Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

egyelőre nem lévén még tagja a szövetségnek. Ebből is sok téves követ­keztetést vonnak le nálunk. Amerika nem ellensége a világszövetségnek. Sőt ellenkezőleg: Amerika valósággal szülőföldje a pacifizmusnak. Washing­ton híres búcsúizatában «békét és harmóniát» hirdet az összes nemzetek­kel. A választott bírósági kikötést tartalmazó szerződéseket a XVIII. szá­zadban Jay amerikai szenátor tette népszerűvé. Egy állam sem intézett el annyi nemzetközi viszályt választott bíróság döntése alapján, mint ép az Egyesült­ Államok. Egy országnak sincs oly kiterjedt, minden katonai megerősítés nélkül hagyott határa, mint az, amely az Uniót Kanadától elválasztja. A pacifizmus Amerikában nem tudományos tan vagy társa­dalmi mozgalom, hanem nemzeti tradíció, vallásos meggyőződés, politikai vezéreszme. Csakis antimilitarista jelszavakkal lehetett Amerikát a háborúban való részvételre birni és a jövő nyugalmát biztosító béke mint szent cél lebegett a yankee katona szeme előtt. Tisztában kell teh­át lennünk azzal, hogy Amerika mindent el fog követni, hogy a nép­­szövetség szervezete megreformáltassék s mihelyt ez meg fog történni, habozás nélkül fog a szövetséghez csatlakozni. Szó is esett az Egyesült­ Államok közreműködésének szükségességéről a genfi gyűlésen, ahol külö­nösen a semlegesek ismételten hangsúlyozták, hogy a szövetségnek csak úgy van célja, ha universális. Szóvá tették, hogy Oroszország közreműkö­désére is szükség lesz, de egyetértettek abban, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha ott a diktatúrát demokratikus rendszer váltja föl. Előtérben azonban a volt központi hatalmak felvételének kérdése állott. Ismételten szóba került Németország felvétele is. Amikor Motta, svájci delegátus ezt a kényes kérdést kezdte feszegetni, Viviani felhábo­rodott hangon kért szót. Motta azonban nyugodtan folytatta beszédét és Viviani kénytelen volt utóbb bocsánatot kérni heveskedéséért. Egyben kijelentette, hogy Németország nem tett eleget a covenant 1. pontjának, vagyis «nem nyújtott biztosítékot azon szándékának őszinteségére vonat­kozólag, hogy nemzetközi kötelezettségeit szem előtt tartja». Nagyhangú frázisokat hallatott Viviani és nem tagadható, hogy szavai megtették a kívánt hatást. Németországot ezúttal nem vették fel a szövetségbe, de nagy jóstehetség nélkül is megállapítható, hogy a felvétel csak ideig­­óráig odáztatott el, mert a semlegesek magatartásából nyilvánvaló, hogy felrobbantanák a szövetséget, ha ez az igazságtalanság nem tétetnék jóvá. Két állam a volt központi hatalmak országai közül jobban járt. Ausztriát felvették a népszövetség tagjai közé. N­osszú vita előzte meg a felvételt, amelyben Cuwens (Chile), Blankenberg (Dél-Afrika), Motta (Svájc), Lord Robert Cecil (Nagy-Britannia) és Benesch (Csehország) vettek részt. Nem érdektelen, hogy különösen utóbbi szállt melegen síkra Ausztria felvétele mellett, kijelentvén, hogy bár Ausztria eddig még nem minden kötelezettségének tett eleget—s itt a szónok különösen a nemzeti kisebb­ségek védelmére vonatkozó szerződéses kötelezettségekre utalt — azon­ban ő is belátja, hogy a nemzetközi szolidaritás álláspontjára kell helyez­kedni. Ausztrián és az összes közép-európai államokon csak a gazdasági és pénzügyi konszolidáció segíthet, úgymond, s ez inkább remélhető a népszövetség közreműködése mellett. A szavazás egyhangú volt.

Next