Autó-Motor, 1961. július-december (14. évfolyam 13-24. szám)
1961-07-01 / 13. szám
Tőzegei a gépkocsiknak írta: FELEDY BÉLA, a KPM Autófőosztály műszaki osztályának vezetője A gépkocsik száma az egész földkerekségen évről évre rohamosan növekedik. A fejlődés üteme eltérő. Ma már egyes országokban 2—3 lakosra esik egy gépkocsi. Több ízben rámutattunk arra, hogy nem elégséges egymagában a gépkocsik számát növelni, hanem meg kell vizsgálni mindazokat a gépjárműközlekedéshez kapcsolódó szolgáltató létesítményeket, amelyek nélkül nem lehet a gépkocsik fenntartását biztosítani. A gépkocsik üzemanyagellátása, vevőszolgálata, mosása, zsírozása, javítása, felszerelési cikk- és alkatrészellátása mind olyan feladatok, amelyeknek megoldása egyenként is nagy szakértelmet kívánó, beruházás-igényes feladat. A gépkocsiközlekedés őskorában el sem lehetett képzelni, hogy egy gépkocsinak ne legyen külön vezetője, gépésze, aki mint főfoglalkozású alkalmazott, teljes munkaidejét egy-egy gépkocsira fordította. Ma a személygépkocsik legnagyobb részét a tulajdonosok maguk vezetik, akik a gépkocsihasználattal munkaidőt akarnak megtakarítani, ezért gépkocsijaik gondozására a legminimálisabb munkaidőt tudják ráfordítani. A gépkocsik személy- és áruszállító munkájuk mellett a modern ember üdülését, szórakozását is szolgálják. A személyautóknak ez a szerepe különösen megkívánja a figyelmes, előzékeny, gyors és kiterjedt szervisszolgálatot, amely a vendéglátóiparhoz hasonlóan minden szükséges helyen hozzáférhető üzemi hálózattal kell, hogy rendelkezzék. A gépkocsiközlekedésnek a beruházási lehetőségek mellett helyre van szüksége, megfelelő helyre, ahol a gépkocsik közlekednek, ahol ápolják, tárolják azokat, ahol parkolnak és általában ahol a gépkocsik üzemével kapcsolatos létesítményeket el lehet helyezni. Vannak országok, ahol joggal a gépkocsiközlekedés csődjéről lehet beszélni, mert az utak annyira zsúfoltak, hogy gépkocsival csak lépésben lehet közlekedni, nincs hol megállni, lehetetlen a parkolás, és nem egy esetben gyorsabban lehet gyalog közlekedni, mint gépkocsival. Ez a körülmény nemcsak egyes városokban áll fenn, hanem a kiránduló-, üdülőhelyek hétvégi országúti forgalmában is, ami igen sok autótulajdonosnak elveszi a kedvét a hétvégi kirándulásoktól. A zsúfoltság megelőzése, illetőleg megszüntetése komoly gond az autóközlekedés távlati fejlesztésénél. A magasutak, a föld alatti vagy többszintes garázsok rendkívül költséges megoldások, ezért még időben gondoskodni kell az autóközlekedés zavartalan fejlesztéséhez szükséges területek biztosításáról. Helytelen, ha a gépjárműtelepek elhelyezését az ipartelepítés szemléletével nézik. Az ipartelepeket nem feltétlenül szükséges a fővárosban, és különösen belterületen elhelyezni. Nem áll azonban ez a városi lakosságot kiszolgáló üzemekre. A tehergépkocsi szállítás kiterjedt városi terítő, szétosztó- és gyűjtőszolgáltatást lát el elsősorban a lakosság érdekében. Az életszínvonal emelése folytán jogosan megkövetelheti a lakosság az áruk házhozszállításának továbbfejlesztését is. Az üzlethálózatot fel kell áruval tölteni, a meglevő üzemeket ki kell szolgálni, a tüzelőt haza kell szállítani, az egészségügyi és köztisztasági szállításokat el kell végezni, esetenkénti szállításokra tehertaxikat kell biztosítani stb. Ugyanez áll a személyautóközlekedésre is. Az autóbuszokat, személytaxikat nem lehet messze telepíteni a lakosságtól. Az egyéni tulajdonban levő személygépkocsikat a lakások, a munkahelyek közelében kell elhelyezni. Ugyancsak a városban kell biztosítani e gépkocsik szervisz- és javítási lehetőségeit is. Az autófenntartó üzemek telepítése, a várakozó gépkocsik elhelyezése tehát nem városbővítési kérdés, hanem alkalmazkodás a város meglevő méreteihez. Sajnos, a városi és kerületi tanácsok illetékesei még nem értékelik kellő súllyal a gépkocsiközlekedés helyszükségletének fontosságát, és a gépkocsiüzemeket valami felesleges, a lakosság nyugalmát zavaró létesítménynek tekintik. Nem gondolnak arra, hogy a városi autószállítás költségét végeredményben a közszükségleti cikkek árain keresztül a lakosság fizeti meg. Ha a gépkocsik napi 20—30 holtkilométerrel tudják csak munkaterületüket megközelíteni, drágább lesz a szállítás, és ezt a többletköltséget a lakosságnak kell megfizetnie. A munkaterülettől távol telepített gépjárműtelepek folytán előálló holtkilométer-költségek hallatlanul nagy fuvarköltség-többletet jelentenek. Meg kell változtatni a szemléletet az autóút-építéshez és a meglevő utak bővítéséhez szükséges területek biztosításánál is. Mi tehát a teendő? Elsősorban az autóközlekedés minden területére kiterjedő városrendezési és útépítési távlati terveket kell készíteni, amely ki kell hogy terjedjen a növekedő gépjárműállomány elhelyezésével és fenntartásával kapcsolatos valamennyi területszükségletre is. Meg kell állapítani, hogy a nagyvárosok lakosságának gépkocsival történő kiszolgálása a távlatban — városonként, a fővárosban kerületenként — mennyi gépkocsit igényel, és ezek üzembentartásához hol kell a város középpontjához viszonylag közel, fenntartó üzemeket létesíteni. Minden meglevő lehetőséget ki kell használni gépkocsitároló területek létesítésére. Az új lakótelepeken és foghíjas telkeken épülő bérházak földszintjén, esetleg alagsorában garázsokat és szerviszeket kell létesíteni. A gépkocsiüzemi létesítmények tervezett helyét még abban az esetben is fenn kell tartani, ha azok megépítésére a közeljövőben beruházási lehetőség nincs. Ugyancsak el kell készíteni az autóút-hálózat távlati fejlesztési tervét, és az utakhoz szükséges területek biztosítására kormányrendelettel építési tilalmat kell elrendelni. Népgazdaságunk minden ága rohamosan fejlődik. Nincs olyan gazdasági ág, amelynek kiszolgálása ne vonná maga után a gépkocsiállomány növelésének szükségességét. A dolgozókban rendkívül erős vágy él, hogy saját személygépkocsit tartsanak, és ez a vágy mindinkább valósággá válik. Tudjuk, hogy eljön az az idő, amikor Magyarországon is a gépkocsiközlekedés „csődjéről” beszélhetünk. Ha azonban tervszerűen időben biztosítjuk a gépkocsiközlekedést megillető területeket, ennek a csődnek a bekövetkezte még hosszú időre kitolható. Ezért megfelelő területeket kérünk a gépkocsi közlekedés fejlesztése számára!