Autó-Motor, 1953. július-december (6. évfolyam 13-24. szám)

1953-07-01 / 13. szám

KRESZ 9. §... Egy nyilvános tárgyalás tanulságai Június 19-én az Autótaxi kultúrtermét zsúfolásig megtöltötték a legkülönbözőbb vállalatoktól idesereglett gépkocsivezetők és a szakma egyéb dolgozói, hogy részt vegyenek a Budapesti Közp. Járásbíróság Büntetőtanácsának egyik nyilvános tárgyalásán. — Mindenkor nagyon tanulságosak számunkra, ha a közúti balesetek okozóit nyilvános tárgyaláson vonják felelősségre — mondotta az ítélethirdetés előtti szünetben Nagy Károly TEFU-gépkocsivezető. — Mert nem elég, ha tudomásunkra jut egy-egy ilyen ítélet, hanem a vallomások és szembesítések, az ügyészi és védői beszédek során olyan döbbenetes képet kapunk, hogy a legfegyelmezetlenebb, legfelelőtlenebb soffőrök is arra kényszerülnek, hogy levonják a szükséges következtetéseket. .. Igen, itt róluk volt szó, elsősorban a fegyelmezetlenekről, a felelőtlenekről, akik még mindig nem kis számmal akadnak a gépkocsivezetők megbecsült társadalmában. Azokról, akik időnként hajlamosak arra, hogy hasonlóan gondolkodjanak és cselekedjenek, mint ifj. Kovács Lajos Károly, az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumának gépkocsivezetője. Illetve: „volt" gépkocsivezetője, mert az ítélet értelmében soha többé nem ülhet volán mellé. Az történt ugyanis, hogy május 5-én este 20 óra tájban Kovács Lajos a baracskai országúton, nagy sebességgel haladva, elütötte Fésű István élmunkás-villanyszerelőt, aki kerékpárján a jobboldali útpadkán, szabályosan tartott legközelebbi munkahelye felé. A Skoda személygépkocsi a szerencsétlen embert — aki úgy ütődött a szélvédőüvegnek, hogy az betörött — még 15 méteren magával vonszolta és maga előtt tolta a kerékpárt is, mintegy 23 méteren át. — Nem tudok semmiről — vallja még a bíróság előtt is Kovács Lajos. — Hallottam ugyan valami reccsenést, meg is kérdeztem a mellettem ülő utasomtól, Kertész Sándor pénzügyőrtől, hogy mi történt, de ő csak annyit mondott: „Semmi, hajts tovább’’. — Azután eszembe jutott, hogy talán mégis elütöttem akkor valamit, kerékpárt, motorkerékpárt vagy csikót — mondja később, a keresztkérdések hatására. — De féltem. Mert azt hallottam, hogy a gázoló gépkocsivezetőket, a legújabb rendelkezések értelmében felakasztják ... Kitől hallotta ezt? „Többektől". Nem, nem tud nevet mondani. Persze, mire a felelősségrevonásra kerülne a sor, az ilyen suttogóknak, „jólértesülteknek" soha nincs nevük. Mert akiknek fülébe kerül, nem elég öntudatosak, hanem uszályába kerülnek a rémhírterjesztőknek. Kovács Lajos tehát továbbhajtott, a „reccsenés” után is. Nem érdekelte, hogy vájjon kerékpár vagy a csikótörte-e be a szélvédőt. Otthagyta vérében fekve áldozatát, aki röviddel azután bele is halt súlyos sérüléseibe. Az Áramszolgáltató Vállalat elvesztette egyik legjobb szerelőjét. A 11 éves ifj. Fésű István és a 4 éves Fésű Ferenc apa nélkül maradt. S mindez azért, mert Kovács Lajos gépkocsivezető Gárdony előtt felvette kocsijára Kertész Sándor és Dudás János pénzügyőröket, akik hajlandók voltak vele „betérni valahová" egy kis ételre, no és italra. Nem is egy helyre, mert abban megegyeztek a vallomások, hogy legalább négy helyen kóstolgatták a fejér megyei lankák nedűjét. Csak abban nem egyeztek meg, hogy melyikük noszogatta a másikat a koccintásra. Megpróbálták tehát, hátha sikerül eltűnniök az igazságszolgáltatás elől. (Kovács később meg Tárnoknál gyengéden neki is vezette a kocsit egy oszlopnak, hogy a horzsolásoknak legyen indoka...)