Autó-Motor, 1954. július-december (7. évfolyam 13-24. szám)

1954-07-01 / 13. szám

intézkedési tervek a kongresszus után Minél több kenyeret... minél több ruhát... minél több szerszámot... — mert egyre többet kíván nálunk az öntuda­tára ébredt ember. Így határozott egy hónappal ezelőtt a párt kongresszusa, é­s egyben megmutatta azt is, hogyan teremthetjük elő mind­ezt. Megszabta a teendőket minden ember, a gazdasági élet, a társadalom minden rétege számára. Egy hónappal ezelőtt, közvetlenül a Kongresszus befeje­zése után számbavettük már e helyen az autószakma teen­dőit. Az irányt taglaltuk, amelyen el kell indulnunk a párt jelölte úton. S most, egy hónap elteltével azt szeretnénk összegezni: milyen lépéseket tettünk azóta ezen az úton, amely az egész nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának továbbá emelkedéséhez vezet. Nagy, igen nagy feladataink vannak nekünk, az autó­közlekedés dolgozóinak. Hiszen ahhoz, hogy minél több ke­nyér, minél több ruha, minél több gép álljon rendelkezé­sünkre, el kell jutniok a terményeknek a raktárba, a ma­lomba, a nyersanyagoknak a gyárba, az iparcikkeknek az üzletekbe. El kell szállítani... Vasúttal, hajóval, gépkocsi­val. Éspedig egyre többet gépkocsival. Hiszen a vasút is csak akkor teljesítheti hivatását, ha eljuttatjuk az árut az állo­másra, elhozzuk az állomásról. Éspedig egyre inkább gép­kocsival. Sztálin elvtárs azt mondotta a Bolsevik Párt XVII. kon­gresszusán: „Mint ahogy gazdasági életünk fejlődése az áru­forgalom fejlődésétől, a szovjet kereskedelem fejlődésétől függ, ugyanúgy a szovjet kereskedelem fejlődése viszont vas­úti, vízi- és gépkocsiközlekedésünk fejlődésétől függ.“ Majd később hozzátette: „Vívmányainkat elveszíthetjük, ha az áru­forgalom sántítani kezd, ha a közlekedés kölönc lesz, mely lábunkat lehúzza.“ Nekünk tehát azon kell lennünk, hogy az autóközleke­dés ne legyen kölönc haladásunk útján. Megtörtént-e minden ennek érdekében? Annak érdeké­ben, hogy minél több gépkocsink legyen és azok a gépkocsik a lehető legtöbbet, a lehető leggyorsabban szállítsanak... Ezt korántsem mondhatjuk. Mert ugyanakkor, amikor fiatal autóiparunk ezrével ontja az új gépjárműveket, nem történt gondoskodás arról, hogy ezek a járművek­­ szállítani is tudjanak. Arra a nem egyszer hangoztatott hibára gondolunk, hogy a kész járművek kibocsátásával egyidejűleg gyáraink nem készítették el a tartalékalkatrészeket. „Meg kell javítanunk Budapest közlekedését“ — határozta el a Kongresszus. Meg lehet-e valósítani ezt a határozatot, amikor ezekben a napokban a Fővárosi Autóbuszüzem gép­kocsiállományának mintegy 30%-a forgalmon kívül vesztegel — alkatrészhiány miatt?! Igaz, tudjuk: sok hiba van a FAÜ forgalmi szerveinek működésénél (ennek megváltoztatására most központi diszpécserszolgálatot szerveznek) és a vonali műszak munkájában is (ennek kijavítására július 15-ig ké­szül el a javaslat) — de alapvető javulást csak az alkatrész­kérdés megoldása hozhat. Az I. sz. Autójavító Vállalatnál a legfejlettebb a szalag­szerű javítás technikája. Olyannyira, hogy — miután a Párt­­kongresszus javasolja: „Biztosítani kell a termelés széles terü­letein a sorozatgyártást“ — július 31-ig megvizsgálják, ho­gyan lehetne a Csepel-autók főjavítását teljesen az I. Javító­nál összpontosítani. És mégis: ez a vállalat 20—22 nappal le­maradt a tervteljesítésben. Miért? Mert állandóan 60—80 Csepel-autó áll az udvaron félig készen, apró-cseprő alkat­részre várva. Magyar gyártmányú gépkocsi! A Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs hangsúlyozta: „A gazdasági politika terén elkövetett hibáink gyökerei a tervezési munka hiányosságaira nyúlnak vissza. Tervezésünk... nem elég reális, nem tudja felmérni és ösz­­szefogni fejlődésünk valamennyi tekintetbe jövő tényezőjét.