Autó-Motor, 1959. január-június (12. évfolyam 1-12. szám)
1959-05-15 / 10. szám
A Z-|H| expedícióról A Z Zikmundot, a H Hanzelkát jelzi, az expedíció pedig egy 60 országon átvezető, öt évig tartó, 100 000 kilométeres utat, speciális Tatra kocsikat, és azok páratlan felszerelését jelenti. Jirí Hanzelkát és Miroslav Zikmundot ma már felesleges az Autó-Motor olvasóinak bemutatni. Ismerik eddigi útjaikat, afrikai és dél-ameriikai élményeiket, hiszen abból a 2,5 millió könyvből, amelyet eddig 9 nyelven adtak ki korábbi világjárásukról , hozzánk is eljutott néhány ezer példány. Személyesen viszont mi ma csak most találkoztunk először a könyvek szerzőivel, akik annak idején kettesben, Tatra—87 típusú farmotorossal járták a távoli országok útjait. A mostani expedíció néhány napot töltött Magyarországon, és igyekeztünk minél több időt együtt tölteni tagjaival. Csendes, éjszakába nyúló beszélgetésre, majd más napokon a kocsik bemutatására került sor, és az ilyen alkalmakkor igyekeztünk megismerkedni velük. Nemcsak H-val és Z-vel, hanem az új expedíció új tagjaival: dr. Robert víz orvossal és Oldfich Chalupa mechanikussal, aki mielőtt a nagy útra kelt, hosszú évekig a Tatra autógyár kísérleti műhelyében technikusként dolgozott. Mind a négyen érdekes „életrajzot” tudnak mesélni magukról. Jirí Hanzelka, a korábbi expedíció vezetője egy sofőr fia, 38 éves, nős. Két és félesztendős kislányától és négyesztendős fiától vett búcsút. Zikmund, a mostani, fél világra terjedő túra vezetője az első afrikai utazás során még szintén nőtlen volt. Hanzelkával egyidőben nősült, és ma egy négyéves kisfiú papája. Dr. Robert Vít, aki mindeddig egy prágai kórház laboratóriumában dolgozott — és ezt a beosztást cserélte fel világjárásra — a csoport Benjáminja. Nemrég múlt 35 éves, szintén nős, 9 éves fia egy nagy puszival engedte erre az útra. Azt pedig, hogy utazzék, a családi tanács hosszas vívódása után végül is édesanyja érvei alapján határozta el. Most még néhány szót Chalupáról, a legszótlanabb és legidősebb útitársról, a páratlan ügyességű autótechnikusról. Az ő feladata a két 805-ös típusú Tatra-autó állandó üzemképességének biztosítása, a szerkezetek és szerelvények viselkedésének tudományos pontosságú megfigyelése, no és természetesen egy műszaki napló készítése. A világjárók bemutatását most nem is folytatjuk. Megegyeztünk, hogy rendszeresen tájékoztatják lapunk olvasóit mostani, 100 000 kilométeres útjukról. Részletesen is fogjuk hát ismertetni különleges kocsijaikat, és igyekszünk mindarról beszámolni, amit a Közel-Keleten, majd India, Ceylon, Vietnam, Jáva, Ausztrália, a Fülöp-szigetek, Tibet, Kína, Korea, Japán és még sok-sok ország — végül pedig a Szovjetunió hatalmas földjén feljegyeznek csehszlovák barátaink. Azt, hogy mindent az autós szemével is néznek, talán nem is kell külön említenünk. Nagy élmény volt megismerkedni, beszélgetni ezekkel az emberekkel, akik segítik a vitág népeit egymás megismeréséhez, tollal, fényképezőgéppel, baráti szavakkal — és, amint ők mondták, sohasem fegyverrel. Ezt a törekvésüket bizonyították a dolgozók május 1-i nemzetközi ünnepén is, amikor a magyar dolgozók százezreivel együtt vonultak fel a pesti utcákon. . Az említett napon hagyták el fővárosunkat. Jó darabig utaztunk velük együtt az 5-ös országúton. Búcsúzáskor átadtuk a magyar autósok és motorosok üdvözletét, sikeres utat kívántunk. Ők viszont arra kértek bennünket, tolmácsoljuk baráti szavaikat az Autó-Motor olvasóinak. A kép baloldalán Zikmund, mellette a szőke Hanzelka. Középen Oldát, a Tatra-gyár emberét látjuk, és egy másik autóst, Mikolásek Stanislavot — aki nem tagja az expedíciónak, csupán Pesten segített honfitársainak. A szélső, szemüveges fiatalember, Vlt doktor viszont már a világjárókhoz tartozik A Tatra műszerfala a sok-sok órával, kapcsolóval a kedves bábukkal és a jobb sarokba rögzített, hatalmas termosszal Budapest peremén, indulás előtt néhány perccel. Zikmund és Hanzelka ezüstös színű, pótkocsis terepjárói, amelyeket a négytagú expedíció részvevői felváltva vezetnek a 100 000 kilométeres úton