Autó, 1950. január-június (3. évfolyam 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
1. a§mú l\lfSZAKI MELLÉKLETE 1950 január 1 Lényegesen fokossá a tehergépkocsi — mozgékonyságát — használhatóságát — vonóképességét — takarékosságát— élettartamát — termelékenységét a beépíthető gyorsmenet-differenciál! A gyorsmenet, tehát az úgynevezett direkt áttételi fokozatnál is nagyobb áttétel hatalmas előnyei már régen ismeretesek és vele igen gyakran találkoztunk is a személygépkocsik birodalmában. És alig nyert polgárjogot ez a konstrukció a személyiútokon, átvették a tehergépkocsi-tervezők, ha más megoldásban is. Mert, amíg a személygépkocsiknál a gyorsmenet legfeljebb egy plusz fokozatot jelentett, tehát a direktnél nagyobb egyetlen fokozatot, addig a tehergépkocsikon már olyan megoldással találkozunk, mely megkettőzi a fokozatokat, a három sebességes váltóból hat, a négysebességesből pedig nyolcsebességes transzmissziót varázsol. Ha a bevált rendszernek előnyeit röviden kívánjuk vázolni, talán elegendő rámutatni arra, hogy segítségével jó úttesten sokkal alacsonyabb motorfordulatszámmal érhetünk el azonos, nagy fordulatszámmal pedig nagyobb sebességet, tehát nemcsak üzemanyaggal, hanem gépünk mechanizmusával is takarékoskodunk, hiszen alacsony motorfordulatszámnál kisebb egyben a kopás is. Mivel négy sebességi fokozat helyett nyolc áll rendelkezésre, alacsonyabbra lehet méretezni az egyes fokozatot, tehát a motor túlerőltetése nélkül lehet nagy terheléssel is indítani és rossz terepviszonyok (meredekek, homok, sár, stb.) mellett haladni. A motor igénybevétele annak fogyasztása és a mechanizmusával való Ez a beépíthető gyorsmenet-differenciál szerkezete. (Balról) A bolygófogasok zárva vannak, az egész egység egyetlen rendszerként forog. (Jobbról) Ha bekapcsoljuk a gyorsmenet-differenciált, működésbe lépnek a bolygófogások és ezzel másodlagos áttétel-változást kapunk.