Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

Árny a magyar munkásbizto­sításban. A munkásbiztosítás eredményei Németországban. A német birodalmi munkásbiztosítási kódex, a Reich­sversicherungsordnung megalkotásával egyidejűleg a német munkásbiztosítás pergőtűz alá került. A pergőtüzet a két elsősorban érdekelt tábor, a munkaadók és a munkások szórták, de nem egyszer a politikai érdekeltség is beleszólt a maga 42-es mozsarával a kérdésbe s igyekezett döntő rohamot intézni a munkásbiztosítás ellen. A munkaadók sokalták a szociális biztosításra fordított terheket, féltek, hogy a terhek fokozása megakadályozza a német ipar fejlődését és versenyképességét, a munkások keveselték a biztosító intézetek (beteg­ségi, baleset, aggkár, rokkantság) szolgáltatását és elementáris erővel küzdöttek a biztosítóintézetekben megszerzett önkormányzati befolyásukért. "A két érdekeltségen kívül álló politikusok a kérdést politikai oldalról világították meg s törekvésük célja volt a német szociáldemokraták foly­ton növekvő erősödését a szociális biztosító intézményeken keresztül megakasztani, esetleg teljesen megbénítani. A nagy erővel, széles felkészültséggel megindult vitába beleszólt dr. K­. c. Kaufmann is, a német birodalmi biztosítási hivatal elnöke, aki «Fény és árny a német munkásbiztosításban» címen előadást tartott Hamburgban a Berufsgenossenschaft 26. közgyűlésén. A német birodalmi biztosítási hivatal elnökének állásfoglalása és felszólalása nemcsak azért volt nagyjelentőségű, mert mint államhivatalnok, az érdekeltségeken felül álló pártatlan emberként volt tekinthető, nemcsak azért, mert hivatali állásánál fogva szemlélője volt a német szociális biztosításnak, hanem azért is, mert mint szakember, a szociális biztosítás kérdésének legalapo­sabb ismerője Európaszerte. Előadásában dr. Kaufmann kimutatta a német munkásbiztosítás fény­es árnyoldalát, rávilágítván arra, hogy a német szociális biztosító pénz­tárak naponta 2 millió márkát fordítottak segélyezésre, illetve kártala­nításra. A biztosítás terhe nem bénította meg a német ipart, nem tette azt versenyképtelenné, hisz a gazdasági fellendülés a megterhelések ellenére is, föltartózhatatlanul haladt előre s a válságokat is túlélte tartósabb utó­következmények nélkül. Németország lakossága az utolsó emberöltő alatt több mint felével gyarapodott, nemzeti vagyona pedig 4 milliárddal növe­kedett évente. A szociális feladatokra fordított összegek nem bizonyultak puszta megterhelésnek, hanem hozzájárultak ahhoz, hogy az iparban foglalkoztatott tömegeket hivatásuk okozta egészségügyi károktól meg­

Next