Autó, 1950. január-június (3. évfolyam 1-12. szám)

1950-04-01 / 7. szám

Újból 12 oldalas ../Juló"! Szorgos kezek munkálkodnak a Csepel Autógyár NV — a legújabb magyar autógyár — hatalmas csarnokában a felszabadulásunk ünnepére készülő első Diesel-teherautók összeszerelésén. ezt köszönjük... Az 1950-es év kezdete annak az öt esztendőnek, amely — a szocializmus építésének keretében — autók és motorok újabb ezreit, sőt, tízezreit állítja a termelés szolgálatába. Ennek az évnek áprilisában, új világunk keletkezésének évfordulóján, e történelmi idők elmúlt 5 esztendejének távlatából az autósok és motorosok társadalma emlékezzék vissza az elnyomatás évtizedeire, amikor munkájuk eredményét kizsákmányolóik, a tőkések fölözték le. Ezekre a kizsákmányolókra pusztulást, a kizsákmányoltak számára pedig a felszabadulást jelentette a dicsőséges Szovjet Hadsereg megjelenése hazánk földjén. Voltak az autószakma dolgozói között, akik önbizalmukat elvesztve nézték a felszabadulást követő napokban az ostrom alatt elpusztult üzemek és gépjárművek roncsait és attól tartottak, hogy talán hosszú évekre más szakmát kell választaniuk. A Szovjet Hadsereg budapesti győzelme után azonban nem remélt események következtek. A szovjet tisztek, ahelyett, hogy leszerelték volna műhelyeinket — amire joguk lett volna, hiszen a háború még folyt! — magukhoz hívták az autóstmító vállalatok vezetőit és felkérték őket: indítsák meg a munkát. Hamarosan példamutató közösségi szellem alakult ki az üzemekben. Szovjet katonák, magyar munkások és mérnökök lázasan dolgoztak a gépkocsik javításán, hogy közvetve ezzel is segítsék a fasiszta fenevad végső megsemmisítését. Az autószakma dolgozóit annyira magával ragadta a szovjet katonák hatalmas lelkesedése, hogy a felszabadító hadsereg gépkocsijaival egyidejűleg megindult a magyar roncskocsik felépítése is. A baráti Szovjetunió minden eszközzel támogatta a magyar gépjárműforgalom gyors fejlesztését. Még harcolt az ország területén a Szovjet Hadsereg, amikor annak parancsnoksága már megengedte, hogy a szerteszét heverő gépkocsironcsokat, felszereléseket és alkatrészeket a közlekedésügyi kormányzat rendszeresen összegyűjtse és újjáépítse. A szovjet katonai hatóságok — a magyar közlekedési minisztériummal együtt — orosz-magyar nyelvű forgalmi engedélyeket és vezetői jogosítványokat adtak ki. A hatóságok, — az újjáépítés motorjának, a Magyar Kommunista Pártnak az intenciójára, — félretéve a bürokratizmust, mindenkinek adtak forgalmi engedélyt, aki üzemképes kocsival rendelkezett. A Szovjetunió mindezeken felül tényleges segítséget is nyújtott, átadva saját gépkocsijai egy részét Vas Zoltán polgármesternek, hogy lehetővé váljék a főváros élelmezése. Újabb súlyosproblémák jelentkeztek: nem volt benzin, olaj, gumi. A felszabadító Szocialista Ország ismét segítségünkre sietett. A Szovjet Hadsereg megindította a lispei olajtermelést és átadta nekünk az olaj egy részét, amelyet pedig a fronton is felhasználhatott volna. Négy vagon nyersgumit és cordfonal készítéséhez szükséges hosszúszálú pamutfonalat is kaptunk a Szovjetúnióból: megindulhatott a magyar kerékabroncsgyártás. Az újjáépítés szédületes irama csak az így talpraállt tehergépkocsipark segítségével indulhatott meg. Ezek az autók