Autó-Motor, 1966. július-december (19. évfolyam 13-24. szám)

1966-07-06 / 13. szám

nek növelését az ipartörvény olyan módosítása is elősegíthetné, hogy — bizonyos fokig szezonális iparról lévén szó — ne kizárólag az alkalmazható munkavállalók számát, hanem elsődlegesen az általuk ledolgozható évi óramenynyiséget írná elő, amit esetleg döntően a fő szezonban (nyáron) használhatnák fel. A számlák és a végzett munka Az autótulajdonosok részére végzett munkával kapcsolatban — a javulás ellenére — több irányú panaszok merülnek fel. Ezek közül is a legáltalánosabb, hogy a szervizeknél előírt és a vevőnek leszámlázott munkafolyamatok egy része időnként elmarad (akkumulátor, fékfolyadék stb. ellenőrzése). Ilyen vonatkozásban a jövőben szigorúbb ellenőrzéseket látunk indokoltnak. A megrendelők részére kiállított számlák összegeinek jogosságát, illetve az ezekkel arányban álló javító-karbantartó munka tényleges végrehajtását az autótulajdonosok nem nagyon ellenőrzik, többek között azért, mert nincs megfelelő példányszámban hozzáférhető részletes árjegyzék. A magánkisiparosok számlát gyakran nem is adnak, vagy ha igen, akkor abban csak a végösszeg van feltüntetve. Említésre méltó a javulás akocsitulajdonosok részéről elhangzott panaszok, reklamációik orvoslása tekintetében. Nem kielégítő azonban a lakosság által igénybe vehető szolgáltatással kapcsolatos propaganda. Hiba lenne az e téren bekövetkezett fejlődést elhallgatni, de a kiadott tájékoztató anyagok továbbra is kevés példányban jelennek meg, eléggé szűkszavúak, s különösen az idegen nyelvű anyagok megjelentetése körül van még javítani való. A jó minőség feltételei Érdemes néhány mondatot szentelni arra, hogyan vannak biztosítva a jó minőségben végrehajtandó javítókarbantartó munkálatok feltételei. Ilyen szempontból különösen a korszerű technológiának és az ezzel összhangban álló üzem- és munkaszervezésnek, valamint az anyagi-műszaki felszereltségnek van jelentősége. Optimális követelmény az lenne, hogy a javítóüzemek — elsősorban a gépjárművek nagyjavításával foglalkozó műhelyek — technikai, műszaki ellátottsága azonos színvonalú legyen a gépjárműveket előállító üzemekével. Ezt a célt egyelőre nem tűzhettük magunk elé, mindamellett az állami és szövetkezeti iparban a javítások, karbantartásokhoz szükséges berendezések, illetve műszerek általiban rendelkezésre állanak. Más kérdés viszont, hogy gyakran még ezeket sem használják. A magánkisipari műhelyek műszerezettsége meglehetősen alacsony színvonalú, helyenként a legalapvetőbb műszerek sem találhatók. A javítási munka minősége erősen függ a pótalkatrészellátás helyzetének alakulásától, a szükségletek kielégítésének mértékétől. Nem közömbös ugyanis, hogy a javításhoz új alkatrész, felújított vagy változatlan állapotban visszaépítendő alkatrész áll rendelkezésre, sőt esetleg mindezek hiányában „összebütykölnek” valamit. Az alkatrész-utánpótlás Közismert, hogy az alkatrészellátás körül vannak problémák, mégpedig elsősorban a mennyiségben számottevő nyugati gyártmányú kocsik vonatkozásában. Ez utóbbi megoldásnak lehetőségét több tényező befolyásolja, azonban a helyzet javításának szükségességét aligha lehet vitatni. A szervezetten ellátott gépkocsik alkattrész-szükségleteinek kielégítése is bizonyos nehézségekbe ütközik. Az Autóker ismeri ugyan az országban levő személykocsik mennyiségét, de azok műszaki állapotát s ennek alapján a megrendelések várható specifikációját nem. Emiatt a kereskedelmi rendelések lényegében az előző év forgalmára támaszkodnak. A vizsgálat tapasztalatai azt is bizonyítják, hogy a pótalkatrész