Autó-Motor, 1956. január-június (9. évfolyam 1-12. szám)

1956-02-15 / 4. szám

Fiatalok az Ikarus-gyárban Érdeklődéssel vártam a találkozót az Ikarus-gyár néhány ifjúmunkáséval. A középszerű karosszériakészítő magán­üzem­ből csak a felszabadulás óta lett a világ egyik legnagyobb autóbuszgyára. A fiatal gyárnak túlnyomórészt fiatalok a munkásai is. Elsősorban az ő munkájukon, az ő akaratukon múlik tehát, hogy az Ikarus-buszok világszerte megőrizzék, sőt öregbítsék jó hírnevüket. Báttor, merész vállalkozás versenyre kelni a sok évtizedes tapasztalattal rendelkező külföldi gyárakkal. Érthető, ha az egész ország féltő szeretettel figyeli az Ikarus-gyár munkáját. A DISZ-titkár szobájában vártam. Már előzőleg megtud­tam, hogy — mivel a vállalat termékeinek legnagyobb részét külföldi megrendelők részére készíti — a DISZ KV határo­zata értelmében a gyér fiataljai exportbrigádokban tömörül­tek. A 23 ifjúsági exportbrigád közüli a vázszerelő Partizán­brigád a múlt év negyedik negyedében a második helyen vég­zett. Ennek a brigádnak a tagjaival fogok most találkozni. Gyűjtögetem a mondanivalókat. A hibákról akarok be­szélgetni, amelyek ugyan másodrendűek, lényegesen nem be­folyásolják a karosszéria minőségét, könnyen ki is javíthatók, de mégis fennállnak és kiküszöbölésük jelentősen hozzájárulna a korszerű Ikarus-buszok hírnevének további emeléséhez. Ilyen hibák például: esetenként felületes kidolgozás, ferdén becsavart csavarok, szabálytalanul felszerelt díszítőlécek stb. Kolompár Károly érkezik meg elsőnek, ő a Partizán-bri­gád vezetője. Huszonhárom éves. Nyolc éve került a gyárhoz. Apjától tanulta a mesterséget, aki jelenleg ugyancsak a gyár­ban dolgozik, művezető, sztahanovista. Itt dolgozik a bátyja és a felesége is. Kolompéréknél az Ikarus-gyár családi ügy. Ezt érezni is. A Partizán-brigád vezetője ismeri a gyár min­den gondját-baját, neki személy szerint is fáj, ha valami nem megy rendjén. Itt van már­ Sebesik Lajos is, az elmúlt negyedév legjobb ifjúmunkása. Halkszavú, megfontolt fiatalember, a legénytoll még csak most pelyhedzik éltán. Felettesei szeretik, mert minden munkát egyforma lelkesedéssel végez, akár „jól fizet”, akár „rosszul”. Széles, zömök fiatalember lép be, Pollák Antal birkózó, mögötte Sietsz Ferenc. Ugyancsak a Partizán-brigád­ból. A terem lassan megtelik, jönnek más brigádokból is. Kö­rülüljük a tárgyalóasztalt. Perceken belül forró lesz a hangu­lat. A fiatalok saját munkájukról beszélnek, türelmetlenül ke­resik, követelik az újat, a jobbat,­a megoldásokat munkájuk megj­a­vításához. Panasz hangzik el amiatt, hogy sokszor egyáltalán nem, vagy csak késve kapnak műszaki rajzokat az új típusokhoz, emiatt selejt keletkezik, bontani kell, késik a tervteljesítés, növekszik az önköltség. Hosszak az új típusokhoz készített szerszámok. Előfordul, hogy a profilvasak préselésekor bele­ragadnak a formába és feszítővassal kell leemelni. Legfőbb beszédtéma az anyagellátás. Szinte állandó a hó­végi hajrá. Mindenki tud példát hozni az anyagellátás okozta zavarokra. Hibásnak tartják a vállalati anyagbeszerzőket, akiknek műszaki szakképzettsége sem minősig megfelelő. De legalább ugyanolyan mértékben hibásak a kooperációs vállalatok is. Az Ikarus-gyár január havi tervét például azért nem tudta telje­síteni, mert a Csepel Autógyár nem szállított határidőre