Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

rétegeken haladt át. Tehát a hypocentrum­ból kiinduló sugarak törést szenvednek és pedig oly módon, hogy mélyebb rétegbe jutva, mindig a beesési merőlegeshez töretnek s végre is valamely niveaufelülettel parallel haladnak, s azután ebből a maximális mélységből a föld felülete felé tör­nek. Ilyen módon a földrengési sugarak egy a föld felszíne felé homorú utat futnak meg és pedig brachystrom (legrövidebb időtartamú) utakat, s annál mélyebbre jutnak, minél távolabb jutnak a felszínre. A szeizmológia első feladata tehát, ha betekintést óhajt nyerni a föld belsejébe, a menet­idők s az epicentrális távolság közötti összefüggés tanulmányozása, mert csak­ ez úton juthat a földrengési sugarak útjának s maximális mélységé­nek ismeretéhez. Kövesligethy Radónak tanulmányai arra­ az eredményre vezettek, hogy a földrengési­ sugár mindig másodrendű görbe, amelynek alakja tisztán az egyes rétegek elnyelőképességétől függ. Az előbb emlí­tett időgörbe (az epicentrális távolságok és időközök közötti összefüggést feltüntető görbe) vizsgálatából Zoepritz és Geiger megállapították, hogy az első fajta hullámok sebessége 7,17 km/sec és 12,78 lm­/sec között vál­takozik, ha a maximális mélység 0—1500 km. De ha a földrengési sugár görbe útján 1500 és 3000 m közötti mélységet ér el, úgy e közben állandó. A földrengési hullámok e viselkedése után a föld belsejét két részre oszt­hatjuk: egy külső 1500 km vastagságú kéregre s egy belső 4900 km sugarú belső magra. Minthogy azonban mindkettő vezeti úgy a longitudi­nális, mint transverzális hullámokat, tehát a térfogatváltozás ellen működő rugalmasság mellett megvan az alakváltozás nyomán fellépő rugalmasság is, mindkét közeget szilárdnak kell tekintenünk, mivel gázoknak és folya­dékoknak nincs ellenállása alakváltozással szemben ; illetve olyan közeg­nek, amely az eddig észleltek alapján úgy viselkedik, mint a föld fel­színén normális nyomás és hőmérséklet mellett a szilárd testek. Ha a földrengési hullámokból a Poisson-féle állandót kiszámítjuk, úgy annak értékét a föld felső kérgében 0,272-nek, a belső magban 0,297-nek találjuk. Ez az érték igen érdekes bepillantást ad ismét a föld belsejének konsti­­túciójába. A Doisson-féle állandó értéke ugyanis 0 és ’/2 között szokott feküdni, de a Pozsson-féle feltevés értelmében a minden irányban egyenlő erővel érvényesülő molekulánál­­, amelyhez a föld belsejében talált érték igen közel áll. A föld belsejének ilyen kettéosztása mellett szólnak a sűrűségre vonatkozó észlelések is. A föld középsűrűsége ugyanis 5,53, míg a felszínen található legnagyobb fajsúlyú kőzet sűrűsége 3,2. Ennek következtében már régen felvettek egy belső magot,a­melynek­ sűrűsége 8,8. A földrengési hullámból ilyen módon számított é értékek azonban még nem teljesek, mivel a sebességi görbék nem teljesen kielégítők. Minthogy ezek meghatározása az időadatok bizonytalansága miatt igen nehéz feladat, újabban inkább a föld felületére jutó energiából próbál­koznak számításokat eszközölni. A szeizmogrammok hullámainak ampli­túdója ugyanis mértéke a föld felületére jutó energiának. Ezt az energiát a távolságot s a hullám útját ismerve előre ki lehet számítani. Az eddigi próbálkozások arra az eredményre vezettek, hogy a számított amplitúdók s a szeizmogrammból nyert amplitúdók nem mindenütt egyeznek, hanem.

Next