Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

Az asszonyi felelősség kor­szaka. A háború lidércnyomásos évei alatt ezerszer szállott felénk a lövészárok­ban sínylődök panasza : «Asszonyok,, hát nem tudtok rajtunk segíteni ? Ti, akik az életet adjátok, akiket a sze­retet és szenvedés glóriájával vesz körül a költő és a művész kép­zelete, nem tudjátok visszaadni ne­künk az élet szépségét, a civilizáció eredményeit, az érzések harmóniá­ját? Mindenre, ami szent előttetek, segítsetek !» A nőmozgalomban szer­vezett nők fájdalomtól elfacsarodó szívvel csak ezt válaszolhatták : «Sajnos, későn látjátok be, hogy nem csupán a családban, de a közösség nagy problémáinak megoldásában is segítő társaitok lehetnénk. Nem adtátok kezünkbe azt a szerszámot, amellyel az évek folyamán bele­­vihettük volna a parlamentarizmus alapján kormányzott országok köz­tudatába az emberek közti békesség mindennél nagyobb jelentőségének, az emberélet mindennél nagyobb értékének felismerését , nem adtátok meg nekünk a teljes polgárjogot. Más szerszám pedig nem áll rendel­kezésünkre, mert az egész világra kiterjedő mozgalmunk jelszava: Evo­lution, not revolution !» Tehetetlenül kellett végignézniük az asszonyoknak a nagy ember­pusztítást, mint aki tűzvésznek tanúja és nem talál vedret, amellyel oda­juttathatná a távolabb található vizet. Saját szenvedéseik az egekig nőttek : megszámlálhatatlan a mártír-anyák, feleségek, menyasszonyok, árvák tömege, megmérhetetlen az a fájdalom, amelyet fiúk, férjük, vőlegé­nyük, apjuk elvesztésén elszenvedtek. Az egészséges idegzetű, normális gondolkozásos nőkről szólok, akik nem tudták, mert nem tudhatták megérteni , hogyan várható bár­melyik fél részéről bármiféle üdvös hatás attól a céltalan, áldatlan köl­csönös pusztítástól? Akik legkevésbbé sem csodálkoznak ma azon, hogy még a győztesnek mondott országokban is az anyagi és erkölcsi hanyat­lásnak aggasztó, mélyen elszomorító tünetei jelentkeznek. Ezek az asz­­szonyok súlyos felelősségük érzetével tekintenek a jövőbe, mert nagy részük ma már teljes jogú polgár: a latin országok kivételével mindenütt megkapták a választójogot, amelyet régen óhajtottak, de nem ily rette­netes áron. A jövőre nézve nem érvényes többé Európa legtöbb országának asszonyaira nézve az a mentség, amelyet joggal hozhattunk fel a lövész­árokban szenvedőkkel szemben. Jövőben már rajtunk is múlik, hogy merre tart és hol jut kátyúba az ország, az emberiség szekere. Igaz, hogy a nők politikai közreműködése lassan tör utat, hiszen minden betöltendő helyre minden országban oly sok az aspiráns, hogy

Next