Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
nehezen merül fel még a gondolata is annak, hogy nagyobb hatáskörrel járó tisztséget nővel töltsenek be. De világosan látszik, hogy e téren a haladás fel nem tartóztatható. Legtöbb olyan országban, ahol a nők választópolgárok, egy vagy több nőt is választottak képviselővé. A skandináv országok kormányai eleget tettek annak a kívánságnak, amelyet júniusban a Nők Választójogi Világszövetsége, szeptemberben a Nők Nemzetközi Szövetsége juttatott el hozzájuk : a Nemzetek Szövetségébe egy-egy nőt is delegáltak. Remélhetőleg más kormányok is követni fogják ezt a példát. Arra az esetre, ha Magyarország is tagja lenne a Nemzetek Szövetségének, a Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége elhatározta, hogy a kormányhoz felterjesztést intéz elnökének, gróf Apponyi Albertnének delegálása érdekében. Az Amerikai Egyesült Államok új elnökéről úgy hírlik, hogy hálából a megválasztását eldöntő női szavazatokért, egy miniszteri tárcát fog nővel betölteni. (Úgy látszik, mégis vannak politikusok, akik a hálát is ismerik.) Szóval a közélet terén mindjobban igénybe veszik a nő munkaerejét s ez folyton növekvő felelősséget rá vállalta. Mert akik világszerte küzdöttünk évtizedek óta a nő választójogáért, nem azért tettük, hogy egyszerűen megduplázzuk, vagy az embertizedelő háború után megháromszorozzuk a választók számát; nem azért, hogy a politikai munka részesévé lett nő egyszerűen utánozza a férfi eddigi eljárását a politikában. Hiszen ha meg lettünk volna elégedve az emberiség olyan otthonával, ami nőt a férfiak közéleti munkája teremtett számára, nagyon kényelmes lett volna továbbra is őket terhelni meg annak további gondozásával. De nyíltan ki kell mondanunk: nem voltunk megelégedve, mert a Föld rideg otthona volt az emberiségnek, amelyben a gyengéket elnyomták s ahol a jog helyett az erőszak uralkodott. Selma Lagerlöf mondotta a Nők Választójogi Világszövetségének stockholmi kongresszusán, mikor a svéd nőknek még nem volt választójoguk: «A családi otthont mi asszonyok tesszük meleggé, széppé, vonzóvá; miért nem akarjátok, hogy megkíséreljük ugyanilyenné tenni az emberiség otthonát is ?» A nő feladata a politikában szélesebb körben ugyanaz, ami a családanyáé otthon: arra törekedni, hogy a nagy embercsalád apraja, nagyja jó egészségben, erejének és képességének megfelelő munkában, elégedetten és békésen élhessen. Ezt a célt sem otthon, sem a közéletben máról holnapra elérni nem lehet, de kell, hogy percről-percre, óráról-órára, napról-napra ott lebegjen mindenki előtt, aki a közéleti tevékenység bármely ágában részt vesz. A családanyának is sokszor kell nehéz küzdelmet folytatnia a család férfitagjainak indolenciájával, makacsságával, elégedetlen és békétlen természetével, de éppen akkor igazán jó géniusza a családnak, ha békés eszközökkel megvívja és győztesen állja meg ezt a harcot. Igaz, hogy hálásabb és kényelmesebb dolog csupán engedelmes feleségnek vagy családtagnak lenni ; a politikában is sokkal nőiesebbnek és bájosabbnak fogják találni azt a nőválasztót, aki a kortesek, pártvezérek és hivatalfőnökök utasításait gondolkodás nélkül követi. De akiben felelősségérzet van, inkább le fog mondani ezekről a megtisztelő jelzőkről és minden cselekedetét úgy intézi, hogy minél többet használjon vele a nép összességének. A szervezett nőmozgalom nem áll meg sem a társadalmi osztályok, sem a felekezetek, sem a pártok, sem az országok határainál. Testvéreknek tekinti mindazokat a nőket, akik az egész emberiség közös érdekeit