Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

Korlátozza a javaslat a fogbetegségek esetén nyújtandó segélyt is, anélkül, hogy arra akár pénzügyi, akár szociális szempontból szükség lenne. Nem találunk a javaslatban rendelkezést, sőt még ígéretet sem a kötelező aggkori és rokkantbiztosításról, holott e biztosítási ágak beveze­tése már tovább nem odázható el, nemcsak azért, mert már 1907-ben az akkori miniszter ígéretet tett a javaslat sürgős előterjesztésére, hanem azért sem, mert e javaslatok megalkotása a nemzet élniakarása szem­pontjából elengedhetetlen.­­ Mit kap az érdekeltség e javaslat szerint. Az itt részletesen felsorolt negatívumok helyett nézzük mit kapunk. Kapjuk : 1. a betegségi és balesetbiztosítási ágak szervezeti különválasztását és a betegségi biztosítási szervezet központosításának megszüntetését ; 2. a biztosítási alkalmazottak államosítását ; 3. az önkormányzati hatáskör körülhatárolását. Vizsgáljuk e változtatásokat egyenként. A két biztosítási ág szétválasztása. A betegségi és baleseti biztosítási ág ma szervezetileg egységesítve van az Országos Munkásbiztosító Pénztárban. Az egységes szervezet dacára is a törvény 102. §-a kimondja, hogy «a betegség és a balesetre való biz­tosítási műveletről elkülönített számadásokat» köteles az Országos Pénz­tár vezetni, tehát ennek újbóli törvénybe iktatására, de különösen mint új intézkedésnek bevezetésére szükség nincsen. A két biztosítási ág szám­adásának a ma fennálló egységes szervezet ellenére is szétbontva kell mutatkozni. Ha ez nincs így, annak nem a törvény, hanem a végrehajtás az oka. A betegségi biztosítás decentralizálása. A betegségi biztosítási szervezet központosításának megszüntetése -olyan kívánság, amely felmerült úgy a munkaadói, mint a munkásérde­keltség körében. Indokolták a központosítás megszüntetését azzal, hogy ma, amikor az egyes kerületi munkásbiztosító pénztárak nem önálló pénz­ügyi egyedek, nem takarékoskodnak oly mértékben, amint ezt tennék akkor, ha minden pénztár a maga ura lenne. E felfogásban van némi igazság, bár odáig nem tudnánk menni, hogy azt állítsuk, hogy a mai rendszer mellett a kerületi pénztárak szórták a pénzt csak azért, hogy a «deficitgyűjtő» Országos Pénztárnak ne kelljen fenmaradó feleslegeik 3/3 részét beszolgáltatni. A központosítás mai értelemben vett megszüntetése helyett azonban nagy hibának, végzetes veszedelemnek tartanák, ha a szétesett pénztárakat teljesen magukra hagynák s a pénzügyi önállóság megteremtésével a

Next