Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

védekezhetnek kisebb nemzetek a nagyok elnyomása ellen és lehetnek így egyszersmind a népek szabadságának a megmentői és az igazi test­vériségen alapuló népek szövetségének megalkotói. A régi Varsó főteréről (Rynek staromiejski) lép az ember az úgy­nevezett Fukierbe, egy a XVI-ik században épült régi borkereskedői cég helyiségeibe, mely századokon keresztül tokaji nedűvel látta el a szomjas lengyel torkokat és vidámította a busuló lengyel lelkeket. Egy század óta ezt az üzletet a német eredetű Fugger-család egyik ivadéka vette át s innen származik mostani neve.­­E különben tiszteletreméltó helyiség minden szombaton tarka tár­saság gyülekező helye. Ott találhatók a finnek, észtek, lettek, litvánok, ukránok, fehéroroszok, tatárok s még a kaukázusi gruzinok (georgaiak) képviselői is, kik itt a lengyelekkel együtt megalkotják az «Ujraszületett népek társaságát». S midőn mi, ottlevő magyarok is belevegyültünk a társaságba, méltó helyet foglaltunk el benne, mely egyszersmind a mi gazdasági életünk egyik jövő törekvését jelzi. Finnország­ól, az Éjszaki- Tengertől és Baltikumtól az Adriáig és Fekete-Tengerig nyúló utat jelez ez a népláncolat, melyen keresztül egy új gazdasági és kulturális élet lehetőségei alakulhatnak ki. S ha e lehetőségből közös munkával és szorgalommal valóságot váltunk ki, akkor biztosíthatjuk csak mindany­­nyian nemzeti létünket és fennmaradásunkat, mert akkor mi egyesült erővel a világgazdaság és vele a világkultúra szolgálatába állunk. Már­pedig ez a két hatalom érvényesülni akar és érvényesülni fog, ha nem velünk és általunk,­­ akkor ellenünk. Az újjászületett népek társasága lehet a mi közös megmentőnk és lehet Európa gazdasági és kulturális fejlődésének jelentős eszköze. Ezzel dolgozhatunk a wilsoni eszme igazi megvalósítása érdekében, hogy az ne legyen csupán csak az új­ nagy­hatalmak szócsöve, mely előtt a kicsinyeknek nem marad egyéb hátra, mint az odaadó engedelmesség. A lengyelek és a magyarok okos politi­kájától függ, erősre tudjuk-e fűzni ezt a láncot, mely ha elszakad, a mosz­­kovita cárizmus örökösét, a bolysevizmiust teheti Európa urává. Európa pedig vegye kellő időben figyelembe, mi felel meg az európai civilizáció hagyományainak. Giesswein Sándor: Genf. Az a város, amelyben Kálvin János kilehelte lelkét és Rousseau megpillantotta a napvilágot, ismét reformátori munka színhelye. November 15-ike óta a népszövetség gyűlésezik Genfben. Magyarország nem tagja a népszövetségnek és csak távoli szemlélője a genfi gyűlésnek, amelynek résztvevői boldog és gazdag országokat kép­viselnek és csak elvétve hallják meg a szenvedők panaszát. Pedig minden jel arra vall, hogy már csak rövid hónapok választanak el attól az időtől, midőn hazánkat is felveszik a nemzetek szövetségének tagjai sorába és mi is részesei leszünk annak a nemzetközi közösségnek, amelytől sokan várják a kölcsönös kiengesztelődést, az ellentétek lehető kiegyenlítését, a különböző nemzeti érdekek összeegyeztetését. És azért, bármily fogya­

Next