hordták el a romokat és hozták a helyszínre az újjáépítéshez szükséges anyagokat. A közigazgatás is csak a gépkocsikkal tudta nehéz munkáját megoldani. De még mindig kevés volt az autó! Ekkor a Szovjet Hadsereg vezetősége — átérezve súlyos helyzetünket — felajánlotta a Közlekedési Minisztériumnak, hogy bérmunka fejében átenged nekünk gépkocsikat. És megtörtént, amire a hadtörténelemben még nem volt példa: a győztes hadsereg minden egyes katonai gépkocsi megjavítása ellenében egy másik kocsit magyar tulajdonba engedett át. De a Szovjet Hadsereg nem egyszerűen „győztes hadsereg” volt. Hanem felszabadító. A porban heverő országnak — a fasizmus utolsó csatlósának — baráti, segítő jobbját nyújtotta. További segítséget is kaptunk. A katonai parancsnokság engedélyezte a gépkocsik és alkatrészek külföldi behozatalát, sőt, a lehetőségen belül még külön támogatta is azt. Megindult a gépkocsikereskedelem. A Szovjet Hadsereg segítségével a náci és nyilas bandáitól nyugatra hurcolt gépjárművek egy része visszakerülhetett az országba. így vált lehetővé, hogy tehergépkocsiállományunk, a Szovjetunió jóvoltából, a stabilizáció idején már meg is haladta az 19118-as állapotot! Biztosítani tudtuk volna-e vágjon a forint sikerét gépjárművek nélkül, amelyekkel eljuttathattuk az árukat az ország minden részébe? A gépkocsi-import azonban mind nehezebbé vált. Értékes nyersanyagok behozataláról kellett volna lemondanunk, hogy a nyugati gyárak készítményeiért kifizetendő súlyos valutákat előteremthessük. Újból a Szovjetunió baráti keze segített rajtunk. Anélkül, hogy az áfa ellenértékét előre kellett volna kifizetnünk, leszállították számunkra a nyugatinál jóval olcsóbb szovjet gépkocsikat. És megjelentek a magyar utakon a kitűnő Pobjédák, a nagyszerű ZISz személy- és teherautók. És emlékezzünk arra is, milyen jó szolgálatot tett autóüzemeink szervezésénél, ötéves tervünk elkészítésénél a szovjet szakirodalom, amely példátlanul gazdag tapasztalatok eredményeivel mutat rá a gazdaságos üzemvitel minden részletkérdésére . Tények ezek, amelyek maguk helyett beszélnek. De e tények világánál még tisztábban láthatjuk, autósok és motorosok, annak a napnak a jelentőségét, amelynek évfordulóján örömtüzek gyúlnak ki szerte e hazában. Amikor — külön beszámolónk szerint — elhagyja az első magyar Diesel-autógyárat az első három, teljesen hazai készítményű tehergépkocsi. • Az autószakma dolgozói így bizonyítják be — egyre több és jobb munkával —, hogy kiérdemelték azt a segítséget, amelyet a felszabadítók baráti jobbja nyújtott számukra. És így mutatják meg, hogy élni tudtak a szabadsággal, amely — szovjet katonák vérének hullása árán — öt évvel ezelőtt virradt ránk, április 4-én. III. ÉVFOLYAM 7. SZÁM. ÁRA: 1.50 FORINT 1950 ÁPRILIS 1—15 Április 4.