Autó-Motor, 1961. július-december (14. évfolyam 13-24. szám)

1961-07-01 / 13. szám

Tőzegei a gépkocsiknak írta: FELEDY BÉLA, a KPM Autófőosztály műszaki osztályának vezetője A gépkocsik száma az egész földkerekségen évről évre rohamosan növekedik. A fejlődés üteme eltérő. Ma már egyes országokban 2—3 lakosra esik egy gépkocsi. Több ízben rámutattunk arra, hogy nem elégséges egy­magában a gépkocsik számát növelni, hanem meg kell vizsgálni mindazokat a gépjárműközlekedéshez kapcso­lódó szolgáltató létesítményeket, amelyek nélkül nem lehet a gépkocsik fenntartását biztosítani. A gépkocsik üzemanyagellátása, vevőszolgálata, mosása, zsírozása, ja­vítása, felszerelési cikk- és alkatrészellátása mind olyan feladatok, amelyeknek megoldása egyenként is nagy szak­értelmet kívánó, beruházás-igényes feladat. A gépkocsiközlekedés őskorában el sem lehetett kép­zelni, hogy egy gépkocsinak ne legyen külön vezetője, gépésze, aki mint főfoglalkozású alkalmazott, teljes munkaidejét egy-egy gépkocsira fordította. Ma a sze­mélygépkocsik legnagyobb részét a tulajdonosok maguk vezetik, akik a gépkocsihasználattal munkaidőt akarnak megtakarítani, ezért gépkocsijaik gondozására a legmi­nimálisabb munkaidőt tudják ráfordítani. A gépkocsik személy- és áruszállító munkájuk mellett a modern ember üdülését, szórakozását is szolgálják. A személyautóknak ez a szerepe különösen megkívánja a figyelmes, előzékeny, gyors és kiterjedt szervis­­szolgá­­latot, amely a vendéglátóiparhoz hasonlóan minden szük­séges helyen hozzáférhető üzemi hálózattal kell, hogy rendelkezzék. A gépkocsiközlekedésnek a beruházási lehetőségek mellett helyre van szüksége, megfelelő helyre, ahol a gépkocsik közlekednek, ahol ápolják, tárolják azokat, ahol parkolnak és általában ahol a gépkocsik üzemével kapcsolatos létesítményeket el lehet helyezni. Vannak országok, ahol joggal a gépkocsiközlekedés csődjéről le­het beszélni, mert az utak annyira zsúfoltak, hogy gép­kocsival csak lépésben lehet közlekedni, nincs hol meg­állni, lehetetlen a parkolás, és nem egy esetben gyor­sabban lehet gyalog közlekedni, mint gépkocsival. Ez a körülmény nemcsak egyes városokban áll fenn, hanem a kiránduló-, üdülőhelyek hétvégi országúti forgalmá­ban is, ami igen sok autótulajdonosnak elveszi a kedvét a hétvégi kirándulásoktól. A zsúfoltság megelőzése, illetőleg megszüntetése ko­moly gond az autóközlekedés távlati fejlesztésénél. A magasutak, a föld alatti vagy többszintes garázsok rend­kívül költséges megoldások, ezért még időben gondoskod­ni kell az autóközlekedés zavartalan fejlesztéséhez szük­séges területek biztosításáról. Helytelen, ha a gépjárműtelepek elhelyezését az ipar­­telepítés szemléletével nézik. Az ipartelepeket nem feltétlenül szükséges a főváros­ban, és különösen belterületen elhelyezni. Nem áll azon­ban ez a városi lakosságot kiszolgáló üzemekre. A teher­gépkocsi szállítás kiterjedt városi terítő, szétosztó- és gyűjtőszolgáltatást lát el elsősorban a lakosság érdeké­ben. Az életszínvonal emelése folytán jogosan megköve­telheti a lakosság az áruk házhozszállításának tovább­fejlesztését is. Az üzlethálózatot fel kell áruval tölteni, a meglevő üzemeket ki kell szolgálni, a tüzelőt haza kell szállítani, az egészségügyi és köztisztasági szállításokat el kell végezni, esetenkénti szállításokra tehertaxikat kell biztosítani stb. Ugyanez áll a személyautóközlekedésre is. Az autóbu­szokat, személytaxikat nem lehet messze telepíteni a lakosságtól. Az egyéni tulajdonban levő személygépko­csikat a lakások, a munkahelyek közelében kell el­helyezni. Ugyancsak a városban kell biztosítani e gép­kocsik szervisz- és javítási lehetőségeit is. Az autófenntartó üzemek telepítése, a várakozó gépko­csik elhelyezése tehát nem városbővítési kérdés, hanem alkalmazkodás a város meglevő méreteihez. Sajnos, a városi és kerületi tanácsok illetékesei még nem értékelik kellő súllyal a gépkocsiközlekedés hely­­szükségletének fontosságát, és a gépkocsiüzemeket va­lami felesleges, a lakosság nyugalmát zavaró létesít­ménynek tekintik. Nem gondolnak arra, hogy a városi autószállítás költségét végeredményben a közszükségleti cikkek árain keresztül a lakosság fizeti meg. Ha a gép­kocsik napi 20—30 holtkilométerrel tudják csak munka­­területüket megközelíteni, drágább lesz a szállítás, és ezt a többletköltséget a lakosságnak kell megfizetnie. A munkaterülettől távol telepített gép­járműtelepek folytán előálló holtkilométer-költségek hallatlanul nagy fuvar­költség-többletet jelentenek. Meg kell változtatni a szemléletet az autóút-építéshez és a meglevő utak bővítéséhez szükséges területek bizto­sításánál is. Mi tehát a teendő? Elsősorban az autóközlekedés minden területére ki­terjedő városrendezési és útépítési távlati terveket kell készíteni, amely ki kell hogy terjedjen a növekedő gép­járműállomány elhelyezésével és fenntartásával kapcso­latos valamennyi területszükségletre is. Meg kell állapítani, hogy a nagyvárosok lakosságának gépkocsival történő kiszolgálása a távlatban — városon­ként, a fővárosban kerületenként — mennyi gépkocsit igényel, és ezek üzembentartásához hol kell a város kö­zéppontjához viszonylag közel, fenntartó üzemeket léte­síteni. Minden meglevő lehetőséget ki kell használni gépko­­csitároló területek létesítésére. Az új lakótelepeken és foghíjas telkeken épülő bérhá­zak földszintjén, esetleg alagsorában garázsokat és szer­­viszeket kell létesíteni. A gépkocsiüzemi létesítmények tervezett helyét még abban az esetben is fenn kell tartani, ha azok megépíté­sére a közeljövőben beruházási lehetőség nincs. Ugyancsak el kell készíteni az autóút-hálózat távlati fejlesztési tervét, és az utakhoz szükséges területek biz­tosítására kormányrendelettel építési tilalmat kell el­rendelni.­­ Népgazdaságunk minden ága rohamosan fejlődik. Nincs olyan gazdasági ág, amelynek kiszolgálása ne vonná maga után a gépkocsiállomány növelésének szükségessé­gét. A dolgozókban rendkívül erős vágy él, hogy saját sze­mélygépkocsit tartsanak, és ez a vágy mindinkább való­sággá válik. Tudjuk, hogy eljön az az idő, amikor Magyarországon is a gépkocsiközlekedés „csődjéről” beszélhetünk. Ha azonban tervszerűen időben biztosítjuk a gépkocsiközle­kedést megillető területeket, ennek a csődnek a be­következte még hosszú időre kitolható. Ezért megfelelő területeket kérünk a gépkocsi közlekedés fejlesztése szá­mára!

Next