Autó-Motor, 1962. július-december (15. évfolyam 13-24. szám)

1962-07-06 / 13. szám

DEZSÉRY LÁSZLÓ: LESZERELÉS A nemzetközi békemozgalom a múlt évben még azzal lépett fel, hogy nyilvánosságra hozta, ezerfélekép­pen és ezer helyen mondta meg az embereknek, hogy a világon évente százmiliárd dollárt fordítanak fegy­verkezésre. Ez kb. nyolcmillió ember részére felépíthető lakások árával egyenlő hallatlan összeg. Ma a világon minden nyolcadik ember hajléktalan, vagy éppen csak fedél van a feje fölött. A fegyverkezésre szánt összeg­ből valamennyi, a gyarmati sorból felemelkedett új kis állam beruházási programja végrehajtható volna. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1945-ben nem volt ötven tagja sem, ma több mint száz tagja van. Az új államok (csak néhány kivétellel) nem termelnek töb­bet, mint Nyugat-Berlin. Ezt az az amerikai sajtó írja, amely egyébként propagandát fejt ki a fegyverkezés fo­kozásáért. Hogy szóba hozza az ENSZ új tagállamainak ezt a gyengeségét és nagyképűen éppen Nyugat-Berlin­­nel veti őket egybe, csupán ahhoz a propaganda had­járathoz szükséges, amit az Amerikai Egyesült Álla­mok az ENSZ ellen folytat. A hadjáratot azért folytatja, mert az ENSZ már nem akar mindenben engedelmes­kedni neki és pl. egyhangúan napirendre tűzte a lesze­relési szovjet javaslatot, sőt a gyarmati népek azonnali felszabad­ítására vonatkozó javaslatot is. Az USA firká­­szai lekicsinylően beszélnek tehát ezekről a „szavazatok­ról”, erről az új ENSZ-többségről „Ezek a semmi-államok hoznak ezentúl határozatot Ellenünk?” A két kérdés talán csak lazán függ össze? Nem, ko­rántsem lazán A hallatlan fegyverkezési hajsza fel­emészti a fejlett országok gazdasági erejét is. Elvonja az erőt a felszabadított országok gazdasági megsegítésé­ből. Fékezi a világ valamennyi államának előrehaladá­sát, a népek jólétének növelésére rendelkezésre álló lehetőségek kihasználását. Minden nép érdekeinek elle­nére van. A népek ebbe nem nyugodhatnak bele, s világkam­pányt kezdtek a fegyverkezés ellen, amely a népek er­kölcstelen kizsákmányolásához és elnyomorodásához ve­zet. A népek a leszerelést követelik és világra szóló er­kölcsi frontot alkottak máris a fegyverkezési hajsza el­len. Ez a front már az ENSZ-ben is érvényesül. Mi mást tehetne az imperializmus, mint hogy megkísérli lejá­ratni, lekicsinyelni a népek akaratát? És megkísérli el­hallgattatni mindazokat, akik ez őrültség ellen hatéko­nyan felszólalhatnak. Így mocskolja a békemozgalmat is, akárcsak az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ha az ENSZ-ben a „kis államok” vannak az útjában, a béke­­világmozgalomban a „kis emberek” tömeges jelenléte nem tetszik neki. Mi mást tehetne, mint hogy megkísérli lejáratni a kis emberek világmozgalmát és megpróbálja meggyőzni őket arról, hogy ők ugyan hiába gyűlésez­­nek, hiába gyűjtenek aláírásokat, hiába tüntetnek az ut­cán, a háború és béke ügyében nem ők fognak dönteni. Nem ők, hanem persze a militarista diktátorok, a mono­póliumok urai, a világuralom megszállottai. Mégis. A világon ma két igazán népszerű gondolat van, amely tökéletesen egyetemes­­, és amely minden valamirevaló ember meggyőződésévé vált az elmúlt években, az imperializmus féktelen ellenpropagandája ellenére is. Az egyik a leszerelés és a béke, a másik az elnyomott népek felszabadulása. Az emberiséggel ebben a két ügyben már nem lehet alkudni. Ellenük semmi­féle indok és érvelés nem meggyőző többé. Sem az, amit a gyarmatok fennmaradása érdekében, sem az, amit a háború érdekében fejtenek ki. Az emberiség undorral fordul el ezektől és magasra emeli a béke és a nemzeti függetlenség zászlaját. Ebben a világhangulatban ül össze Moszkvában július 7—14. között a népek eddigi legnagyobb világkongresz­­szusa a