-én útjukra indulnak a Csepel Autógyár JSV első teherautói Agrár-ipari országból ipariagrár országgá kell válnom: — ez a mi ötéves tervünk egyik legfontosabb célkitűzése. És ennek elérésére most már nemcsak a régi üzemeket építjük újjá, hanem új gyárakat is létesítünk. Gazdasági életünknek a hatalmas fellendülés során megnövekedett szállítási igényeit jórészben teherautókkal kell kielégíteni. Az Ötéves Terv keretében meg kellett tehát találni a lehetőséget teherautóknak hazánkban való folyamatos gyártására. Ezért a Magyar Népköztársaság Első Ötéves Népgazdasági Tervéről szóló törvény 9. §-a kimondja: „Az 1954-es évben az 1949. évi termeléshez képest ... a tehergépkocsik gyártását 3200 db-ról 9000 db-ra ... kell emelni." Miután ma már bebizonyosodott, hogy a gazdaságosság és üzembiztosság követelményeinek a nyersolajüzemű Diesel-motorok kiválóan megfelelnek, szakértőink hosszas és gondos mérlegelés után megállapodtak egy kipróbált és a gyakorlatban nagyszerűen bevált konstrukciónál, a 4 hengeres, 3/2 tonnás Steyr-típusnál Múlt év november 15-én a háborúban elpusztult egyik gyártelep romjain hozzákezdtek az első magyar Dieselautógyár — a Csepel Autógyár NV — felépítéséhez. * Ennyit tudtunk csak a gyár történetéből, amikor beléptünk az üzem kapuján. De értesüléseinket már az előcsarnokban kiegészítette a dolgozók hatal-mas betűkkel kiírt felhívása: „Gyárunk dolgozói április 4-i felajánlásukban vállalták a határidő előtt, április 4-ig, 3 db teherautó elkészítését.” Az április 4-i felajánlás keretében — a munkaverseny május 1-ig tartó szakaszában — a gyár dolgozói vállalták a teherautó TM és motorgyártási terv túlteljesítését. Felajánlásukhoz küldöttségek után kérték a teherautógyártásban még résztvevő más üzemek dolgozóinak csatlakozását, hogy lehetővé tegyék vállalásuk teljesítését és az Ötéves Terv gyorsabb megvalósítását. Lehetővé válik-e csakugyan, hogy négy és fél hónapnál a gyár építésének megkezdése után, felszabadulásunk ötödik évfordulóján elinduljon a magyar országutakon az első három, teljesen Magyarországon készült korszerű Diesel-teherautói A kérdésre a gyár egyik vezetőjének beszámolójából kaptuk meg a választ, amely egyben érdekes képet is nyújt a Csepel Autógyár NV kezdeti nehézségeiről és eredményeiről. — Elsősorban a kipróbált szakemberek hiányával kellett megküzdenünk. Jórészt régi gépekkel és átképzős, tapasztalatlan munkásokkal indultunk neki a gyártásnak. De már az első napoktól éreztük a nagy Szovjetúnió baráti segítségét. Tökéletes konstrukciójú, modern gépeket kaptunk a megvalósult szocializmus országából. Azonban legalább ugyanilyen segítséget jelentett számunkra az is, hogy felhasználhattuk a szovjet dolgozók tapasztalatait és gyakorlati útmutatásait. Ezért fejlődhetett ki üzemünkben mindjárt indulásunk kezdetén a munkaverseny. Abban az időben az egész ország a Sztálin elvtárs születésnapjára történt felajánlások teljesítésének lázában égett. Ez a lelkesedés, a munkának ez a nálunk soha nem tapasztalt lendülete hatotta át a mi gyárunk dolgozóit is, amikor elhatározták, hogy az első mintamotort jóval az előírt határidő előtt, 1949 december 21-re fogják elkészíteni. És íme, itt áll az előcsarnok üvegszekrényében a „sztálini motor”. A dolgozók bölcs tanítójának születésnapján és az ő nevével indult meg tehát ötéves f e- Tervünk első új autóipari üzemének első terméke. Ífjítósok S az ő tanítása nyomán folyt , itt tovább is a munka. „A mi Rettyüs Katalin gépmunkásnő csak nemrég került a Csepel Autógyárba érkezett egyik modern, egyorsós, négykéses, szovjet gyártmányú automatapadhoz s máris 127%-kal teljesíti a csavarok készítésének normáját. országunkban legfontosabbak az emberek, akik úrrá lettek a technikán” — hangzik a sztálini tanítás. És