Autó-Motor, 1965. július-december (18. évfolyam 13-24. szám)
1965-12-06 / 23. szám
e veteránok számára. A rajtnál 15 autó és 13 motorkerékpár, egy eleven múzeum sorakozott fel. A libereciek lelkes támogatói a régi járművek gyűjtésének. Valamikor 1907 és 1914 között maguk is gyártottak RAF jelzésű autókat. Gyáruk alapítója, Theodor Liebig, az elsők között volt, aki a mai Csehszlovákia területén megszerezte a gépjárművezetői igazolványt. Ez az írás ma is megvan. Keltezése 1895. június 11., és az áll benne, hogy Liebig úr rendőri felügyelet mellett próbautat tett, és a jármű használata közben nem történt semmi baja. Egy 1893-ban készült Benz kocsin vizsgázott, amely óránként 17 km-es sebességgel haladt. A feljegyzések szerint akkoriban ez a kocsi 100 km-es útra 140 kg tiszta benzint és néha 1500 liter vizet fogyasztott. Vezetője mindig egy fűtőt is vitt magával, a nagytorkú gép etetésére... No de beszéljünk inkább az idei libereci versenyről, ahol korabeli kosztümökben jelentek meg a résztvevők. Az öreg járművek vezetői ígéretet tettek, hogy nem fogják kockáztatni sem a saját életüket, sem pedig utasaik és a közönség épségét. Valóban, meggondoltan kanyarogtak és ügyesen, baj nélkül győzték le az akadályokat. A versenyen a 14-es világháború, illetve az 1928 előtt gyártott kocsik indultak, a jelzett évjárat szerinti két kategóriában. Az első csoportban a már említett 1913-as Bugatti győzött, a fiatalabb járművek közül pedig egy 1925-ös születésű Citroennel nyerték el az első díjait. A motorkerékpárok versenyében egy 1904-ben, készített Laurin & Klement gép szerepelt a legjobban. Magáról a versenyről csak annyit, hogy az autóknak ötször kellett megtenniök a furfangosan kijelölt 1 km-es pályát. Minden fordulóban más-más feladatot kellett teljesíteniük a versenyzőknek. Volt, ahol szűk kapunyitásokon bújtak át, más helyen az útitársnak vízzel teli vödröt nyomtak a kezébe. Pontozták azt is, hogy a pálya felett függő zsinórról milyen ügyesen tudták leszakítani a mézeskalács-szívet, és azt is, hogy kétkerékkel hogyan haladtak át egy deszkadarabon. Amikor pedig a kocsik már megálltak, a versenyzők íjjal lőttek célba. Mint a fentiekből is kiderült, ezen a versenyen nem a gyorsaság volt a fontos, hanem annak bizonyítása, hogy a régi kocsik ma is jól kormányozhatók, vezetőik talpraesettek és van humorérzékük. Arról is meggyőződhettünk, hogy lelkes közönsége is van az ilyen bemutatóknak: az a tízezer ember, aki Liberecben felsorakozott a pálya mentén, még a heves esőtől sem hagyta magát elkergetni, amikor ilyen látványban részesülhetett. Ez a fiatalember, a 15-ös rajtszámú versenyző lett a motorkerékpárosok között most az első, az 1904-ben készült Laurin & Klement nyergében. Még a hátsókereket hajtó szíjjal sem volt baja. És mind a többiek, akik a különböző évjáratú és különböző típusú kétkerekűekkel sorakoztak fel a rajtnál, a legnagyobb szeretettel és dicsérettel szóltak az öreg masinákról A két prágai egyetemi hallgató világos színűre festett Ford TT modellje 28-as számmal állt a liberecki rajthoz. Itt is bebizonyították, hogy az 1917-ben született automobil eléri a 45 km/h sebességet (Fotó: Ladislav Sip)