Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
eltéréseket mutatnak. Ennek magyarázata csak az lehet, hogy e kisebb energiamennyiséget feltüntető sugarak a föld belsejében levő discontinitás felületét érintik, hogy tehát a föld rétegei között nincs folytonos átmenet, hanem itt-ott szakadásosan változik az anyag. Geiger-nek és Gutenberg-nek sikerült kimutatni, hogy a föld belsejében 1200, 1700 és 2450 km mélységben vannak discontinuitású felületei. A további mélységre még nem történtek számítások, mivel az eddig felhasznált megfigyelési anyag csak 2500 km mélységig terjed. Már az eddigiekből valószínű, hogy a belső magban a kompresszibilitás igen kicsiny s az alakváltozás ellen működő erő igen nagy. A további vizsgálatok majd eldöntik, mennyiben állja meg helyét a teória. A földrengési hullámok további vizsgálata bizonyára még sok érdekes eredményre vezet, azonban első és feszültség mindehhez az egész föld felületére kiterjedő szeizmológiai állomáshálózat, melynek nemzetközi egyöntetű vezetés mellett egy irányban egy cél érdekében kell működnie. A földrengéstan másik modern problémája: a földrengések előre jóslása. Ha nehéznek találjuk az előbbit, mennyivel inkább mondhatjuk ugyanezt e másik feladatról különösen, ha meggondoljuk, hogy a földrengések eredő helyének, a föld belsejének felépítését nem ismerjük, s másrészt csak sejtelmeink vannak a földrengések okairól s keletkezésükről. Ha azonban e tudomány az emberiségen segíteni óhajt, úgy meg kell ragadnia minden alkalmat, hogy e feladatot megoldja, épen úgy, amint sikerült a japánoknak a földrengések dynamikájának tanulmányozásával földrengésmentes házakat építeni. E feladatra a már említett Rebeur Paschwitz is gondolt, amidőn 1895-ben megjelent értekezésében a következőket írja: «Wenn eine Warnung bei Erdbeben überhaupt innerhalb des Bereichs der Möglichkeit liegt, so dürfte man dazu am ersten gelangen, indem man die den grossen Erdbeben vorauseilende Bewegung, welche sich mit so bedeutender Geschwindigkeit durch den Erdkörper fortpflanzen, einem genauen Studium unterwirft.» Ezzel a módszerrel, nem sokat érünk el, mert a földrengést csak néhány másodperccel előzi meg az első fázis hulláma. Más oldalról kell tehát megfogni e problémát. Régebben inkább statisztikai úton próbálták kideríteni a meteorológiai, illetve kozmikai faktorokkal való összefüggést. De az összes eddigi kísérletek hiábavalóaknak bizonyultak, s így a statisztikai módszerekben nem bízhatunk. Két fontos eredményt mindenesetre adtak, azt t. i., hogy nem ezen az úton kell elindulni, s másodszor, hogy a meteorológiai és kozmikai okok nem primár okok, legfeljebb hamarabb érlelik meg azt a feszültséget, amelynek eredetét egyelőre nem ismerjük, de amelynek fokozódása a földrengést végre kipattanásra készteti. Ha lehetséges egyáltalán a földrengést előre megjósolni, úgy erre talán legalkalmasabbak a főlökést megelőző úgynevezett előlökések. Ilyen előlökés minden nagyobb földrengésnél jelentkezik ; ilyen volt a szept. 7-iki toscanai rengésnél is kettő : 6-án du. 3 h 55 TM"-kor és este 6 h 25 nhm-kor. Mindkettő jelentékeny erősségű. P. Alfani, a florenzi Observatorium igazgatója úgy nyilatkozott 7-én reggel, hogy ő már egész éjjel várta a főlökést.