Autó-Motor, 1954. július-december (7. évfolyam 13-24. szám)
1954-07-01 / 13. szám
intézkedési tervek a kongresszus után Minél több kenyeret... minél több ruhát... minél több szerszámot... — mert egyre többet kíván nálunk az öntudatára ébredt ember. Így határozott egy hónappal ezelőtt a párt kongresszusa, és egyben megmutatta azt is, hogyan teremthetjük elő mindezt. Megszabta a teendőket minden ember, a gazdasági élet, a társadalom minden rétege számára. Egy hónappal ezelőtt, közvetlenül a Kongresszus befejezése után számbavettük már e helyen az autószakma teendőit. Az irányt taglaltuk, amelyen el kell indulnunk a párt jelölte úton. S most, egy hónap elteltével azt szeretnénk összegezni: milyen lépéseket tettünk azóta ezen az úton, amely az egész nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának továbbá emelkedéséhez vezet. Nagy, igen nagy feladataink vannak nekünk, az autóközlekedés dolgozóinak. Hiszen ahhoz, hogy minél több kenyér, minél több ruha, minél több gép álljon rendelkezésünkre, el kell jutniok a terményeknek a raktárba, a malomba, a nyersanyagoknak a gyárba, az iparcikkeknek az üzletekbe. El kell szállítani... Vasúttal, hajóval, gépkocsival. Éspedig egyre többet gépkocsival. Hiszen a vasút is csak akkor teljesítheti hivatását, ha eljuttatjuk az árut az állomásra, elhozzuk az állomásról. Éspedig egyre inkább gépkocsival. Sztálin elvtárs azt mondotta a Bolsevik Párt XVII. kongresszusán: „Mint ahogy gazdasági életünk fejlődése az áruforgalom fejlődésétől, a szovjet kereskedelem fejlődésétől függ, ugyanúgy a szovjet kereskedelem fejlődése viszont vasúti, vízi- és gépkocsiközlekedésünk fejlődésétől függ.“ Majd később hozzátette: „Vívmányainkat elveszíthetjük, ha az áruforgalom sántítani kezd, ha a közlekedés kölönc lesz, mely lábunkat lehúzza.“ Nekünk tehát azon kell lennünk, hogy az autóközlekedés ne legyen kölönc haladásunk útján. Megtörtént-e minden ennek érdekében? Annak érdekében, hogy minél több gépkocsink legyen és azok a gépkocsik a lehető legtöbbet, a lehető leggyorsabban szállítsanak... Ezt korántsem mondhatjuk. Mert ugyanakkor, amikor fiatal autóiparunk ezrével ontja az új gépjárműveket, nem történt gondoskodás arról, hogy ezek a járművek szállítani is tudjanak. Arra a nem egyszer hangoztatott hibára gondolunk, hogy a kész járművek kibocsátásával egyidejűleg gyáraink nem készítették el a tartalékalkatrészeket. „Meg kell javítanunk Budapest közlekedését“ — határozta el a Kongresszus. Meg lehet-e valósítani ezt a határozatot, amikor ezekben a napokban a Fővárosi Autóbuszüzem gépkocsiállományának mintegy 30%-a forgalmon kívül vesztegel — alkatrészhiány miatt?! Igaz, tudjuk: sok hiba van a FAÜ forgalmi szerveinek működésénél (ennek megváltoztatására most központi diszpécserszolgálatot szerveznek) és a vonali műszak munkájában is (ennek kijavítására július 15-ig készül el a javaslat) — de alapvető javulást csak az alkatrészkérdés megoldása hozhat. Az I. sz. Autójavító Vállalatnál a legfejlettebb a szalagszerű javítás technikája. Olyannyira, hogy — miután a Pártkongresszus javasolja: „Biztosítani kell a termelés széles területein a sorozatgyártást“ — július 31-ig megvizsgálják, hogyan lehetne a Csepel-autók főjavítását teljesen az I. Javítónál összpontosítani. És mégis: ez a vállalat 20—22 nappal lemaradt a tervteljesítésben. Miért? Mert állandóan 60—80 Csepel-autó áll az udvaron félig készen, apró-cseprő alkatrészre várva. Magyar gyártmányú gépkocsi! A Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs hangsúlyozta: „A gazdasági politika terén elkövetett hibáink gyökerei a tervezési munka hiányosságaira nyúlnak vissza. Tervezésünk... nem elég reális, nem tudja felmérni és öszszefogni fejlődésünk valamennyi tekintetbe jövő tényezőjét.