Autó-Motor, 1958. január-június (11. évfolyam 1-11. szám)
1958-02-15 / 3. szám
Utánfutó itt—ott—mindennütt Mint előző cikkünkben jeleztük, az utánfutók miatt kapcsolatba léptünk prágai testvérlapunk,, a „Svet Motory” szerkesztőségével, ahonnan a következő választ kaptuk: „Az utánfutó súlya nem lehet több, mint a vontató motorkerékpár összsúlyának 60 százaléka. A kétkerekű utánfutóval 10 km/óra a megengedett legnagyobb sebesség. Amennyiben az utánfutó takarja a motor rendszámtábláját, az utánfutó szekrényének hátsó falára kell szerelni a rendszámtáblát, a világítást és a stopiámapát. Elmozdíthatatlanul kell a motor alvázához rögzíteni az utánfutót vontató csuklós szerkezetet. Egyéb előírás nincs.” A fenti levelet bemutattuk az Országos Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályának, ahol azt az ígéretet kaptuk, hogy az engedélyezés ügyében a közeli napokban az illetékesek bevonásával értekezletet tartanak, amelyre meghívják az AM szerkesztőségét is. Rövidre fogott utánfutó cikk-sorozatunk nyomán több vidéki KTSZ megbízottja jelentkezett szerkesztőségünkben: gyártaniakarják az utánfutót. Úgy látszik, a kérdésnek ez a része mér meg is oldódott. Reméljük, termékeny talajba hullottak az általunk elvetett magok, és nagyon sok motoros tavasszal már utánfutón szállíthatja a táborozáshoz szükséges felszerelését. Kedves István beremendi olvasónk ilyennek képzeli el az összecsukható törpe lakó-utánfutót, véleményünk szerint a rajz reálisan kivitelezhető, és egy Pannóniának nem jelentene túlzott megerőltetést ennek vontatása BARKÁCSOLÓ MOTOROSOKNAK Mindazon motorosok, akik télen is nyeregbe kényszerülnek, bizonyára örömmel hasznosítják Zsigri László nagykőrösi olvasónk jól bevált ötletét. Házilag elkészíthető sűtőalkalmatosságához 5X60 cm hosszú (10,6 ohm/méter) 0,471 D- Kanthal huzalt alkalmaz párhuzamosan kapcsolva. (Együttes eredő ellenállása: 1,2 ohm, áramfelvétele 6 Volt mellett 5 amper. Teljesítménye 6X5,30 watt.) Mindehhez még természetesen olyan motor szükséges, amelynek elektromos berendezése ehhez elegendő áramot szolgáltat. A közhasználatból ismert melegítőpárnához hasonló a fűtőtest, amelynek mérete 25X40 cm. Ezt szalagokkal a pulóver és a kiskabát közé a hátára köti a motoros. A kivezető zsinórt a motor nyerge alatti — utólag felszerelt — konnektorba kapcsoljuk kis villás dugóval. (Használaton kívül a nadrágzsebbe süllyesztjük a vezetéket.) A fűtőtest bekapcsolása után 1 perccel már sugározza a hőt, és azt a területet tartja kellemes melegen, amelyet a motoros mögött örvénylő vákuum különösen lehűt. Kétségtelen, hogy a fűtőtest bekapcsolásakor nem használható a motor világítása, dehát a téli éjszakában ritkán kerül útra a motoros. A pótutas is használhat ilyen melegítőpárnát, de ebben az esetben felváltva kell a fűtőtesteket bekapcsolni, mert 60 wattot nem bír el a motor elektromos berendezése. (Évekkel ezelőtt már ismertettünk hasonló melegítő készüléket, amelynek fűtőszálai a kötött mellénybe voltak ágyazva.) Helyes lenne, ha a melegítőpárnákat előállító vállalatok 6 volt feszültségű párnát is készítenének, a motorosok bizonyára szívesen vásárolnák, annál is inkább, mert olcsón lehetne előállítani, hiszen nem kell hozzá fokozatkapcsoló és hokieldő. Bizonyára sok munkája fekszik ebben a házilag szépen átalakított Danuviában Kiss Jenő budapesti (XVI., Sasfészek u. 14.) olvasónknak. Figyelmet érdemel a hátsó lengővilla, a tokozott lambbura, a nagy gonddal készített békalámpafej és az átalakított kormány, valamint a benzinstartály. (Csak azt nem értjük, hogy miért kellett az ideális kipufogócsövet kettéosztani?) Nagy ügybuzgalomról, kiváló lemezmunkáról és a motor iránti szeretetről tanúskodnak a fényképek. Gratulálunk!