Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

kaphat s amelyhez speciális vizsgálatok miatt fordulhat. A jó kórház a közegészségügy leghathatósabb előharcosa. S a jó kórház nem elsősorban az, amely minden drága és ritka esetben használt gyógyeszközzel rendel­kezik, hanem az, amelyben kiváló orvosok vannak. A közelmúltban láttuk, hogy egyes vidéki kórházak országos hírre tettek, szert. Ha új kórházak létesítése ma lehetetlenség, talán ma inkább meglehet a vidéki kórházakba kiváló szakembereket nyerni, mint eddig lehetett. Ez elsősorban azon fordul meg, hogyan történik a vezető állások betöltése. Mint egy kész javaslat kívánja,az állásokra a jelölést egy független szaktestületre (a javaslat szerint a közegészségügyi tanácsra) bízni s a jelöléstől csak indokolással lehessen eltérni. A bábaképzőknél az eljárás eddig is hasonló volt s kül­földön is több hasonló példát találunk. Kiváló orvosokat a vidéki kór­házak számára megnyerni és működésüket a rendelkezésre álló eszközeink­kel elősegíteni látszik az első teendőnek. A fentiekben leírt szempont keresztülvitele szükséges a hatósági orvosokra nézve is. Sokkal fontosabb a szakképzettség és a hivatottság emelése, mint az orvosi gyakorlattól való függetlenítés. Az alkalmasok kiválasztását itt is csak egy független szaktestület végezheti. Az egyedüli intézmény a fertőző betegek izolálására a kór­ház, amelynek fejlesztése nélkülözhetetlennek látszik. A nagyobb vá­rosok bizonyos mértékig el vannak látva kórházakkal, de a kisebb városokban és községekben azok majdnem teljesen hiányzanak. Az egészség­­ügyi törvény megköveteli minden községtől, hogy a fertőző betegek izolálására helyiségeket tartson készenlétben. De ezek a néha használt primitív helyiségek a célnak nem felelnek meg. Csak akkor felelhetnek meg céljuknak, ha nemcsak fertőző betegeket vesznek föl s így állandóan üzemben vannak, állandó ápoló személyzetük van s állandó orvosi fel­ügyelet alatt állnak. Svédországban, ahol a betegek izolálása nem kötelező, a falvak kis kórházaiban a fertőző betegek 80—90­0 %-a izolálva van, míg nálunk a kötelező izolálás mellett ugyanannyi izolálatlan marad. A kis kórházak egyszerűen berendezve, egyszerűen fönntartva, ami céljuknak teljesen megfelel, kevésbe kerülnek s az orvos gondos felügyelete alatt a fertőző betegségek legfontosabb gátjai lehetnek. A községek kórházügye szorosan összefügg az önkéntes egészségügyi munkával. A kisebb kórházakban az önkéntes ápolónő szinte elenged­hetetlen, lehetetlen a kórház fenntartása a társadalom érdeklődése nélkül. A képzettebb, gondosabb szakemberek munkájának a haszna csak akkor lehet meg, ha az a lakosság szükségleteibe és önkéntes munkájába bele­illeszkedhet. Az önkéntes munka feladata kezdeményezni, megismertetni és segíteni a későbbi közintézmények fejlődését. S most még inkább, amikor az állam tehetetlen. Kisebb városok és községek kis ágyszámú kórházainak fölállítására annál inkább lehet gondolni, mert a községek aránylag kevésbbé szegényedtek el, mint a városok. A szakszerűség fokozásával a meglevő intézményeket jobban ki­használni és a jövőt előkészíteni a munka szervezésével, ez a következő évek programmja. Ehhez is kell bizonyos anyagi áldozat, de ez az áldozat az emberi élet védelmét szolgálja. 65 5

Next