“ Az autóalkatrészellátás jelenlegi hibáinak gyökereit is a tervezésben kell keresnünk, abban a tervezésben, amely nem mindig biztosított a kész gyártmányokkal egyidejűleg elég anyagot a tartalékalkatrészek számára is. Az alkatrész-ügyben legutóbb lefolytatott vizsgálat is megállapította a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Országos Tervhivatal felelősségét. A tervezés hibáira vezethető vissza az is, hogy az új gépkocsik kibocsátásával egyidejűleg nem biztosították a lehetőségeket ezeknek karbantartására. Gerő elvtárs is említette a Kongresszuson: „Számos esetben elhanyagoltuk termelőberendezéseink és szállítóeszközeink felújítását.“ Tudjuk, hogy jelenlegi körülményeink között még nem gondolhatunk egyelőre korszerű garázsépítkezésekre. De igen sok helyen a legprimitívebb karbantartásra sincs mód. Egyszerű zsírzóberendezéseket, sőt, kannákat sem lehet kapni. Magyarországon ma nem gyártanak sehol sem szerviszberendezéseket! De már folynak a tárgyalások annak megállapítására, melyik gyár használja fel szabad kapacitását szerviszberendezések gyártására. Egy hónap természetesen kevés idő ahhoz, hogy a Kongresszus által kitűzött feladatokat megvalósíthassuk. De az illetékes szervek — elsősorban az Autóközlekedési Főigazgatóság szervei a június 30-i határidőre az előbbiekben említetteken kívül is számos intézkedési tervet készítettek, amelyek alapján júliusban tényleges intézkedések következhetnek. Kidolgozták az előterjesztést a szállítmányozási irodák megszervezésére, amelyek a legalkalmasabb fuvareszköz kiválasztásában és annak kellő kihasználásában segítenek. Ezek az irodák együttműködnek majd a felállítandó, Ribakovrendszerű fuvarirányító irodákkal. Az előterjesztés elfogadása esetén a menetirányítás rendszerét — úgy tervezik — 1955. június 30-ig teszik általánossá.Ezt a határidőt túl hoszszúnak tartjuk. Egyrészt azért, mert a Ribakov-mozgalom a szolnoki és a székesfehérvári AKIG területén már működik is, másrészt azért, mert a 2037/1954. sz. MT. határozat egyik pontja most már végre nemcsak lehetővé teszi, hanem egyenesen előírja a kötbéres fuvarozási rendszer megszüntetését!) Igen sürgősen megvalósítják az állandó újítási kiállítást, amely gyakorlati bemutatásokkal teszi lehetővé a tapasztalatok kicserélését. Újítási műhely is létesül a MÁVAUT Főműhelyben. A tervek már készen állnak, s ezúton sürgetjük a kivitelezést. Ez évben végre kidolgozták — mégpedig idejében — a részletes intézkedési tervet a téli üzemeltetés feltételeinek biztosítására. Ez a terv olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek végrehajtását országosan kötelezővé rendelhetik el. A Főigazgatóság kidolgozta a létszámnormákat, amelyek alapján biztosítható lenne a szükséges karbantartó létszám. Eljárást szerkesztettek a forgalmi vállalatoknál új üzemanyag- és gumiellenőrzés és elszámolás megszervezésére. Ahol pedig lehet, bevezetik a műhelyi és főnökségi önelszámolást. ★ A felsorolás korántsem teljes és a terveket csak vázlatosan ismertettük. Az új félév indulásával ezek a tervek megvalósításra várnak, s az autószakma minden dolgozójának össze kell fognia ennek érdekében. De nem késhet a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Országos Tervhivatal segítsége sem. 3 VII. ÉVF. 13. SZÁM 1954. JULIUS 1.