Autó-Motor, 1965. január-június (18. évfolyam 1-12. szám)

1965-01-06 / 1. szám

A­z autóközlekedés népgazdaságunk rohamosan fej­lődő közlekedési ága. Technikai alapja a korszerű úthálózat — a pálya,— technikai eszköze a gép­jármű, amely gazdasági és társadalmi életünk modern századának nélkülözhetetlen eszköze. A személyi igényeket kielégítő gépkocsik számának növekedése fejlődő életszínvonalunkat tükrözi, a hivatá­sos autóközlekedés tehergépjármű- és autóbuszállo­mánya pedig népgazdaságunk áru- és személyfuvarozá­sának korszerű berendezése. Általános technikai fejlődé­sünket igazolja, hogy a motorizáció, a gépjárművek iránti érdeklődés gyors ütemben növekszik, gazdasági életünk érettségét pedig tükrözi a közvélemény figyelme a hivatásos gépjárműközlekedés technikai és gazdasági kérdései iránt. A tehergépjárműfuvarozás a népgazdaság minden ága­zatának, az iparnak, mezőgazdaságnak és kereskede­lemnek, a termelésnek és a fogyasztásnak nélkülözhetet­len tényezője, az autóbuszközlekedés pedig a munkás- és tanulójáratok, a külföldi és belföldi turistaforgalom és egyéb utazások gyakran egyetlen közlekedési eszköze. Az éves számvetésnek nemcsak az a feladata, hogy az ágazat a jellemző műszaki és gazdasági mutatóival be­számoljon eredményeiről, hanem értékelnie kell, hogy az autóközlekedés hivatásos szakembereinek tízezrei, gépkocsivezetők és szerelők, műszaki és forgalmi szak­vezetők, a gépjárművek társadalmi gazdái és parancs­nokai hogyan védik és használják fel a nagyértékű nem­zeti vagyont, milyen mértékben szervezik munkájukat a társadalom egészének fejlődése érdekében. Kemény, hideg téllel indult az 1964-es esztendő. Az egész társadalom elismerését váltotta ki a gépjármű­közlekedés dolgozóinak helytállása, a hideggel, köddel, hótorlaszokkal birkózó gépkocsivezetők hivatásszeretete. Az időjárásra kevésbé érzékeny autóközlekedés az év minden időszakában teljesítette a vasúttól tervszerűen átterelt fuvarfeladatokat, ünnepnapi és éjjeli műszakok­kal pótolta a járműhiányt a nyári és őszi zöldség- és gyümölcsszállítások csúcsidőszakában. Minden munkaóra értékes most is az év végi forgalom­ban, a belföldi és nemzetközi áruszállításnál, és elisme­résre méltó volt az ünnepi, karácsonyi és újévi személy­­forgalom szervezése is az autóközlekedésben. A KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság felügyelete alá tartozó közhasználatú autóközlekedési vállalatok 1964. évi termelési feladataikat mennyiségében teljesí­tették. Csak a közhasználatú autóközlekedés tehergép­jármű-állománya mintegy 84 millió tonna árut mozgatott meg, ami a tervet 4,5 millió tonnával meghaladta. A távolsági autóbusz és­ a vidéki helyi autóbuszközleke­dés 560 millió utast szállított, 15 millióval többet a ter­vezettnél. Az elmúlt esztendőben a gépjárműközlekedés zavarta­­lanabbul elégítette ki a népgazdaság szállítási igényeit, mint az 1963. évben. A minisztériumi, helyes közlekedés­­politikával a csúcsforgalomban arányosabban terhelte a teherautófuvarozás egyes szektorait, és a célfuvarozó és közületi gépjárművek kihasználása jelentősen növe­kedett. A szállítás irányítóinak és a gépjárműközlekedés szakembereinek összefogásával vált lehetővé, hogy, ha kellett, vasárnapi és éjjeli szállítással, ha nem is a kívánt időpontban, de minden áru eljutott a rendeltetési helyére l­akosságunk a gépjárműközlekedés és a gépjármű­közlekedés dolgozóinak tevékenységét annak tük­rében is értékeli, hogy személyi utazási igényeit képes-e kielégíteni. A vidéki autóbuszközlekedés ma már több utast szállít, mint a vasút. A lakosság minden rétege érintett, és igényli az utazás