Autó-Motor, 1952. július-december (5. évfolyam 13-24. szám)
1952-07-01 / 13. szám
Terveink scfiekett teljesítéséért! Az áruszállítás jobb megszervezése Teherszállító gépkocsijaink száma kormányzatunk előrelátó intézkedései folytán egyre nagyobb mértékben növekedik. A hazai járműipar által előállított és a külföldi országokból behozott tehergépkocsik gazdasági életünk minden területén hatalmas feladatok teljesítését segítik elő, de kihasználásuknál még sok hiányosság mutatkozik. Hiba lenne azonban, ha a szállítási kérdések tárgyalásakor nem tennénk különbséget a tehergépkocsik csoportjai szerint. Nemcsak a méretek szerint, hanem a felépítmény megoldásai szerint is külön kell választanunk az alkalmazott típusokat. Eddig általában egyszerű szállítási feladatok végzésére terveztek és készítettek tehergépkocsikat, de ma már a gyárak is egyre inkább arra törekszenek, hogy a különleges munkaterületekre a legcélszerűbb, jól kihasználható szállítási eszközöket juttassák. A gépkocsik kapacitásának teljesértékű kihasználása tehát attól is függ, hogy milyen rendszerű és teljesítőképességű járművet bocsátunk egy-egy felhasználási helyre. Ugyancsak döntő az is — ha már jól választottuk meg a típust —, milyen mértékben foglalkoztatjuk. Itt elsősorban a teherbíróképeség kihasználásáról, a rakodási idő csökkentéséről és a terepviszonyok szerinti alkalmazásról lehet szó. Mindenki tudja, hogy helytelen, de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy egyes vállalatok a meghatározott szállítóképességű kocsikat rendszeres túlterheléssel üzemeltetik. Az ilyen igénybevétel a gépkocsi idő előtti elpusztulását okozza. Súlyos hiba az előbbi ellenkezője is, amikor kihasználatlanul futnak a nagy igénybevételre készült járművek. Ugyancsak ismert tény, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek a rakodások észszerű megszervezése, a munkák gépesítése és a rakodóberendezések helyes megválasztása terén. A gyakorlatból láthatjuk, hogy bizonyos áruk fel- és lerakási idejét menynyire meggyorsítják a korszerű szerkezetek. Népgazdaságunk terveinek idő előtti teljesítése érdekében minden eszközt igénybe kell vennünk a tehergépjárművek jobb kihasználására. A Szovjetunióban alkalmazott és hazai szakembereink előtt ma már nem ismeretlen megoldások mielőbbi bevezetése nem tűrhet halasztást. Fokozottan kell törekednünk arra, hogy az előre meghatározott munkahelyek a célnak legmegfelelőbb gépkocsikat üzemeltessék. Ugyancsak megszervezendő a rakterület gazdaságos kihasználása, a rakodások idejének megrövidítése és a szállítóeszközök szakszerű kezelésének biztosítása. A Gépipari Tudományos Egyesület gépjármű szakosztálya a Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Egyesülettel karöltve rendezte meg az elmúlt napokban a „Közlekedési vállalatok szállítási kapacitásának növelése" című előadást. Veroszta Imre elvtárs, a Közlekedésügyi Minisztérium dolgozója utat mutatva igen részletesen határozta meg a szállításokkal kapcsolatos teendőket. A szállítási eszközök rendkívül káros állásidejének csökkentése lehetőségeit ismertetve, kitért például a rakodási munkahely és körülmények jó megszervezésére, amelyen keresztül elérhető a munkaerő, a munkaóra és az alkalmazott gépjárművek számának csökkentése. A rakodás gépesítése elsősorban az emberi munkaerő kímélését, a termelékenység növelését, a szállítóeszközök gazdaságos kihasználását, a szállítás idejének megrövidítését és végül az önköltség csökkentését eredményezi. Az emberi erővel történő rakodás nehéz fizikai munkát kívánó ténykedés, amelynek kiküszöbölése szocialista célkitűzés. A rakodás gépesítése a dolgozókat ettől a nehéz, fizikai munkától kíméli meg s ugyanakkor a rakodást végző munkás termelékenységét igen nagymértékben növeli. Ha példának vesszük azt, hogy egy dolgozó kézierővel 0,93 óra alatt rak fel egy gépkocsira 3,5 tonna bányahomokot és ezzel szembeállítjuk azt, amikor egy markológép kezelésével ugyanezt a munkát csupán 4 perc alatt végzi el, azonnal mutatkozik a gépesítés óriási jelentősége. A fuvarozás gazdaságosságát számtalan más intézkedéssel lehet még fokozni. A gépkocsik folyamatos üzemképességének növelését is előtérbe kell helyeznünk, nemcsak az önköltségcsökkentés, hanem a raksúlytonna-kapacitás arányának megjavítása érdekében. A karbantartás jó megszervezése, a javítási idő csökkentése szintén a legrövidebb időn belül megoldandó feladatok közé tartozik — mondotta többek között az előadó. A gépkocsival történő gazdaságos áruszállítás — láthatjuk — csakis jó együttműködéssel érhető el. Szükség van a fuvarozóvállalat szervezőmunkájának megjavítására, az alkalmazott járművek típusának helyes megválasztására, a gépkocsivezetők és a karbantartást végző szakemberek felelősségtudatának fokozására. Súlyos hibának tartjuk, hogy a szállítások korszerűsítésével foglalkozó megoldások jelentőségét sokan még mindig nem tudják kellően értékelni és az elbírálásra küldött javaslatok csak nagyon lassan valósulhatnak meg. Márkus Antal, az Építésügyi Minisztérium dolgozója például kitűnően alkalmazható, nálunk eddig ismeretlen megoldású rakfelületkiképzést tervezett. A Csepel 350-es alvázra szerelt felépítmény első darabját a „Fémmunkás" Alumínium- és Acélszerkezetek Gyára dolgozói ugyan elismerésreméltó kivitelben el is készítették és a kipróbálás is igazolta a javaslat helyességét, de a sorozatos gyártás még mindig nem indulhatott meg. Miután a mintadarabot készítő vállalat sem gyártástechnológiai, sem anyagellátási problémát nem lát, a döntést hozható felettes szervek, remélhető most már sürgősen intézkednek. Szovjet tehergépkocsi-típusok 4