“ Az autóalkatrészellátás jelenlegi hibáinak gyökereit is a ter­vezésben kell keresnünk, abban a tervezésben, amely nem mindig biztosított a kész gyártmányokkal egyidejűleg elég anyagot a tartalékalkatrészek számára is. Az alkatrész-ügy­ben legutóbb lefolytatott vizsgálat is megállapította a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Országos Tervhivatal felelős­ségét. A tervezés hibáira vezethető vissza az is, hogy az új gép­kocsik kibocsátásával egyidejűleg nem biztosították a lehető­ségeket ezeknek karbantartására. Gerő elvtárs is említette a Kongresszuson: „Számos esetben elhanyagoltuk termelő­­berendezéseink és szállítóeszközeink felújítását.“ Tudjuk, hogy jelenlegi körülményeink között még nem gondolhatunk egy­előre korszerű garázsépítkezésekre. De igen sok helyen a leg­primitívebb karbantartásra sincs mód. Egyszerű zsírzóberen­dezéseket, sőt, kannákat sem lehet kapni. Magyarországon ma nem gyártanak sehol sem szerviszberendezéseket! De már folynak a tárgyalások annak megállapítására, melyik gyár használja fel szabad kapacitását szerviszberen­­dezések gyártására. Egy hónap természetesen kevés idő ahhoz, hogy a Kon­gresszus által kitűzött feladatokat megvalósíthassuk. De az illetékes szervek — elsősorban az Autóközlekedési Főigaz­gatóság szervei a június 30-i határidőre az előbbiekben em­lítetteken kívül is számos intézkedési tervet készítettek, ame­lyek alapján júliusban tényleges intézkedések következhet­nek. Kidolgozták az előterjesztést a szállítmányozási irodák megszervezésére, amelyek a legalkalmasabb fuvareszköz ki­választásában és annak kellő kihasználásában segítenek. Ezek az irodák együttműködnek majd a felállítandó, Ribakov­­rendszerű fuvarirányító­ irodákkal. Az előterjesztés elfoga­dása esetén a menetirányítás rendszerét — úgy tervezik — 1955. június 30-ig teszik általánossá.­­Ezt a határidőt túl hosz­­szúnak tartjuk. Egyrészt azért, mert a Ribakov-mozgalom a szolnoki és a székesfehérvári AKIG területén már működik is, másrészt azért, mert a 2037/1954. sz. MT. határozat egyik pontja most már végre nemcsak lehetővé teszi, hanem egye­nesen előírja a kötbéres fuvarozási rendszer megszüntetését!) Igen sürgősen megvalósítják az állandó újítási kiállítást, amely gyakorlati bemutatásokkal teszi lehetővé a tapasztala­tok kicserélését. Újítási műhely is létesül a MÁVAUT Főmű­helyben. A tervek már készen állnak, s ezúton sürgetjük a kivitelezést. Ez évben végre kidolgozták — mégpedig idejében — a részletes intézkedési tervet a téli üzemeltetés feltételeinek biztosítására. Ez a terv olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek végrehajtását országosan kötelezővé rendelhetik el. A Főigazgatóság kidolgozta a létszámnormákat, amelyek alapján biztosítható lenne a szükséges karbantartó­ létszám. Eljárást szerkesztettek a forgalmi vállalatoknál új üzem­anyag- és gumiellenőrzés és elszámolás megszervezésére. Ahol pedig lehet, bevezetik a műhelyi és főnökségi önelszámolást. ★ A felsorolás korántsem teljes és a terveket csak vázla­tosan ismertettük. Az új félév indulásával ezek a tervek meg­valósításra várnak, s az autószakma minden dolgozójának össze kell fognia ennek érdekében. De nem késhet a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Országos Tervhivatal segítsége sem. 3 VII. ÉVF. 13. SZÁM 1954. JULIUS 1.

Next