Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
Ma a nemzetgyűlés jórésze a mezőgazdasági érdekképviseletből alakult, ma megvan az érték is a rendezéshez, meg kell tehát tenni a kezdeményezést és el kell jutni a megvalósításhoz. Amennyire fontos a mezőgazdasági munkásokról való kötelező gondoskodás, ésoly fontos, hogy gondoskodás történjék a segéd nélkül dolgozó önálló kisiparosokról. A magyar gyáripar a tarthatatlan békefeltételek miatt válságba jutott. Elrabolták a nyersanyagot, elrabolták a szenet. A kisiparnak a közeli években hatványozott értéke lesz. Meg kell tehát tenni a lépést szociálpolitikai téren is a kisipar megmentésére. Régi követelése a kisipari érdekeltségnek a kötelező biztosításba való bevonása. A szociális szempont a bevonás mellett szól, ellene csak a megvalósítás nehézsége, az adminisztrációs akadály van. Ez pedig mégis csak leküzdhető s ennek feltétlen be kell hódolnia a parancsoló szükség hatása alatt. A Zürichben 1912 szeptember 10—11-ikén tartott nemzetközi munkásbiztosítási értekezlet is foglalkozott az önállóknak, a kisiparosoknak, kisgazdáknak biztosításával s az ott felszólaltak csaknem mindegyike a kötelező biztosítás mellett nyilatkozott. Ugyancsak sok szó esett a munkásbiztosítás reformjával kapcsolatban a közalmazottaknak a biztosításba való bevonásáról. Mindenki előtt tudott dolog, hogy a közalkalmazottak az ország legszerencsétlenebb páriái. A háború előtt sem volt rózsás ez osztály helyzete, a háború alatt és után pedig ez osztály teljesen leromlott. A leromlásban ma már oly esetet is találunk, hogy meghalt itt Budapesten, az ország fővárosában magyar törvényszéki bíró, mert nem tudta elkészíttetni az orvos által rendelt orvosságot, mely visszaadta volna egészségét s amely dolgozó emberévé tette volna hazájának. Az 1907 : XIX. t.-c. megadta a lehetőséget a közalkalmazottak biztosítására, azonban a törvénynek ez üdvös rendelkezése sohasem hajtatott végre, 1910-től kezdve pedig kifejezetten kivonattak a közalkalmazottak a biztosítás hatálya alól. Ki kellett volna terjeszteni a biztosítást egyéb foglalkozási ágakraígy az ügyvédi, közjegyzői, végrehajtói irodákban alkalmazottakra is, azonban ez is elmaradt s ehelyett kapjuk annak a kilátásba helyezését, hogy a ma érvényben lévő «háztartási alkalmazott (házi cseléd) biztosítást» a népjóléti miniszter hatályban továbbra is rendeletileg fenntarthatja. A balesetbiztosítási kötelezettséget ki kellett volna terjeszteni mindazokra, akik betegség esetére biztosítva vannak, s törvényben kellene kimondani, — nem pedig rendeletre bízni — hogy mily kereseti összeg vétessék alapul a munkás baleseti kártalanításának megállapításánál és a baleseti költségek kirovásánál. A ma érvényben levő 4800 koronás kereseti határ, mint kártalanítási legmagasabb összeg, tarthatatlan. Hiányzik a javaslatból az ipari betegségeknek balesetként való elismerése is. Az angol balesetbiztosítási törvény, bár némely tekintetben nem hasonlítható össze a német, osztrák és magyar munkásbiztosítási törvénnyel, e kérdésben jóval messzebb ment, mint az utóbb említett államok törvénye. Az angolok kártalanítják a munkást akkor is, ha ipari betegség következtében a munkás kénytelen rendes foglalkozását feladni, vagy pedig, ha ily betegség halált okoz. Az angol törvény szerint ipari betegségnek s ennek alapján üzemi balesetnek tekintik az anthrax okozta