Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
«tiszta harag» érzetében. Mindenki meg akarja óvni a maga személyét : ez a közös tendencia megteremti a bátor francia hadsereget, mely lassanként hozzászokik a veszélyhez és — híven az individualista alapjelleghez — megjelenik a katonákban a kockázat szelleme, az elposványosodott helyzetek megoldásának vágya is. Érdekes a családtalan, gyökértelen katonák (idegenlégió) harcbavetődése, «kettős szolidaritás»-a. Újjáélednek elfakult szimbólumok , belső tartalomhoz jutnak a kitüntetések. A különböző harcmódokhoz való alkalmazkodás sikerei élesztik a nehézkesebb boche lenézését, a humor minden fölé helyezését. A lövőárkok sivár hónapjai elölik a katonában az álmodozást, de elmélkedésre, a hiszékenység helyébe kritikára tanítják. Nagyon szomorú az erkölcsi kép. Azelőtt soha nem ismert, «ancesztrális» kegyetlenség támad a lelkekben, a''szerző szerint csakis és csupán a német barbárságok hatása alatt. Mindenféle érzékenység hamar szétfoszlik és nincs vérpezsdítőül látvány egy lezuhant ellenséges légi járműnél, szénné alakult utasaival. De épily komolyak a tartós frontélet egyéb következményei. A katona elszakad foglalkozásától, családjától, melyek a kultúréletbe kapcsolják, gyakran hosszú időn át alig érintkezik csapatán kívüli emberekkel, erkölcsileg elszigetelődik, így lebegő lélekenergiája gyakran fordul nemi, toxikus vagy egyéb kicsapongásokba. Rendkívül fontos az az állandó tudat, hogy az élet végének mikorjáról mit sem lehet tudni: ez az állapot erkölcsi nihilizmust, az életértékekkel való gazdálkodás iránti közömbösséget szül. Erotikus és misztikus őrjöngés is előfordulnak. A német militarista szellemtől eltérően a francia hadseregben nagy az egyéni kitűnés kívánsága és a vetélkedés gyakorisága, sőt, főleg fiatal tiszteknél, a mindenáron való támadás iránti vágy is észlelhető. Egészben véve a francia hadsereg félig kötelező, félig spontán összeműködés képét nyújtja. A vezetés követelménye és az egyéni akarat követelménye össze vannak békítve. Szemben a német kollektív dogmatizmussal, de kikerülve az anarchiát is, amint Duprat a citogen közösség eszményét igen szellemesen kifejezi: «communion d’idées et de sentiments permettant la connexion à distance» áll szerinte fenn. Ez az a világ, mely a másikkal, a német cezaro-militarizmussal farkasszemet néz. A dolgozat minden bizonnyal sokban hibázik : kék-fehér-piros szemüvege erősen torzítva mutatja a dolgokat. De az ilyetén fonákságokat könnyű észrevenni és tőlük eltekintve nem kár a cikket áttanulmányozni. Ebből nagyjában a következő megismeréseket meríthetjük : 1. A fronton élő katona egészen új lelkiállapotba jut, mely alkalmas egyrészt arra, hogy az eddigi társadalomtól elszakítsa, annak kívülről bíráló szemléletére szoktassa, alkalmas másrészt arra, hogy a társas összeműködésnek az eddigitől gyökeresen elütő, nagyrészben egyszerűbb és közvetlenebb alakjához idomítsa. 2. E tendencia a francia (s talán kisebb mértékben egyéb nyugati) . Az eszmék s érzelmek oly egyesülése, mely bizonyos távolságból való kapcsolódást tesz lehetővé.