Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

a baj eredeti okától már teljesen eltávolodott, így például gyermekek lopásánál azt gondolnók, hogy a gyermekek táplálkozásának a hiányában van, de rá fogunk jutni, hogy a családi életben rejlő mélyebb okok idézték azt, hogy akaratán nem képes kellően uralkodni. Különösen óva­kodni kell azután attól a túlzásoktól, amelyek már számtalan gyermeknek okozták a vesztét és lépésről-lépésre való sülyedését, amelyet Herbart klasszikusan így fejezett ki : «Gyakran a kúra rosszabb, mint maga a baj. Ne használjunk szeplők ellen égető szereket». Ennélfogva különböző gyógymódokat kell majd meghatározni. Az esetek egy nagy csoportjában teljesen helyre kell állítani a gyermek normális állapotát : rendet hozni táplálkozásába, tiszta rendes életébe, gondoskodni pihenéséről, teste gyakorlásáról, játékáról és foglalkozásáról és ezáltal fog elmúlni a lopás, anélkül, hogy azt egyáltalán kezeltük volna. Más esetben ki kell vennünk a gyermeket abból a környezetből, elvenni a szüleitől, akik lelki életük iránt semminémű­ érdeklődést nem tanúsí­tanak, a gyermek kérdései iránt érzéketlenek, természetes gyermeki von­zalmát vagy közlékenységét visszautasítják és egy vonzó, megértő kör­nyezetbe hozván, a gyermek hazudozása és ravaszkodása ezért fog megszűnni. Az ilyen kúrát nevezhetjük orvosi szóval radikális kúrának vagy causalis indicatiónak. Az eseteknek egy más csoportjában nem fogunk a bajok gyökeréig mehetni, hanem meg kell elégednünk azzal, hogy a beteg állapotot fenntartjuk mai állapotában, mert ez még értéke­sebb, mint a betegség további elh­arapódzása. Ezt az orvosi tudomány vitalindicatiónak nevezi, így vannak azok az esetek, ahol a gyermek nem képes tanulni gyengeség vagy szellemi fogyatékosságból. Ilyen esetben azt fogjuk vele tenni, hogy abbahagyjuk tanulmányait és valami csekélyebb értékű foglalkozással iparkodunk őt elvonni attól, hogy erkölcsi állapota ne súlyosbodjék. Vannak azután esetek, ahol bizonyos szimptomatikus kezelés lesz indokolt, ahol nincs szükség arra, hogy normális viszonyokat állítsunk helyre, hanem a gyermek életében egy bizonyos jó szokást kell meggyökereztetnünk, amely azután a kóros állapot hatását paralizálja, így vagyunk azokban az esetekben, ahol a valódi okot a gyermek nem megfelelő otthoni nevelését nem tudjuk megváltoztatni, de a gyermeket akár szellemi, akár testi külön foglalkozásban részesítvén, érdeklődését elvonjuk a káros hatásoktól. Önként értetődik, hogy ma még pozitív módszerekről és egész biztos útról nem lehet szó s nem is volt szándékom itt részletes és úttörő gon­dolatokat felvetni. A tudományban és a gyakorlatban a régi szép és nagy emberi gondolatok örökkévalók és így az erkölcsi gyógymód gondolata is több, mint száz éves, de igazi jó szolgálatot a köznek, különösen a mai körülmények között az tesz, aki e szép gondolatok részleteinek kidolgozá­sával és kiépítésével beható és, kitartó módon foglalkozik. Ha a szülők és nevelők érdeklődéseit ilyen irányban fel tudtam kelteni, úgy ezek a sorok céljukat elérték. Dr. Kármán Elemér: 48

Next