kulturáltságának fejlődését. Az ágazat az 1964. évben járműállományát a meglevő járatok sűrítésére használta fel, új vonalakat azért nem nyitott, hogy a meglevő forgalom zavartala­nabb legye­n. Az elmúlt esztendő pozitív vonása, hogy fejlődött a nemzetközi forgalom. Több száz gépjármű vett részt a rendszeres nemzetközi fuvarozásban. Szervezett az áru­forgalom Európa legnagyobb kikötői, Hamburg, Rotter­dam, Bréma, Gdynia, Rijeka és Magyarország között és az esetenkénti forgalom már megindult a Szovjetunió és Görögország felé is. A nemzetközi teherautófuvarozás 1964-ben 7460 járattal bonyolította le a forgalmát, amely az 1963. évhez viszonyítva 16%-os fejlődést jelent. Az 1964. évben indult meg felszabadulásunk óta az első menetrend szerinti autóbuszforgalom Magyarország és Csehszlovákia között, amely forgalom a következő évben bővülni fog. A következő évben a szervezett áru­forgalom beindítása várható Olaszországgal a trieszti kikötőre építve és a menetrend szerinti autóbuszforga­lom felvétele Ausztriával. A nemzetközi forgalomban részt vevő gépjárműveze­tők felelőssége több, mint a belföldi forgalomban. Nép­­köztársaságunkat — a magyar autóközlekedést — kép­viselik külföldön, mint országunk polgárai, és örvende­tes, hogy növekszik a fegyelem és a felelősségérzet. A fegyelem színvonalának emelését célozza az a szervezett intézkedés is, hogy formaruhával lássuk el a nemzet­közi forgalomban dolgozó gépjárművezetőket. Mindig érdeklődésre tarthat számot, hogy a szakmai vezetés milyen intézkedésekkel kívánja a szállítási munka termelékenységét, a járműállomány kapacitás­­kihasználását növelni. A vezetés változatlan törekvése, hogy a járművek fuvaridejéből a menetidő arányosan növekedjék. A rakodás alatti állásidő és várakozás a tehe­rautófu­varozás­nál a minőségi munka, a termelé­kenység fontos mutatója. Az elmúlt évben az állásidő jelentős mértékben csökkent, tonnánként 0,036 órával. Az állásidő csökkenésével 3 millió fuvarért, ezer jármű szabadult fel. Ez az eredmény a közlekedési ágak, a fuva­rozók és fuvaroztatók együttműködésén túl gépjármű­­vezetőinknek köszönhető. Különösen kedvezőek a tapasz­talatok azoknál a vállalatoknál, amelyek ebben az évben már teljesítménybér-rendszerrel dolgoztak. A gépjármű­vezetők alapbére differenciáltabb lesz a Munkaügyi Mi­nisztérium és a KPM 122/1964. sz. utasítása alapján, amely módosította és korrigálta az alapbéreket. Az általános órabérrendszer azonban a gépjármű­­vezetőket nem ösztönzi a fuvaridő csökkentésére, a munka termelékenységének növelésére, és ez a körül­mény ellentmondást teremt az egyéni és a szakmai érdek között. A teljesítménybérrendszerrel megvalósult a szo­cialista bérezés alapelve, és a gépj­árművezetők jöve­delme már arányos a végzett munkával. Megvalósult, hogy aki többet dolgozik, többet keres. A teljesítmény­bér-rendszer kedvező tapasztalatai arra ösztönzik a­ köz­­használatú autóközlekedés vezetőit, hogy az új esztendő­ben ezt a bérrendszert általánossá tegyék minden válla­latnál, és tovább növeljék a gépjárművezetők anyagi ér­dekeltségét a szállítási munka termelékenységében, a járműállomány kapacitásának kihasználásában. ovábbi érdeklődésre tarthat számot egyes Autó­­közlekedési Vállalatok kezdeményezése az „Egy gépkocsi — állandó gépkocsivezető” rendszer be­vezetésére. Közismert, hogy a teherautófuvarozásnál a­­ gépjárművezetők állandó váltása a munkaszervezés ala­csonyabb fokát tükrözi, és a gépjárművezetők sem szíve­sen fogadják. A gépjárművezetők állandó váltása a gép­. Ammm­mm írta: LENDÉR JENŐ, a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság vezetője­ ­ 3

Next