Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
* «Morholt éppen parthoz kötötte csolnakját, amikor Trisztán partot ért és csolnakját eltaszította messze a nyílt tengerre. — Vazallus, mit csinálsz? — kérdezte Morholt. Miért nem kötötted oda bárkád kötelét a parthoz, mint én ? — Mire való lenne az, vazallus? — felelt Trisztán. Csupán egyikünk fog élve visszatérni innen: nem elegendő-e tehát egy csajnak ?» Hanem azért, mindent összevéve, nem történt nagyobb baj, mint hogy a magyarrá való átfordítás párviadalában Tristan dús, ápolt, szőkén csillogó hosszú haja kissé összegubancolódott. Meg kellette fésülni. A század s a könyv betegsége. Falus: Hát mi lelte magát? Meg sem ismer?... Hol bujkál annyi ideje ? Városy: Nem gondolja ön, hogy nagy szerencse, hogy a vonatok ma oly lassan járnak?... Ne nézzen úgy rám: nem vagyok őrült, csak egy hosszabb gondolatsor zárótételét, mivel megszólított, hangosan fejeztem ki. Utazni voltam... s ahogy kirobogott a vonat az állomásról, elszorult a szívem : pár óra s a határon vagyok. Borzasztó ám fizikailag érezni az ország oly rettentő megkisebbedését ! Nos, nem pár óra, egy nap telt belé, mert a M. A. V. tekintettel van az érző idegű emberekre. Falus: Mi van magával ? Városy: Van?... Ezt a szót nem ismerem. Nincs! Nincs pénzem, nincs kedvem, nincs nemzetgyűlési képviselő rokonom, nincs kemény gallérom, nincs valutám, nincs félárú jegyem, nincs fegyelmim, nincs szenem, nincs épharisnyám, semmim sincs... Tudja, sose hittem volna, hogy a rómaiak taedium vitae-je valami élő valóságot jelentett számukra, hogy kultur-gyümölcs volt. Most már tudom. A taedium vitae s a mal du siècle s amit ma érzek, érzel, érez, érzünk, éreztek s talán : éreznek, egy és ugyanaz. Addig feszült a húr, amíg kis csapja egyet csikordult a hegedű nyakában, fordult s a húr megereszkedett. Nem pattant el, mert azok a húrok, amelyeket a természet feszített csontvázunkra, nem pattannak el, csak a Bánk bánokban s Macbethekben ... Megereszkedett s most dlottyattan lóg. Ez a fottgatium vitae ! Spleen ! Falus: Én is szörnyen unom magam. Városy: Na látja! Ön nem magát unja, hanem... A dolog így áll: a római nem bírta el, hogy Teucer maroknyi maradéka világbíró Rómává puffadt s megutálta az életet. Napoleon százada nem bírta el az európai felfordulást, hogy a «petit caporal» egy hatásos rhétori ötlet meghallgatására a piramisok alá hajszolta a francia parasztot, hogy a Comédie Française szabályzatát az égő Moszkva fényénél állította össze, hogy Győr előtt erőnek erejével ő akart a magyar Kossuth Lajos lenni , ahogy a