Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

leginkább felötlő hibákat, tévedéseket is, amelyek az idegennyelvű kiadásban mindenképen helyesbítendők lennének. Föltétlenül szükséges, hogy az ily fontos rendeltetésű hivatalos kiadvány minden tekintetben kifogástalan legyen. Mi magunk között sok mindent elnézhetünk egymás­nak, amit nem szabad elhallgatnunk, ha idegen, még­pedig nemcsak baráti, hanem ellenséges szemek elé készülünk lépni ! Tarthatatlan a szerzőnek az az állítása, hogy a kassai székesegyház főoltárán a Mátyás király udvarában élt olasz mesterek hatása nyilvánul. (111. 1.) Igaz, vannak szárnyasoltáraink, amelyeken az olasz renaissance hatása félreismerhetetlen (Lőcse, Szepesszombat), ennek azonban semmi köze sincs olasz mesterekhez, hanem az északi művészetnek oly jelen­sége, amely a XVI. század elején Észak-Magyarország fafaragó műhelyeibe épúgy utat talált, mint Németországba. A kassai főoltáron azonban ennek nyoma sincs , az az északi késő gótika jellemző alkotása. Mi értelme van tagadni, hogy Felsőmagyarország szárnyasoltárai német befolyás alatt keletkeztek ? Kétségtelen, hogy nagy számmal voltak műhelyeink, magyar mestereink, de a művészetnek ez a formája német, és képtelenség ezen a téren Franciaországból jövő impulzust föltételezni. (14. 1.) Félreértésre adhat alkalmat a garamszentbenedeki Úrkoporsója és a bakabányai főoltár képeinek aláírása is. (52., 57. 1.) Ha bizonyára hazánkban készül­tek is, a «magyar munka» megjelölés azt a hitet keltheti, mintha az egy­értelmű lenne a némettel, oly jellemző példái azok a német művészet körébe tartó fafaragásnak. (Az Úr koporsójánál érdemes volna azt is meg­jegyezni, hogy az jelenleg az esztergomi székesegyházban van.) Szárnyas­oltárokról lévén szó, nem hallgathatjuk el, hogy a szerző föltétlenül téved, midőn a szászsebesi oltár keletkezésére nézve az 1418. évszámhoz látszik ragaszkodni. (169­­1.) Az oltár ornamentikájában uralkodó renais­­sance-elemek arra vallanak, hogy bizonyára az 1518. évszám a helyes. Mivel a szerző a szentgyörgyi (Pozsonym.) templom főoltáránál a XV. század megjelölés mellett fölkiáltójelet használ (24. 1.), kénytelenek vagyunk megjegyezni — noha az eltérés nem oly jelentékeny, mint a szászsebesi oltárnál , hogy az 1520 körül keletkezett. Már erősebb téve­dés, hogy a bényi templomban levő domborművet, amely az utolsó vacsorát ábrázolja, a szerző a XIII. századba teszi (32. 1.), holott annak stílusa a XV. század végének jellegét mutatja. A rozsnyói székesegyház viszont nem Mária Terézia korából való (64. 1.), hanem csúcsíves épület. Jo­gos kritikára adhatna alkalmat az az állítás is, hogy az esztergomi székesegyház kincstárának remeke, Mátyás király híres kálváriája «a magyar ötvös­mesterség büszkesége». (33. 1.) Bizony azt mindeddig min­denki olasz munkának tartotta és kiváló középkori ötvösségünk nem oly irányban fejlődött, amely ily stílusú műre vezethetett volna. Két­értelműen nyilatkozik a szerző a husziták állítólagos építési tevékeny­ségéről: «Az igaz, hogy a husziták sok várat, templomot is építenek, de ez nemcsak nemzeti politikai mozgalmak eredménye és legtávolabbról sem cseh nemzeti kulturmunka». (63. 1.) Ezzel szemben igaz, hogy a Fel­vidéken sok templomot tulajdonítanak a huszitáknak, ez azonban csak szájhagyomány és Tóth-Szabó Pál alapos kutatásai eredményeként .

Next