Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)

1920-07-01 / 19. szám

elé, ahol elhangzik az ítélet : csak az marad meg az emberiség emlékeze­tében, aki fölismerte az optimum törvényét, a világtörvényt, aki tökélete­sebbé tette a világot, meghosszabbította az életet. Mert világtörvény az amely tartósságot biztosít. —Dinkelsbühl példája ragyogóan áll előttünk, irigyeljük, vágyódunk harmonikus levegője után. Franco kis tanulmánya pedig megmutatja az utat, hogyan fejlődhetik sok-sok Dinkelsbühl, melyik út vezet a kultúrához. Edward Jenks : The State and the Nation. Dent. 4 s. net. Az állam csupán akkor felel meg feladatának, ha azonkívül, hogy intézkedései magukban véve bölcsek, nagyjában rendelkezik az egyének cselekvésének kollektív tényezőivel. Ennek több feltétele van. Szükséges, hogy az állam nemzeti, vagyis lakossága szerves kohézióban leledző legyen. Szükséges, hogy a közhatalom a lakosság előtt respektussal bírjon. Ezért tagadhatatlan, hogy a közműveltség emelkedése a kormányzat iránt nagyobb igényeket támasztván, azt fokozottabb erőkifejtés elé állítja. Előnyös az államhatalomra nézve valamely külső veszély fennforgása is ; ismert dolog, hogy kormányok háborút indítanak a fenyegető forradalom elkerülésére. Itt különösen könnyen eshetnek túlzásba és érhetik el cél­juknak éppen ellenkezőjét. Az államhatalmat a szerző nem igenli eleve. Az államimádó Treitschkével szemben, aki szerint az állam­­hatalom, így konkludál : «Az állam ,­hatalom , ezért értékének elismerése mellett őriz­kedjünk attól, hogy úrrá váljék fölöttünk«. Ez álláspontnak megfelelően a szerző nem tartja sokra az államszocializmust, mely az eddigi rossz helyébe sok újat hozna. Ellenben híve az állami öncéluság megtörésére hivatott egyik legnagyobbszabású tervnek, a népek szövetségének. A front lélektanához. (G.-L. Duprat: Essais de psychologie sociale; les combattants. Revue internationale de sociologie, janv.—févr. 1918. H—31. l.J Tisztában vagyunk vele, hogy a négyesztendős frontélet lelki hatása egyike azon aknáknak, melyek a polgári társadalom mai válságának mélyén dolgoznak. Duprat soviniszta színezetű, de értékes megfigyeléseket tartal­mazó cikke kétségkívül hozzájárul e téren az eszmék tisztázásához, nem­különben új vonatkozásban világítja meg azt a kérdést is, miért nem találkoztunk bolsevista fölkeléssel a nyugati államokban. A háború mindenekelőtt erős kollektivizálódást idézett elő s ezzel együtt bizonyos nemzeti jellegek kidomborodását. Egy két angolszász alap­­tulajdonságot — flegma, szívósság — megadva, a szerző többet nem törődik ezekkel, hanem ahol szembeállítja a némettel a franciát, többnyire utóbbi­hoz érthető az angol s amerikai is, amennyiben nem speciálisabb viszonyok forognak szóban. A pollu lélektana a tárgy központja. A mozgósítás Németországban egy hatalmas, kitűnően megszervezett katonai gépezet működésének programszerű megkezdése volt. Francia­­ország e tekintetben messze elmaradt , de azért tévedtek, akik azt hitték, hogy itt nem lesz véghezvihető a hadseregalkotáshoz szükséges kollektív kényszergyakorlás. A védekezés érzése katonai lényt faragott az indivi­dualista franciából. A francia kispolgári karakter, mely a munkával és takarékossággal szerzett kis vagyon nyugodt élvezetét tekinti legfőbb jónak, harciassá alakult át, a német támadás miatti megfontolt, makacs

Next