Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
egyébiránt több cseh tudóssal egyetértőleg — kijelenti, hogy «egyetlen oklevelet vagy krónikás adatot nem találtunk, mely csak távolról bizonyítaná, hogy a cseh husziták Magyarországon egyáltalában templomot építettek».* Várépítkezéseik is inkább hevenyészett erődítésekre, templomok védelmi célú átalakítására, tehát inkább pusztításra, mint alkotásra redukálandók. Kétségtelen, hogy az ilyen jellegű és célú munkában a túlzások lehetőleg kerülendők. A szerzőt bizony itt-ott elragadja lelkesedése és olyanokat is állít, amelyek nem állják ki a tárgyilagos bírálatot. Helyes, hogy megemlíti Lőcsei Miklóst, aki nevével és az 1484. évszámmal jelölte meg a poprádi templomban levő képét, de túlzás, hogy «a festészet egyik nagy mesterének» nevezi. (73. 1.) Mirevalók az ilyesféle frázisok: «Losonc jelentékeny kultúrvárosunk, bár közművelődési múltja nem nagy» (62. 1.)... «Óradna, mely a tatárjáráskor elpusztult s ma csak falu, egykor fejlett műveltség székhelye volt». (145. 1.) Egészen rejtett értelmű : «Jászó már a honfoglalás előtt megvolt, bizonyságául annak, hogy itt már akkor turáni nép lakott». (107. 1.) Nem lehet egyes nagyobb templomokat ötletszerűen székesegyházakká minősíteni. Sem a szakolcai plébánia-templom (27. 1.), sem a bártfai Szent-Egyed-templom (97.1.), vagy a kolozsvári Szent-Mihály-templom (132. 1.) nem volt soha székesegyház. Nem székesegyház, hanem plébániai egyház az eperjesi Szent Miklóstemplom, amelyet különben nem is építettek újjá (97. 1.), mert Schulek Frigyes terve szerint csak a templom tornya nyert új sisakot. A gógánváraljai templom régi festett famennyezete már nincs a helyszínen (175. 1.); —■ bárki megláthatja a biuszepesti Szépművészeti Múzeumban. Ugyancsak tévedés az az állítás, hogy a Hunyadiak és Szapolyaiak síremlékei a gyulafehérvári székesegyház kriptájában vannak. (178. 1.) Aki a templomot ismeri, tudja, hogy a szóban levő emlékek magában a templomban vannak fölállítva. Ugyancsak Gyulafehérváron a vár Károlykapuja (u. o.) természetesen nem a XVII., hanem a XVIII. századból való. És minden zenebarát tudja, hogy Liszt Ferenc nem Sopronban született, mint a szerző mondja (1921.), hanem a sopronmegyei Doborjánban. — Nem értjük a szepesmegyei olyannyira jellemző kéthajós templomokra vonatkozó fejtegetést: «Közel 70 szepesi templomról lehet kimutatni, hogy faoszlopsorral gyámolított mestergerendával kettéosztott famennyezettel bírtak s ez az elrendezés képezte alapját kéthajós elrendezésüknek». (77. 1.) Sokkal valószínűbb, hogy idővel szűkökké vált templomok kibővítése vezetett a kéthajós elrendezésre, amely utóbb önálló építészeti típussá vált. — Nem kivánunk a szerzőnek a felsőmagyarországi renaissance-építészetre vonatkozó elméletével és értékelésével vitába bocsájtkozni, de nem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy ha igaz is, hogy a szóbanlevő emlékek díszítő formáinak kialakulására a népies művészet befolyást gyakorolt, sőt általában a művészetnek ez a formája nem egyéb az olasz renaissance formakincsének félig népies és kétségkívül rendkívül ötletes értékesítésénél, keletázsiai reminiszcenciák (Gwalior, Candy) emlegetése * A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. (Budapest, 1917.) 334. 1.