mennyiségének növelése mellett a pótalkatrészértékesítéssel foglalkozó kereskedelmi egységek számának bővítésére is szükség volna, hiszen a felhasználók több területen csak hosszabb utazással tudják elérni a beszerzési lehetőségeket. Az üzemanyag-ellátás A gépjárművek zavartalan üzemeltetésének egyik nélkülözhetetlen előfeltétele a szükséges üzemanyagok biztosítása. Ezt a kérdést már néhányszor szóba hozta az Autó-Motor is, azonban személygépkocsikkal kapcsolatos szolgáltató tevékenységről nem lehet beszélni e probléma érintése nélkül. Az országban 302 helyen 577 kútoszlop szolgáltatja az üzemanyagot. Egy kútoszlopra havonként átlagosan 59 ezer liter forgalom jut, de előfordul az is, hogy egyes kútoszlopok forgalma meghaladja a 100 ezer litert. (Az európai országok nagy részében 20—30 ezer liter az átlag.) A nagyarányú szóródás azt is jelzi, hogy bizonyos helyeken, különösen munkaszüneti napokon csak hosszadalmas várakozás után kerülnek sorra a vásárlók. A második 5 éves terv időszakában jó néhány újbenzinkutat helyeztek üzembe, amelyek többsége az autósok megelégedésére ízléses, színvonalas kivitelben, készült. Örömünk azonban nem teljes, mert — elsősorban építőipari kapacitás hiányában — az előirányzott fejlesztés sem valósult, meg hiánytalanul. (Az 1964—65. években a tervezett 50 töltőállomásból csak 22 lépett üzembe.) Fokozza az ellátás nehézségeit, hogy a töltőállomások tárolókapacitása alacsony. Például a budapesti tárolókapacitások 85%-a mindössze 2,5—5 m" befogadóképességű, amelyek tartalma nagy forgalom esetén 2—3 óra alatt kifogy. Nem felesleges megemlíteni azt sem, hogy a népi ellenőrök szívesen találták volna a benzinkutak közelében a járműtulajdonosok által igénybe vehető bizonyos autóápolási lehetőségeket, esetleg gyakrabban szükségelt alkatrészeket, villamossági cikkeket, főleg ott, ahol ezt a külföldiek is örömmel megfizetnék. Mit ígér a terv Néhány mondatot talán arról, hogy mit ígér a most induló harmadik 5 éves terv. Természetesen nem vagyok illetékes az elgondolások részletes ismertetésére, azonban célszerű néhány momentumot kiemelni. A különböző szektoroknál rendelkezésre álló kapacitások mennyisége mintegy 50%-kal emelkedik — elsősorban az állami ipar területén bekövetkező fejlesztés eredményeként. A KPM irányítása alá tartozó egységeknél kb. 175 millió forintos előirányzattal hozzávetőlegesen 2,5 millió munkaórával bővül a karbantartó kapacitás. A szövetkezeteknél közel 70 millió forint szolgálja a hálózatfejlesztési célkitűzéseket. Hasonló elgondolások vannak a különböző tárcák, illetve tanácsok területein is. A terv célkitűzései alapján a karbantartó egységek vonzási körzetét 50 km-es nagyságban határozták meg, ami eléggé reálisnak tekinthető. Igen számottevő fejlődés várható a javítóipar munkájában mind mennyiség, mind műszaki színvonal tekintetében. Egyik legfontosabb feladat a jelenlegi lehetőségek tervszerű kihasználása, a meglevő tartalékok mozgósítása. Erre fogja ösztönözni az üzemeket az új gazdaságirányítási rendszer is. Nem kis örömet jelent az autósoknak az sem, hogy a tervidőszakban 324 töltőállomás megépítése van előirányozva é s reméljük, e célkitűzés maradéktalanul meg is valósul. A vizsgálat tapasztalatairól készített összefoglaló jelentését a KNEB — megfelelő javaslatokkal — a Kormány elé terjesztette, illetve megküldi az érdekelt főhatóságok vezetőinek. Ennek alapján a közeljövőben intézkedések várhatók. Befejezésül ezúton is szeretnénk megköszönni mindazok fáradozását, akik az ország legkülönbözőbb részén munkájukkal vagy szakmai tanácsaikkal segítették a vizsgálat sikerét.