Autó-Motor, 1951. július-december (4. évfolyam 13-24. szám)

1951-07-01 / 13. szám

Felkészülten várja a „béke­aratást“ az alberti gépállomás A magyar nép milliói feszült figyelemmel kísérik e napokban a mezőgazdasági „­front”-ról érkező híreket. A gépjármű­szakma dolgozóinak érdeklődése is egyre foko­zódik, hiszen évről-évre nagyobb azoknak a gépjárművezetőknek, autószerelőknek és más szakmunkásoknak a száma, akik tevékenyen segítik elő a földeken folyó küzdelem sikerét a több és fehérebb kenyérért. A kormányzat és a Párt gonddal és körül­tekintéssel siet a gazdagnak ígérkező termés eredményes betakarításának támogatására. Mint a múltban a nagy feladatok megoldá­sához, úgy ehhez a nagyjelentőségű munká­hoz is irányt mutat és ahol kell, ott segít. Ennek szellemében az ország valamennyi gépállomásán megindultak a szükséges elő­készületek a béke újabb erődítéséhez, az aratás, cséplés és betakarítás megindításához és győzelmes befejezéséhez. — Most már az utolsó simításoknál tar­tunk — mondja Kiss László elvtárs, az alberti gépállomás függetlenített brigád­vezetője. — Ugyan én nem vagyok szerelő, miként a brigádom tagjai sem azok, mégis úgy vélem, jó munkát végeztünk. Persze nem vagyunk kezdők ezen a téren, hiszen valamennyien traktorosok volnánk. Én erő­gépszerelést is végzek, de ebben az elő­készítő­ kampányban főleg munkagépek, ekék és tárcsák rendbehozásán dolgoztunk, ame­lyekre fontos munka vár az aratás és a beta­karítás között, amikor is sor kerül a tarló­­hántásra és a másodvetésre. Ezenkívül segítettünk a cséplőgépszerelőknek is, mert­hogy már vagy tíz éve dolgozom géppel. Régente, az Itteni 2000 holdas Szapáry­­birtokon voltam traktoros. Amikor dolog­időben a traktoron ültem, a kaszás napszá­­mot kaptam, de mivel télen nem dolgozott a traktor, nem is kerestem egy fillért sem. Ez a világ — hála a szovjet hadseregnek — véglegesen elmúlt, és hiába acsarkodnak a kulákok, nem is jöhet vissza soha többé. Érdekes esetet beszélt el erről Prahoda Lajos elvtárs, a Ganz Vagongyár volt kazán­kovácsa, a gépállomás vezetője.­­ Pillanatra sem pihenhetünk meg a babérainkon, az osztályharc szüntelenül folyik. Az egyik „jó” kulák munka közben leitatta az egyik trak­toristát, aki ezáltal nemcsak rossz munkát végzett az egyik kisparaszt földjén, hanem traktorával letaposta egy másik dolgozó paraszt kerítését. A kulák rá akarta venni a berúgott embert, hogy szántsa fel feketén az ő földjét. Ebből persze nem lett semmi, a kuláknak ráhágtunk a tyúkszemére és a kijózanodott traktorosnak saját költségén kellett felszántania a kisparaszt földjét. — A Minisztertanács határozata értelmé­ben minden előkészületet megtettünk, hogy az elkövetkező hetek nagy munkájában ne legyen fennakadás. Június 16-ig az összes munkagépeket üzemképes állapotba hoztuk. A tszcs-knél beütemeztük a munkát és ha nem romlik az időjárás, akko­r teljesítjük is, mint ahogy ez illik is az ország egyik legjobb gép­állomásához. Országos viszonylatban a 6. helyen állunk, a megyében pedig a vezető első hely a miénk. A népi demokráciák köl­csönös támogatásának bizonyítékaként sok­száz traktor-vontatású aratógépet kaptunk a baráti Csehszlovákiától, így a mi gépállo­másunkon is van néhány „Agrostroj", amely óránként 1,75 katasztrális holdat arat le és köt kévébe. Nagy dolog ez, ha számításba vesszük, hogy egy kaszás­pár egynapi ke­mény munkával képes egy holdat learatni. — Egyetlen problémánk van csupán — folytatja Prahoda elvtárs, — a munkacsapa­tok megszervezése. Ebből a községből 1900 ember jár dolgozni a városba és így még nem tudjuk, hogy honnan teremtjük elő a szükséges 160 —160 főt. Nem tudjuk, Prahoda elvtárs felhasz­nálta-e eléggé saját munkaerőtartalékait és igénybe vette-e a helyi MNDSz- és DISz­­szervezetek segítségét ? Mindenesetre hibát követett el, ha nem jelentette mindezt az ÁMG-központnak, ahonnan megkapta volna a szükséges utasítást. A megyei Tanácstól is kaphatott volna toborzási engedélyt, ha oda fordult volna. Amennyiben a megye terü­letén a toborzás útján sem tudná a szük­séges munkaerőt beállítani, úgy — amint azt a Földművelésügyi Minisztérium illetékes osztályától kapott felvilágosítás alapján megtudtuk — Szabolcs-Szatmár megye Taná­csán keresztül biztosíthatja a hiányzó munka­erőt.—­ Első esetben az idei cséplésnél próbál­kozunk villanymotorral — folytatja a gép­állomás vezetője — amelynek üzemeltetése lényegesen olcsóbb a traktorénál. De nem is ebben rejlik a villamosenergia előnye, hanem abban, hogy felszabadulnak az erő­gépek a tarlószántáshoz. E téren még nincs gyakorlatunk és most az a problémánk, hogy traktor nélkül miként mozgassuk a cséplőgépet az egyik udvarból a másikba. Legjobb lenne egy közös szerv, a „Szabadság" - csoporté alkalmas volna, de oda vagy egy km-re kellene az ipari áramot vezetni. Meg­oldjuk ezt a problémát is, miként megoldottuk az eddigieket is. Példaként akarom csak meg­említeni, hogy amikor tavaly májusban átvettem ezt a gépállomást, igen el volt maradva, úgy 80 % körül teljesítették a dolgozók a tervet. A nyári kampányt már 139%-kal fejeztük be, ígérem, most sem val­lunk szégyent — fejezi be magabiztosan a beszélgetést Prahoda elvtárs. Amikor Grősz József kalocsai érsek és társai idegen államok segítségével, akár véres háború árán is, azon mesterkedtek, hogy a magyar földet ismét az „urak" kezére játsszák vissza, nemcsak a törvény szigora vág vissza a hazaárulók mesterkedéseire, hanem megadják a feleletet a magyar dolgozók milliói, gyárakban, földeken és­­ gépál­lomásokon. „Most már az utolsó simításoknál tartunk” — mondja Kiss László brigédvezető Kiss Mihály, a gépállomás legjobb trak­torosa, aki a tavaszi tervét 211 százalékra teljesítette, azt mondja „Nekünk csak a békés termelésből van hasznunk” A dányszentmiklósi „Micsurin "-termelő­szövetkezeti csoport aranysárga árpatáb­lája mentén dohogva vontatja a Hofherr- G-35-ös a csehszlovák gyártmányú „Agro­­stroj” aratógépet Jó traktorista válik a 19 éves Szeszen­ka Pálból, aki Kiss Mihály mellett dolgozik mint munkagépkezelő. Szeszenka csak márciusban került a gépállomásra, de már biztoskezű traktorvezetőnek ismerik (Rózsa György felvételei/ mmngnp

Next