Autó-Motor, 1961. július-december (14. évfolyam 13-24. szám)

1961-07-15 / 14. szám

közlekedést a világ nagyobb városaiban mind több és több helyen automata­ lámpák irányítják. Az automata azonban — úgy mondhatni: nem él. Igen, nincsen kapcsolata az élettel, nem tudja az irányítást a pillanatnyilag jelentkező gépjárműhullámokhoz igazítani. Ezért több országban — például Ausztriában, Olaszor­szágban — alkalmaznak egy olyan módszert, amely kissé „megtölti élettel” az automatát. Ezt a módszert vezették be most nálunk is a Szent István körút és Szemere utca sarkán. A változás abban áll, hogy a zöld jelzés utolsó 5 másodpercében a zöld fény nem állandóan világít,­­ha­nem ötször megszakítva, pislogón, s ezzel mindenkit fi­gyelmeztet arra: vigyázat, azonnal sárga következik! Nagy szükség volt erre. A Nemzetinél és a Dohány utca és a Körút kereszteződésénél működő automata­lámpáknál tapasztalható, hogy a gépjárművezetők a zöld jelzést látva, — érthetően — gyorsítanak, hogy még át tudjanak csúszni a váltás előtt. De a gép ezt nem veszi figyelembe, ezért nagyon gyakran előfordul, hogy köz­vetlenül a kereszteződés előtt kap sárgát valaki. Fékcsi­korgás ... baleseti veszély... Egyik napilapunk az újfajta berendezésről szóló tu­dósításának ezt a címet adta: „Ha villog a zöld , még nyugodtan mehetünk”. Reméljük, a gépjárművezetők nem fogadják meg ezt a tanácsot. A zöld fény villogása ugyanis éppen ellenkezőleg azt jelenti: ha most tartasz a kereszteződés felé, ne akarj átcsúszni még a sárga jel­zés előtt, hanem ellenkezőleg, lassíts, hogy az 5 másod­percen belül jelentkező sárga jelzésnél már meg tudj állni! Az újítás remélhetőleg nálunk is eléri célját: „élettel tölti meg” az automatát.• Bajcsy-Zsilinszky út újjászületése ismét szükséges­sé teszi, hogy beszéljünk a párhuzamos közleke­désről. Néhány hete már, hogy a gépjárművezetők birtokukba vehették e nagyforgalmú útvonal korszerűsí­tett burkolatát , és közlekedési módjukban úgyszólván semmi változást sem tapasztaltunk. A gépjárművezetők többsége teljesen figyelmen kívül hagyja az aszfaltba be­épített jelzéseket. Pedig végig az egész útvonalon szag­gatott vonal választja el mindkét irányban a külső és belső sávokat, ami a Kresz szerint azt jelenti: itt a párhuzamos közlekedés immár nemcsak engedélyezett, hanem kötelező. Tehát a szóló motorkerékpárok, az autóbuszok és a lassúbb járművek csak a járdák melletti, külső sávban közlekedhetnek, ugyanakkor módjukban áll, hogy, ha történetesen a belső sávban haladó vala­melyik jármű lassú tempót vett fel, a külső sávban — tehát jobbról! — elmerhessenek mellette. Ez itt nem azonos a jobbról előzés fogalmával. Nem veszik észre a gépjárművezetők azt sem, hogy a Népköztársaság útjánál, valamint a Nagymező utca tor­kolatánál a villanyrendőr előtti osztályozók jobb oldali sávjába is beépítették a jobbra mutató nyíllal együtt az előre mutató nyilat is, tehát az egyenesen továbbhaladó járművek most már mindkét oszlopba beállhatnak. Még­is, a járművek változatlanul egymás mögött helyezked­nek el, a villamossínek mellett, üresen hagyva a járda melletti sávot. És — amit nem győzünk újra és újra ismételni­­— ugyanez a helyzet az olyan tiszta kereszteződéseknél is­, mint a Múzeum-körút—Tanács-körút torkolata. Itt az ideje már, hogy gépjárművezetőink hozzászokjanak a gondolathoz: a párhuzamos közlekedés a forgalom szük­séges gyorsítását szolgálja. Nem kell matematikai zseni­nek lenni ahhoz, hogy valaki megértse: ha 10 gépkocsi kettős sorban indul el a zöld jelzésre, akkor átfutásuk a kereszteződésen csak annyi időt vesz igénybe, mintha csu­pán öt kocsi haladna át Időnként személyesen is pró­bálkozunk, hogy meggyőzzük erről a másodiknak, har­madiknak a libasorba beállt gépjárművek vezetőit un­szolva őket, hogy álljanak az első kocsi mellé, de min­dig az a válasz: „Hol megy el akkor a mentő- vagy a tűzoltóautó?” És nem akarják megérteni, hogy nincs olyan rendelkezés, amely a jobboldali sávot a különleges jogokkal bíró járművek részére tartaná fenn. Nyugodja­nak bele gépjárművezetőink, hogy amikor ezer közül egy esetben pont ott visít fel a mentők vagy a tűzoltók sziré­nája, a rendőr, no meg ezeknek a kocsiknak gyakorlott, sőt furfangos vezetői megtalálják a szabad utat. Olyan választ is kapunk: „Nem állhatok be jobbról, mert akkor szól a rendőr.” Hát — nem szól. Nem is szól­hat! Mert a rendőröknek ma már egyenesen olyan uta­sításuk van, hogy minden eszközzel igyekezzenek rávenni gépkocsivezetőinket, vegyék igénybe a jobb oldali osz­­tályozót is.* H­a valaki nem olvasott volna még róla, itt most ké­pen is bemutatjuk: új,gyönyörű parkolóhely léte­sült a Vörösmarty téren a lebontott Haas palota helyén. Amint látjuk, nincs teljesen kihasználva. Mégis, amikor a felvétel elkészítése után végigjártuk a környező utcákat, ott sorban álltak a kocsik a járda mellett, le­szűkítve az úttestet, akadályozva a forgalom szabad áramlását. Nem, nem álltak ezek a kocsik tilos helyen. Nem tiltja ott — legalább is ma még — a parkolást semmiféle tábla. De hozzá kellene szoknunk ahhoz, hogy ahol a közelben parkolóhely van, oda álljunk be akkor is, ha 100 métert vagy — borzasztó elgondolni is! — 150 métert gyalogol­nunk kellene. Ez íratlan szabály a nagyváros forgalmá­ban. Tulajdonképpen nem más, mint udvariasság a többi gépjárművezetőkkel szemben, akik azon a szűk útvona­­­­lon, ahol mi egyébként „lehorgonyoznánk”, nem megáll­ni, hanem a lehető leggyorsabb tempóban áthaladni akar­nak. Az lenne a helyes, hogy az olyan egyirányú utcák­ban, mint például a Váci utca és a Petőfi Sándor utca, legalább két nyomon áramolhatna a forgalom, és nem akadályozná ezt a parkoló járművek hada. A témát persze nem akarjuk leszűkíteni a Belvárosra. Elég, ha a Rákóczi úti Divatcsarnok telkén létesített par­kolóhelyre gondolunk, amely a nap minden órájában majdnem üresen tátong, míg a Rákóczi utat két oldalt várakozó kocsik szegélyezik. Ne várjuk meg, amíg itt hi­vatalosan is megtiltják majd a parkolást! Reményi-Gyenes István Új parkolóhely a Vörösmarty téren 25

Next