Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

Mindenki, aki a mnkásbiztosítással foglalkozott, akár elméletileg, akár gyakorlatilag, legyen az hazai vagy külföldi szakember, vallja, hogy az önkormányzat elengedhetetlen kelléke a munkásbiztosításnak. A kiváló hazai és külföldi szakértők egész sorát vonultathatnák fel ez állításunk igazolására. A felvonultatást ez igazság mellett csak azért tartjuk mellőz­­hetőnek, mert ez igazságot mindenkinek, aki a m­unkásbiztosításhoz nyúl, tudnia kell. Az önkormányzat nélküli munkásbiztosítás valóban «sötétbe való ugrást» jelent oly időben, amikor kísérletezésekre időnk nincsen. Az önkormányzatból való kizárását a munkásságnak egyesek azért követelik, mert szerintük a munkásság a pénztárakban való részvételét hatalmi túlkapásra, m­unkások erőteljesebb szervezkedésére, izgatására használta fel, aminek látható eredménye a szociáldemokraták mozgalmá­nak erőteljesebb fejlődése. Ahány megállapítás — annyi tévedés. Dr. h. c. Kaufmann, a német munkásbiztosítás elfogulatlan kritikusa szerint a munkásbiztosítás a munkáltatókat és munkásokat sokoldalú, szoros viszonyba hozta. «Már­pedig — Kaufmann szerint — semmi sem vezérli úgy össze az embereket, mint a közös munka. Megtanít ez arra, mint kell előítéleteket leküzdeni és megérezni nem azt, ami elválaszt, hanem azt, ami együvé kapcsol.» A szociáldemokrácia erős fejlődéséről is szól Kaufmann, mondván a következőket :­­ «A fejlődés okait nem szabad hamis nyomokon keresni, itt más körülmények hatnak, amelyek a munkásbiztosítás kien­gesztelő hatásaival szemben még túlsúlyban vannak. Ha a szociáldemokrata párt birodalmi képviselőinek számára és választóinak szavazatára egyes­­egyedül a munkásbiztosítás hatása és annak jelentősége volna döntő befolyású, a választási eredmény előreláthatólag nem lenne ugyanaz. Más tereken nyilvánuló okok nyomják sok munkásnak a kezébe a «vörös» szavazó­lapot és nemcsak ezen a téren levők». Nem érdektelen s a történeti megvilágítás teljessége kedvéért meg kell mondanunk azt is, hogy a munkásbiztosítástól, amikor a német biro­dalomban megalkották, és az ellenkező hatást várták, mint aminőt ma neki tulajdonítanak. A törvény megalkotói Németországban azt hitték, hogy a munkásbiztosító törvények életbeléptetése következtében a szociál­demokrácia meg a szakszervezeti mozgalom sorvadásnak indul, elpusztul Nem következett be. A munkásságnak ma, amikor a munkásság belefutott az «alkotmány sáncaiba», nem elsőrendű fontosságú e kérdés politikai szempontból. Poli­tikai erejét a munkásság ma már más téren is tudja felmutatni, ha mindjárt nem is érvényesíteni. A német munkásság képviselőinek álláspontja az volt, hogy a munkásbiztosító törvények a szociáldemokráciát sem nem gyöngítették, sem nem erősítették, így van ez hazánkban is. Az önkormányzat kizárásával tehát nem a szociáldemokraták erejét gyöngítjük, hanem azt érjük el, hogy a két érdekeltséget kivonván a mun­kásbiztosításból, kitesszük az államhatalmat mindkét érdekeltség frontális támadásának, amelynek jelszava az lesz, hogy «aki parancsol , az fizes­sen», a másik következménye pedig lesz az intézmény bürokratizálódása.

Next