Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

A földrengéstan és újabb problémái. A toscanai földrengés,­­ amelyről a napisajtó a közelmúlt hetekben nap­­ról-napra közölt híreket, ismét aktuá­lissá tette nálunk is ezt a fiatal tudományt. S bár mindnyájunk élénk emlékezetében van még a kecske­méti 1908. és 1911-i földrengés, mely szerencsére emberéletben semmi­féle kárt nem okozott, az országot igen ritkán látogatja meg e csapás, így a földrengéseknek az emberiségre való igaz jelentőségét csak akkor érthetjük meg,ha számba vesszük, hogy az eddigi feljegyzések s Montessus de Ballore pontos statisztikája alapján évente 3830 földrengést észlelnek a földön (ami más szavakkal azt jelenti, hogy minden 2 óra 17 percben van valahol földrengés a földkerekségen); hogy ebből évente átlag 33-at Olaszországban éreznek (ezenkívül átlag 095-öt műszerekkel is) ; hogy Japánban a kisebb földrengéseket (amelyek nálunk falakat repesztenének), már számba sem veszik,­­hiszen Tokióban, négy napon kint van egy föld­rengés. Ezek után talán elgondolkodunk Philipson azon kissé merész állí­tásán, hogy az olasz nép könnyelműségét, butaságát és a babonákra való hajlamát nem csekély­­mértékben az országukban oly sokszor működő ('földrengető Poseidon) munkája fejlesztette ki. Most ismét Olaszországban pusztított a földrengés s bár korántsem hasonlítható a calabriai katasztrófához, még kevésbbé az 1908-i rettenetes messinai szerencsétlenséghez, amidőn Baratta pontos statisztikája szerint 83.000 ember vesztette életét s a kár (akkori pénzértékben) meghaladta a 9 millió lírát, nagy katasztrófának kell minősíteni, mert több virágzó várost és falut, így Firizzenot, Silicag­nanot, San Romanot, San Donninot, Pettignanot, Naggiot stb., egy szóval a Serchio völgye mentén fekvő falvakat teljesen elpusztította, a halottak száma eddig kb. 184, s kárt csak azért nem okozott nagyobbat Toscana e kies vidékén, mert a Serchio völgye apró kis falvakkal van tele, ahol nagyobbszerű építmények nincsenek. A földrengés kipattanásának helye elég szokatlan, mert az olasz földren­gések igazi fészke a türrheni tenger déli sülyedéses medencéje, Messina környéke s a Calabria, illetve az Appeninek keleti oldala, míg a nyugati fele­ elég nyugodt terület ; még Toscanának ezen a vidékén 1767 óta nagyobb földrengés nem volt. De az a sülyedési folyamat, amelynek következ­­ményeképen leszakadt a Földközi-tenger hullámsírjába az ezen helyen volt szárazföld, zökkenések alakjában most is folytatódik, s a mostani rengés is ennek volt egyik fázisa. Az apuani és toscanai alpok másodkori szirtjei között húzódó sülyedéses terület zökkent meg alapjaiban, mert ennek a földrengésnek mélysége jóval mélyebben volt, mint rendesen az olasz földrengéseknél. Pontos számításokat csak az egyes szeizmológiai

Next