mo­torokat. És sok baj van a rendelkezésükre bocsátott anyagok mi­nőségével is. Sokszor kapnak például rossz lemezeket, ame­lyeket nem tudnak felhasználni. Legtöbb a panasz a mérőmű­szerekre és a villamossági cikkekre. Az Ikarus-gyár az or­szágban elsőnek alkalmazta a korszerű infravörös szárítást. Az új technika azonban újabb követelményt vetett fel az ala­pozóanyag és a festékek­­minőségével szemben. Folyik a szó, nem is lehetne megállítani és csak Pollák Tóni veszi észre, hogy az idő bizony már jócskán eljárt és neki nagyon kell sietnie, ha nem akarja, hogy találkozója „a csinos szőke kislánnyal” a füstbe menjen. Megjelenik Kolom­pár Károly felesége is. —• Maradj még, ha akarsz, de nekem dolgom van — szól be a kisbabát váró fiatalasszony. És a férj feláll, hogy is hagyná egyedül a csúszás úton a „kis boszorkányt”. Mindnyá­jan felszedelőzködünk és elindulunk, kiki a maga dolgára. Én Zerkovitz Béla főmérnökhöz kopogtatok be. Higgadt, tárgyilagos szavakat hallok, nem titkolja a hibá­kat, de büszke az eredményekre is. —■ Valóban előfordult, hogy nem tudtunk műszaki rajzo­kat adni. Kevés volt a szerkesztőnk és gyors volt a fejlődés. A külföldi piac igényeinek kielégítésére rekordidő alatt te­remtettünk több új típust, igen szegény gépi berendezéssel, szinte kézműipari keretek közt és túlnyomórészt rövid szak­mai múlttal rendelkező fiatal munkásgárdával. Ez évben már kedvezőbb körülmények között dolgozhatunk majd. Csehszlo­vákiából és az NDK-ból préseket kapunk. Lemezsajtoló mun­kákban még a termelési kereteinken túlmenően is lesz szabad kapacitásunk. — A műszerek és az elektromos berendezések minőségé­nek megjavítása érdekében megbeszélést tartottunk most feb­ruár 1-én. Határozott igére­tek­et kaptunk, sőt már ki is cse­rélték a raktárunkon levő gyengébb minőségű műszerkészle­tet jó minőségű új darabokkal.­­ A Fémtömegcikiek Gyárától vásárolt fényszórók mi­nősége nem felelt, meg a követelményeknek, ezért felbontot­tuk velük a szállítási szerződést. Az új reflektorokat a MIR­­KÖZ fogja számtani, remélhetőleg ezek megfelelnek majd. A fényszórók objektív fényintenzitásának a mérésére egyéb­ként laboratóriumi­­berendezést létesítettünk. Záporpróba-ké­­szüléket is fel fogunk állítani. — Az érkező új gépekhez most van kidolgozás alatt a technológia.­­• Mindezeken felül persze fennáll a követelmény, hogy a munkásaink megtanuljanak az új gépeken dolgozni. Nem lesz könnyű feladat, mert ilyen gépek az országban még sehol nincsenek, belföldön nem lesz kitől tapasztalatokat átvenni. Még itt, az íróasztalomnál is fejemben motoszkál Zerko­vitz főmérnök utolsó mondata. Azon a megbeszélésen, a DISZ- titkár szobájában is felmerült a tanulás és tanítás problémája. A fiatal gyakorló­munkásokra sokan panaszkodnak. Selejtet gyártanak és hamar készek odavágni a feleletet: „Ha nem tet­szik, más vállalathoz megyek”. Pedig ebben az üzemben különösen döntő, hogy a fiatalok hogyan dolgoznak. Az új évben az Ikarus jelentős beruházásokat kap. Sok új feladat akad. Az ifjúsági export-brigádok egyik fontos hi­vatása tehát, hogy egységbe kovácsolja és együttesen emelje a legjobbak színvonalára a közepesek és gyengék munkáját. Ez sürgős, népgazdasági jelentőségű ügy. Galló Árpád Munkában a Par­­tizán-brigád: alul Sefcsik Lajos, fent balról Pollák Antal és Stelsz Ferenc (Rastaly K. felv.)

Next