ennek szellemében fogtak hozzá az autógyári dolgozók, hogy újításokkal, észszerűsítésekkel találjanak megoldást a gyártás megindulásánál felmerült problémákra. Nem vált be a hengerpersely „hónolásához” kapott készülék? Jelentkezett Passuth József, aki újtípusú befogószerkezettel biztosította, hogy a perselyt feszültségmentesen ugyanaz a felület vezeti, mint amelyen az a motorházban fekszik majd felújításával legalább évi 80.001 Ft-ot takarít meg. Hollánszky Lajos újtípusú lángedző-fejet javasolt a forgattyústengely-csap lángedzésé- nél. M megszüntette a gáz örvénylését és ezzel az edzési időt mintegy egyhatodára csökkentette. Nehezen indulhatott volna meg a dugattyúgyártás Málló Mátyás és Agl Béla új felfogó-és fúrókészülékei nélkül. Csak néhány példa ez a nagyszámú, már megvalósított újítási javaslatból, amelyeket az Újítási Iroda — példamutató módon — külön körlevélben ismertet meg az üzem dolgozóival. A sokszorosított füzetben havonta tájékoztatják a dolgozókat a megoldandó feladatokról is! A szakmunkáshiányt — a Párt útmutatásainak megfelelően — elsősorban nők átképzésével igyekeznek kiküszöbölni. Fedor Irén például gépmunkásként már 568%-nál tartott, amikor kijelentette: április 4-ét azzal kívánja legméltóbban megünnepelni, hogy az eddiginél nagyobb értékű munka elvégzésére képzi át magát. És másfél heti tanulás után már az esztergapadinál is 100%-osan el tudja végezni a kiadott munkát ... Itt működik az ország első, kizárólag nőkből alakult műszaki ellenőrzőcsoportja. Halász Lőrincné „női revíziós brigád” jának tagjai felszabadulásunk ünnepére elhatározták, hogy már a gépeknél fokozottan figyelika munkamenetét s így nemcsak az elkövetett hibát veszikmajd észre, hanem meg is tudják előzni a hibás munkát. Vállalták, hogy ezzel a munkamódszerrel a jelenleginek felére csökkentik a selejtet. Felajánlásukat már ottlétünkkor túlteljesítették ... Sorozatos szalaggyártás felé... Egyforma lelkesedéssel dolgoznak itt „öregek” és fiatalok, férfiak és nők, munkások és értelmiségiek a nagyszerű célért, hogy a szocializmust építő Ötéves Tervünknek már első esztendejében megindulhasson ebben a gyárban a gépkocsik sorozatos szalaggyártása. A fizikai és szellemi dolgozók legszorosabb együttműködésével sikerül már az április 4-i felajánlás során szériagyártásra beállítani a motorkészítő üzemet. Erős ütemben nőnek ki a romokon az új üzemi épületek. A gyártás jelenlegi fázisában — a Csepel Autógyár dolgozóinak felhívása alapján — nemes versengés indult meg azok között az üzemek között, amelyek a teherautógyártásban közreműködnek, hogy közös erőfeszítéssel tegyék lehetővé nagy nemzeti ünnepünk méltó megünnepléseként az első magyar gyártmányú Diesel-teherautók megjelenését. Reményi-Gyenes István: Munkában az ország első női műszaki ellenőrző brigádja. Jobbról: Erdei Sándorné, Halász Lőrincné brigádvezető, Rácz Teréz, Blavol Alajosné, Markó Gabriella, Medgyes Andrásné, Gyimóthy Margit. Háttal: Kirchner Istvánná, Szerényi Ferenc (balról) és Mozsárik János ifjúmunkás csoportvezetők április 4-re eggyel több motor összeszerelését vállalták. Így készülnek, jó munkával, az egységes ifjúsági szervezet megalakulásának ünneplésére. Szériában készülnek már a Diesel-motorok a Csepel Autógyár NV szereldéjében.