Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
erkölcsi orvosságot — mint például a verést és vesszőzést, az iskolaóra utáni bezárást és a gyermeknek való erkölcsi prédikálást és hasonló gyógymódokat — még mindig mint valamennyi erkölcsi betegség elleni csodaszert védelmezik. Várjon, ha gyermekünkben valami nehéz erkölcsi baj mutatkozik, miért ne legyen a kezelés módszere ugyanaz, amelyet mi a testi betegségek kezelésénél okos dolognak tartottuk. Mi is keressünk egy hozzáférhető szakértő tanácsát: egy kiváló pedagógusét, lelkészét, orvosét, vagy pedig valami más bölcs barátét. Azt hiszem, a az idő nem lehet messze, ahol a mi nyilvános nevelésiskolaügyünk részetes intézményeket fog e szakszerű tanácsadás számára létesíteni. Szakszerű tagógiai módszerek és szakszerű intézmények lehetnek csak azok tehát elvek az erkölcsi bajokban szenvedő,züllött és bűnöző gyermekek ügyéén,megoldásra vihetik. El kell szakadnunk mindennemű jótékonysági, emberbaráti és patronage tevékenységtől és kiépíteni a pedagógia épületét ezzel az új szárnnyal. Az erkölcsi bajok kezelésének alapelvei természetesen ma még távol vannak attól, hogy végleges szabályoknak legyenek tekinthetők. Azért e helyütt csak néhány alapvető tételt kívánok felsorolni, amelyekkel magam is intézeti gyakorlatomban megpróbálkoztam. Az első alaptétel, amelyen a gyermekek erkölcsi betegségeinek kezelése alapul, az, hogy az erkölcstelen és kriminális cselekedet, mint a lopás, csavargás, hazugság, csalás és a gonosz erőszakoskodások, tulajdonkép csak erkölcsi betegségek szimptómái és nem ezek maguk a betegségeihez antiszociális, társadalomellenes viselkedés objektíve az erkölcsi élet terén ugyanazt a szerepet játssza, mint a testi betegségek terén a fájdalom; a fájdalom az, amelyen a beteg észreveszi, hogy a testében valami nincs rendjén ; így az elénk járuló szülők vagy más gondozók a gyermek rossz cselekedetein veszik észre, hogy baj van és erről panaszkodnak. Ezeknek a szimptómáknak az okai azonban nevelési hibák által előállott zavarok : ha a gyermek éhségből lop, akkor a testi ápolásában van fogyatékosság; viszont ha egy jól táplált gyermek, aki otthon bőven kap enni, nyalánkságból lop, itt az ő természetes vágyai és az akarat kezelése között van zavar; ha a gyermek minden ok nélkül hazulról elszalad, akkor lehetséges, hogy kóros idegállapota, vagy valami elmebeli betegsége van, amelyet otthon nem ismertek fel és nem gondoskodtak megfelelő kezeléséről, vagy pedig lehet az, hogy a gyermekben túlságos sok ülés által oly nagy ideganyag halmozódott fel, amely kitörésre késztet. Ebből tehát elsősorban az következik, hogy nem a törvény- és szabályellenes cselekedetet, a rossz viselkedést kell kezelni, hanem a nevelő hatások egyensúlyát kell helyreállítani. Ezért hiábavaló minden erkölcsi hiba és kihágás ellen az oly fenyegetés és büntetés, amely egyenesen a bajt akarja megtorolni , és épen ilyen eredménytelen a puszta erkölcsi oktatás, amely a hibák helytelenségéről akarja felvilágosítani. Ha a kis tolvajt megverjük vagy a kis hazudozót koplaltatjuk, azzal és oly keveset érünk el, mint ha a kis gonosztevőnek erkölcsi törvényeket magoltatunk be, vagy erkölcsi tételeket büntetési feladatul százszor is leiratunk vele.