jegyem, nincs fegyelmim, nincs szenem, nincs ép­­harisnyám, semmim sincs... Tudja, sose hittem volna, hogy a rómaiak taedium vitae-je valami élő valóságot jelentett számukra, hogy kultur-gyümölcs volt. Most már tudom. A taedium vitae s a mal du siècle s amit ma érzek, érzel, érez, érzünk, éreztek s talán : éreznek, egy és ugyanaz. Addig feszült­ a húr, amíg kis csapja egyet csikordult a hegedű nyakában, fordult s a húr megereszkedett. Nem pattant el, mert azok a húrok, amelyeket a természet feszített csontvázunkra, nem pat­tannak el, csak a Bánk bánokban s Macbethekben ... Megereszkedett s most dlottyattan lóg. Ez a f­ottgatium vitae ! Spleen ! Falus: Én is szörnyen unom magam. Városy: Na látja! Ön nem magát unja, hanem... A dolog így áll: a római nem bírta el, hogy Teucer maroknyi maradéka világbíró Rómává puffadt s megutálta az életet. Napoleon százada nem bírta el az európai felfordulást, hogy a «petit caporal» egy hatásos rhétori ötlet meghallga­tására a piramisok alá hajszolta a francia parasztot, hogy a Comédie Française szabályzatát az égő Moszkva fényénél állította össze, hogy Győr előtt erőnek erejével ő akart a magyar Kossuth Lajos lenni , ahogy a

Next