Autó-Motor, 1958. július-december (11. évfolyam 12-23. szám)

1958-07-01 / 12. szám

Autóbusz pályaudvart kapott Hatvan „Üdvözöljük az utazóközönséget” — hir­deti a fellobogózott tábla a MAVAUT neon­fényes hatvani új, korszerű autóbusz pálya­udvarán. Június 15-én már innen indultak és ide érkeztek a helyi és távolsági járatok kocsijai. Kifinomult ízlés és célszerűség jellemzi a méreteiben talán nem is nagy épületet. A helybeli lakosság körében nagy tetszéssel fogadták az új, mintegy 800 000 forintos költséggel készült pályaudvart. Az épület ünnepélyes átvételekor a hatvaniak „kipró­bálták” a várócsarnokot és a látottakról a 88 esztendős id. Palásti Sándor bácsi így nyilatkozott: „Hát nagyot fordult ám a világ. Amikor még legényember voltam, felgyűlrt nadrág­szárban kerülgettük a sarat, merthogy még­­csak járda sem volt. Most meg még a sző­lőbe is autóbusszal járnak a parasztok, hi­szen oda is van helyijárat. Megmondom be­csülettel, elejivel nem voltam megelégedve ezzel az új világgal, sokszor morogtam ám, de most már látom, finoman él nálunk az ember, merthogy gondját viseli az állam. Itt A Budapesti Ipari Vásáron is nagy sikerrel szereplő tejszállítóról igen sok olvasónk kért ismertetést. Igyekszünk eleget tenni a kíván­ságoknak és bemutatjuk ezt a különleges jár­művet, amely a teljes higiénia szem előtt tar­tásával készült. A tejszállító felépítménye egy Ikarus 60-as típusú alvázon nyugszik. A vezetőfülke a D 700-as típusról jól ismert szépvonalú, két ülés­soros kivitel. A vezetőfülke után következő felépítmény acélvázas megoldás. A tej befo­gadására három alumíniumból készült tartályt alkalmaznak. Ezek össztérfogata 6400 liter. A tartályok tökéletes hőszigetelését gyűrt alumínium-fólia biztosítja, mintegy 110 mm burkolási vastagságban. A tejcsapokat, a víztartályt, a műszereket és más szük­séges szerelvényeket a kocsi falában levő kétszárnyú ajtóval ellátott kezelőfülkében helyezték el. A tej felszívása és ki­szorítása vákum-szivattyúval történik. Az alkalmazott szi­vattyú teljesítménye percenként 500 liter. Ez a szivattyú, amelynek meghajtása háromfázisú elektromotorral történik, körülbelül hétméteres szívómagasságban dolgozik. Egyébként minden tartálynak külön-külön leeresztőcsapja van, és az ürítés, valamint a felszívás a csapoknál levő üveg­ablakon át ellenőrizhető. A tartály mindkét oldalán lemezburkolású ládákat he­lyeztek el. A baloldaliban találjuk a tejtömlőket és ugyanitt jutott hely az elektromotorral meghajtott vélium szivattyú­nak is. Az ellenkező oldalon pótkeréktartót képeztek ki és az oldalládák felső részét a kezelőszemélyzet járdaként használ­hatja. Ezekről könnyen hozzá lehet férni a tartályok búvó­­nyílásaihoz. A jármű technikai adatai közül megemlítjük még a haj­tóerőt szolgáltató Csepel D 613-as, hathengeres, 125 lóerős motort, a távkapcsolású 510-es típusú, ötfokozatú sebesség­­váltót. A tejszállítókocsi főbb méretei: Hossza 9120, szélessége 2500, magassága (terhelve) 2900 mm. Tengelytáv 5000, nyom­táv elől 1855, hátul 1815 mini A 8600 kg gurulósúlyú, teljes terheléssel 15 000 kg súlyú tejszállító maximális sebessége 60 tem/ó. Ezek hát az Ikarus gyáriak munkáját dicsérő tejszállító­kocsi lényegesebb adatai. Végül pedig ismerkedjünk meg a kocsi tervezőinek Árva Istvánnak és Radics Gyulának hevé­vel is, lakom a szemben levő utcában, aztán ha majd unatkozom, ide járok, ebbe a szép csarnokba. Nézelődöm majd, hiszen annyi ember fordul meg.” Palásti bácsinak igaza van, sűrűn érkez­nek és indulnak innen az Ikaruszok, jócs­kán megtöltve utasokkal. Lesz mit nézni az idős nyugdíjasnak. FELV.

Next