Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

szemű Biró József viszont a tetszetősségről sem­ mond le. Csillogóan vilá­gosak színei, de körvonallal határol el formát formától. Kohner Ida egész máshonnan indul ki : a németalföldi 1500 körüli tájképek hatása alatt áll, bár az ő olivazöldje levegősebb, tompább és árnyalatosabb, mert hisz a plain-airista pápaszemet sem tudja levetni. Tájait rétegesen építi föl, for­máit körülhatárolja. Kacziány Aladár, kinek modoros korareneszánsz­­tetszelgése az angol prerafaelitákkal rokon, domború és kemény, élesen faragott, szilárdra merevített formákat ad ; így aztán külsőleg közelebb jut a tizenhatodik századbeli Bronzinohoz, mint a tizenötödik századhoz; csak az erős, éltető szellem hiányzik belőle és ezért hagyja hidegen a szemlélőt. Végül még Uher Arisztid egy arcképéről emlékezünk meg ; Rónaival — Cézanneből indulván ki — némileg rokon jelenség. Még távol­ról sem eléggé lelkiismeretes az ecsete ; még túl sokat mázol és keveset dolgozik. Befejezésül pedig Jaschik Almosról néhány szót. Ő már ma is tel­jeset nyújt és nemcsak útmutatót a cél felé. Technikai tökélyénél és formanyelvének gyermekies érthetőségénél fogva egyedülálló jelenség. A romantikus forma- és mesefantázia mozgalmassága ihleti alkotásában, de színeinek ragyogása a késő középkori kódexillusztrációk szolgálhat­nak csak párhuzammal. Mindig üdítő, mindig meglepő, mindig tartalmas és ezért tartozunk neki nagy hálával. Rabinovsky Máriás: Zenei kultúrjavaslatok. Az egyesületi élet példátlan föllendülése idején, 1918 végén alakult meg a szellemi munkások elitejét egy keretbe ölelő nagyszabású szövetség, az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége (1918 dec.—1919 márc.). Ahhoz, hogy a par excellence egyéniségek szociális alapon tömö­rüljenek, valóban szükség volt az akkori «egyesülés-láz»-ra, mely onnan merítette hatalmas lendülőerejét, hogy a forradalmi viszonyokban bizony­talan sorsúvá árvult egyén az összefogás útján kereste elvesztett bizton­ságérzetét. Hatása alatt az ú. n. népköztársaság idején túlfeszült energiá­val kipattanó intellektuális köztevékenységnek, a művészek és tudósok szövetsége is fölvetette a keretébe tartozó, intézményesen megoldható korszerű problémák teljes anyagát, melynek földolgozásához az állam ré­széről egy különálló adminisztratív szerv fölállítása vált volna szükségessé (a francia Művészeti Minisztérium mintájára). A Szövetség vezetése a Szö­vetségtanács kezében volt; egyes szakmáinak vezetőszervei az ú. n. szak­osztályok választmányai voltak. E választmányok fő feladata a szükséges javaslatok kidolgozásában és a Szövetségtanácshoz való fölterjesztésben állott; állami szervhez a javaslatok csak a Szövetségtanács approbációján át juthattak, melynek tagjai a különböző szakmák delegáltjaiból kerültek ki. A zenei szakosztály választmányának tagjai voltak : Bartók Béla, Buttykay Ákos, Demény Dezső, Dohnányi Ernő, dr. Hubay Jenő, Kodály Zoltán, Molnár Antal, Siklós Albert, Szirmai Albert és Weiner Leó. Rövid 38

Next