Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

kerületi pénztárakat nem tömörítenék szövetségbe. A szövetségnek azonban nem állami bürokratikus intézménynek, hanem önkormányzati alapon létre­jött, a napi élethez alkalmazkodni tudó, gyors mozgású, eleven szervezet­nek kell lenni, amely az összes pénztári tagok részére közös intézményeket, kórházakat, üdülőhelyeket, szanatóriumokat, fürdőket teremt és tart fenn. A szétesett pénztárak ily szövetségbe való tömörítése elengedhetet­len. Ily szövetséget fognak alkotni a német-ausztriai betegsegélyző pénz­tárak is a napokban nyilvánosságra került törvényjavaslat szerint és ily szövetségben vannak a német birodalmi pénztárak is. A biztosítási alkalmazottak államosítása. A biztosítási alkalmazottak államosítása és az önkormányzat hatás­körének körülhatárolása jórészt ikertestvérek s bár igyekszünk a két kérdést elhatárolni, mégis nem állhatjuk útját annak, hogy az első kér­dést tárgyalva itt-ott el ne kalandozzunk a másik területre. A törvényjavaslatnak legkiemelkedőbb új intézkedése kétségkívül az ügykezelés államosítása és az autonómia körülhatárolása, vagyis az önkormányzat hatáskörének megszüntetése. Mindkét irányban újítást tartalmaz a javaslat. Nem tartozunk azok közé, akik hazai intézmények megteremtésekor külföldi példák után indulnak. A külföldi példák ismerete feltétlenül kívánatos, a hazai intéz­ményeknek azonban hazai földben kell gyökeret verni, hazai levegőn kell kifejlődni és megerősödni. A magyar munkásbiztosítás — bár a gondolat a németektől eredt — magyar hajtás. Az ültetvényt, a palántát azonban nem az állami kertészet tette a melegágyba, nem az vigyázott rá, hanem tisztán társadalmi úton — s pedig jórészt munkástársadalmi úton — fejlődött, s csak amikor gyökere már messze elágazott, amikor már a forgószél, a vihar sem tudta a termő­földből kitépni, akkor nyúlt hozzá az állam. A magyar betegsegélyző pénztárak ősapja a Pest-Budai Munkás Önképző Egylet által 1870 április 3-ikán megalapított Általános Munkás Beteg- és Rokkantbetegsegélyző Pénztár volt. Ebből fejlődött az Általános Munkásbetegseg­élyző pénztár, amely pénztár fennállott a munkásbiztosí­­tásnak 1891. évben történt törvényes rendezéséig, sőt az 1891. évi XIV. t.-c. alapján működve tovább is. A munkásbiztosítás törvényes rendezésére való készséget nálunk is, csakúgy, mint külföldön, nem tisztán humanitárius szempontok fej­lesztették ki. Megérlelte e kérdést az a körülmény, hogy az iparnak szük­sége volt egészséges munkásnemzedékre, gátat kellett vetni az időnként fellépő járványnak a szegény néposztály egészségügyének rendezésével s kiváltotta a betegség esetére való kötelező biztosítást az a gondolat is, hogy az országnak fegyverképes, nem pedig korcsosulásnak indult pol­gárokra van szüksége. Amikor azonban e szempontok már oly erővel tornyosultak, hogy törvényalakban jelentek meg, a munkások saját alkotta intézménye már nagyszerű eredményeket tudott felmutatni.

Next