* A tárgyalás végén az ügyész kérte a bíróságot, hogy a tanúként kihallgatott két „utas" ügyét tegye át az illetékes hatósághoz, esetleges eljárás megindítása céljából, mert alaposan gyanúsíthatók, hogy bűnrészesek az áldozat cserbenhagyásában. De gyanúsíthatók azzal is: elősegítették, hogy Kovács Lajos tudatosan megszeghesse foglalkozásának szabályait, miután vezetés közben szeszesitallal kínálták. Ez természetesen cseppet sem menti a gépkocsivezető bűnét, aki mindenkor visszautasíthatja az ilyenfajta csábítást. De ideje lenne már országos, széleskörű felvilágosító, nevelő munkával értésére adni minden dolgozónak, aki gépjárműre ül, hogy a vezetővel való barátkozás ilyen formája veszélyezteti a társadalom vagyonát, emberek testi épségét — és történetesen magának a — talán, tudatlansága folytán jóhiszemű — kínálgatónak az életét is.* Sajnálatosan szaporodik az utóbbi időben azoknak a gépjárművezetőknek a száma, akik cserbenhagyják áldozatukat, abban a hiszemben, hogy talán akkor nem jönnek rá bűnükre. Elfeledkeznek arról, hogy a gázoló soffőrt vagy a motorkerékpárvezetőt minden esetben megtalálják, mert rendőrségünknek erre külön, sajátosan kiképzett szervezete van. Ez esetben is például a tanúk 3—4-féle rendszámra emlékeztek s amikor a következtetések Kovács Lajoshoz vezettek, a gépkocsivezető tagadása nehézzé tette a további nyomozást. Azonban üvegcserepeket találtak a gépkocsiban, a helyszínen s az áldozat ruháján, amelyek azonossága bebizonyosodott. A kocsi hűtőjén maradt hajszálak megegyeztek a szerencsétlen Fésű István hajszálaival s végül: az elhunyt ruháján talált autólakk-forgácsok kétségtelenül a Skodáról származtak. Ezek a bizonyítékok megcáfolhatatlanul vádolták a helyszínről megszökött gépkocsivezetőt. A büntetés elől tehát nem tudnak megmenekülni az ilyen ámokfutók. Ugyanakkor azonban nagymértékben súlyosbítja a gázoló soffőr büntetésének mértékét, ha nem tartja be a Kresz 9. §-ának előírásait, amelyek szerint segítséget kell nyújtani még akkor is, ha az úton talált személy sérülését történetesen nem a gépjárművezető okozta ." * A Budapesti Közp. Járásbíróság Büntetőtanácsa ifj. Kovács Lajos Károlyt 8 évi börtönre ítélte és örök időkre eltiltotta a gépjárművezetéstől. ...június 19-én este 22 óra 10 perckor a Rárkóczi-úton a Kossuth Lajos utca felé tartó DC—731 rendszámú Csepel kismotorkerékpárt. Észre kellett vennünk, mert két utasa annyira feltűnően fel volt ,,mn áthúzva”, hogy a vezetőt ez a helyzet meglehetősen akadályozta a biztonságos vezetésben. Azonban hamarosan még jobban magára vonta a figyelmet a kis Csepel, mert a Rákóczi-út torkolatának tiszta keresztezéséhez érve, a legnagyobb, „lelkinyugalommal”fordult be jobbra, kisívben a Somogyi Béla-útra. Pedig eléggé, észrevehetően láthatta a sarok előtt a kék alapon felfelé mutató fehér nyilait, amelyről a kismotor kerékpárvezetői vizsga letétele előtt is meg kellett tanulni, hogy azt jelenti: a jármű útját csak egyenes irányban folytathatja. ... ugyancsak a Rákóczi úton azt a kismotorost,aki a KRESZ másik alapvető szabályát vette semmibe. Június 22-én 19 óra 10 perckor egy Topolino haladt szabályosan az Emke-kávéház felöl, amikor az IK—904 rendszámú motorkerékpár jobbra (!) megelőzte, a Rókus-kórház tájékán. A vezetőnek ott a közelben lehetett az a bizonyos ,,nagyon sürgős” randevúja, mert néhány házzal odébb, egyik kapu elé kanyarodva, már le is „horgonyzott”.. Mindehhez nem árt hozzátenni azt sem, hogy a Topolino 40—450km-es tempóban haladt, tehát a szabálytalan előzéshez a főváros egyik legforgalmasabb útvonalán túl is kellett lépni a megengedett legnagyobb sebességet! től... 12