leszerelésért és békéért, öt kontinens minden országa képviselve lesz, sokféle békemozgalom adott egymásnak ott találkozót és a világ minden tájáról a szellemi élet kiválóságainak, a tekintély embereinek eszmecseréje alakul­ott ki. A népek hallani fogják, mek­kora társadalmi erők, kik és milyen érvek alapján fog­lalnak állást a leszerelés mellett. A népeknek ez az állásfoglalása bizonyára alkalmas lesz arra, hogy újabb tömegeket mozgósítson a béke védelmére. És bizonyára hatalmasan alátámasztja majd a szocialista országok és a háborúban nem érdekelt semleges országok erő­feszítéseit, hogy nagyhatalmi és nemzetközi tárgyalá­sokon elérjék a megegyezést az atomleszerelés, majd az általános és teljes leszerelés ügyében. Mi adja ennek a kongresszusnak most az időszerűsé­gét? Elsősorban az adja, hogy a fegyverkezési hajszát az imperializmus az elmúlt hónapokban még fokozta. Ha tavaly azt mondtuk, hogy százmilliárd, akkor idén sajnos már azt kell mondanunk, hogy 130 milliárd dol­lár megy a fegyverkezésre. Másodsorban az, hogy nehe­zen kiverekedett nemzetközi tárgyalások folytak és folynak a leszerelés ügyében —, mint a genfi 17 hatalmi tanácskozás is —, és helyes, ha ezeket a tárgyalásokat nem hagyjuk kudarcba fulladni, hanem nemzetközi tá­mogatást szervezünk a védelmükre és arra, hogy ezeken a tárgyalásokon az imperializmus rákényszerüljön tisz­teletben tartani a népek igazi akaratát. Harmadrészt az teremt időszerűséget a világkongresszusnak, hogy a fegyverkezés nemcsak gazdasági, hanem katonai szem­pontból is válságos korszakába lépett. Az amerikaiak ki akarják terjeszteni az atomfegyver­kezést a világűrre is. Versenyt futnak az űrkutatásban elért szovjet eredményekkel, de nem békés célokból, mint a Szovjetunió, hanem sajtójukban bevallottan azért, hogy sakkban tarthassák a népeket. A magaslég­köri atomrobbantások terve már egymagában is erre a szándékra utal. De az amerikaiak azt sem titkolják, hogy a hold meghódítására törnek, „mert akié a hold, az kezében tarthatja a földet”. Az amerikai katonai szakértők a szuper-fegyvert keresik, akárcsak a náci­militarista hitlerizmus annak idején. És mint ahogy ak­kor az, most ezek beszélnek nyíltan arról, hogy a szu­perfegyvert a világ meghódítására alkalmaznák. A fegyverkezési hajsza mögött az imperializmus szövet­sége van, s ez a szövetség a népek szabadsága és jóléte, sőt élete ellen tör. Az USA katonai körei jól tudják, hogy nem rendel­keznek katonai fölénnyel. Mi jól tudjuk, hogy ha ren­delkeznének vele, már el is kezdték volna a háborút a népek ellen. Ma a Szovjetunió szilárdan áll a népek ol­dalán és semmilyen hatalom nem létezik, amely térdre kényszeríthetné. A békét ma a szocialista tábor gazda­sági,társadalmi és katonai ereje védelmezi. A fegyverkezési verseny azonban a Szovjetuniót is to­vábbi erőfeszítésekre készteti, hogy védelmi készültsé­gét megőrizze. Ez a verseny halálos veszélyt jelent a né­peknek, mert a felhalmozott fegyverek puszta léte is a nukleáris háború lehetőségét rejti magában. A világban meg kell szűnnie a feszültségnek. A népeknek fel kell szabadulniuk a fegyverkezés erkölcsi nyomása alól, a fegyverkezés gazdasági következményeinek terhe alól. El kell érni, hogy véget vessünk a fegyverkezésnek és elkezdjük a leszerelést, hogy érvényesítsük a konstruktív nemzetközi politikát, amely biztosítja a békét és az em­beriség fellendülését. Ezért akarja a­ Szovjetunió a le­szerelést, ezért kínálja a tárgyalásokat, ezért látja szí­vesen a leszerelés világkongresszusát. A magyar békemozgalom harminc tagú delegációt küld Moszkvába és hallatni fogja hangját a nagy nem­zetközi parlamentben. A mi küldöttségünk szava méltó lesz az emberiség iránt érzett felelősségérzetünkhöz. Fel­sorakozunk ismét a béke megvédésére. ”

Next