Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

ami az elsorvasztását jelenti. Kétségtelen az, hogy az államhatalom súlyos pénzügyi áldozatok nélkül nem birkózhatott volna meg azokkal a felada­tokkal, amelyet a munkaadók és munkások megalkottak. Ha végigtekin­tünk szociális irányú törvényeinken, tisztán látjuk, hogy ami az érdekelt­ség intézkedésének jogkörébe jutott, az az intézmény fejlődött, amit e téren az államtól vártunk, az nem valósult meg. Lássunk csak néhány példát. Kereskedelmi és iparkamarák, ipartestületek, munkaadók és mun­kások gazdasági szervezetei mind életerős, fejlődésképes intézmények, ha mindjárt reformra is szorulnak, ellenben hiába kutatjuk az 1893-ban meg­alkotott iparfelügyelet fejlődését s hiába keressük az 1884. évi ipartörvény 116. §-ának végrehajtását. Felesleges fáradság volna kutatni, vájjon kiadta-e a «földmívelés­, ipar és kereskedelemügyi miniszter» azt a ren­deletet, amely az «egészségtelen és a veszélyes iparágak lajstromát» tartal­mazza s amely rendeletben meghatározandó lett volna a 16 éven aluli munkások alkalmaztatási feltétele. Nem történt ez még mai napig sem, holott a törvény életbeléptetése óta kerek 36 év telt el. Vagy nézzünk végig a munkásbiztosítás területén, ahol ugyancsak azt látjuk, hogy a kereskedelemügyi miniszter, mint a törvény végrehajtó faktora, egyetlen új foglalkozási ágra sem terjesztette ki a baleset esetére való biztosítást 13 éven át, holott erre a törvény 3. §-a felhatalmazást adott, vagy történt-e valami intézkedés az irányban, hogy elég­tétessék a törvény 129. §-ában foglalt oly értelmű rendelkezésnek, hogy a községek a betegség esetére való biztosítás helyi közvetítésébe bevonassanak s a községek helyi választmányai megválasztassanak. Sok félreértés lett volna elkerülhető ez intézkedés megvalósításával és sokkal közelebb jutottunk volna a társadalmi béke, de különösen a munkásbiztosítási béke eléréséhez. A munkásbiztosítás önkormányzatának megfosztásába nem nyugod­hatnánk bele, de nem nyugszik bele az érdekeltség sem. A javaslatot nem politikai szempontból kell megalkotni, hanem gazdasági, közegészségügyi szempontból. Ha csak e szempont lebeg a törvényhozás előtt, akkor nem vész kárba az a pénz, amit munkásbiztosításra fordítunk, mert akkor nálunk is valóra válik Eduard Fusternak az a mondása, amelyet a német munkásbiztosításra alkalmazott s amely szerint «az a pénz, amelyet Német­országban a munkásbiztosítási törvények végrehajtására kiadnak, ezer alakban visszatérül. Családi boldogsággá, egészséggé, emberi méltósággá alakul és hatalmas Németországot teremt, amely örökké fennmaradt. Dr. Kürtösi Imre: 28

Next