Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
Az asszonyi felelősség korszaka. A háború lidércnyomásos évei alatt ezerszer szállott felénk a lövészárokban sínylődök panasza : «Asszonyok,, hát nem tudtok rajtunk segíteni ? Ti, akik az életet adjátok, akiket a szeretet és szenvedés glóriájával vesz körül a költő és a művész képzelete, nem tudjátok visszaadni nekünk az élet szépségét, a civilizáció eredményeit, az érzések harmóniáját? Mindenre, ami szent előttetek, segítsetek !» A nőmozgalomban szervezett nők fájdalomtól elfacsarodó szívvel csak ezt válaszolhatták : «Sajnos, későn látjátok be, hogy nem csupán a családban, de a közösség nagy problémáinak megoldásában is segítő társaitok lehetnénk. Nem adtátok kezünkbe azt a szerszámot, amellyel az évek folyamán belevihettük volna a parlamentarizmus alapján kormányzott országok köztudatába az emberek közti békesség mindennél nagyobb jelentőségének, az emberélet mindennél nagyobb értékének felismerését , nem adtátok meg nekünk a teljes polgárjogot. Más szerszám pedig nem áll rendelkezésünkre, mert az egész világra kiterjedő mozgalmunk jelszava: Evolution, not revolution !» Tehetetlenül kellett végignézniük az asszonyoknak a nagy emberpusztítást, mint aki tűzvésznek tanúja és nem talál vedret, amellyel odajuttathatná a távolabb található vizet. Saját szenvedéseik az egekig nőttek : megszámlálhatatlan a mártír-anyák, feleségek, menyasszonyok, árvák tömege, megmérhetetlen az a fájdalom, amelyet fiúk, férjük, vőlegényük, apjuk elvesztésén elszenvedtek. Az egészséges idegzetű, normális gondolkozásos nőkről szólok, akik nem tudták, mert nem tudhatták megérteni , hogyan várható bármelyik fél részéről bármiféle üdvös hatás attól a céltalan, áldatlan kölcsönös pusztítástól? Akik legkevésbbé sem csodálkoznak ma azon, hogy még a győztesnek mondott országokban is az anyagi és erkölcsi hanyatlásnak aggasztó, mélyen elszomorító tünetei jelentkeznek. Ezek az aszszonyok súlyos felelősségük érzetével tekintenek a jövőbe, mert nagy részük ma már teljes jogú polgár: a latin országok kivételével mindenütt megkapták a választójogot, amelyet régen óhajtottak, de nem ily rettenetes áron. A jövőre nézve nem érvényes többé Európa legtöbb országának asszonyaira nézve az a mentség, amelyet joggal hozhattunk fel a lövészárokban szenvedőkkel szemben. Jövőben már rajtunk is múlik, hogy merre tart és hol jut kátyúba az ország, az emberiség szekere. Igaz, hogy a nők politikai közreműködése lassan tör utat, hiszen minden betöltendő helyre minden országban oly sok az aspiráns, hogy